Esküvés a homály mögött!
Azumi 2007.07.11. 20:45
Zuhogott az eső. Nagy hideg és szomorúságot árasztó esőcseppek hullottak a szürke felhőtakarókból.
Az egész város mintha gyászolt volna. Nem lehetett látni semmi mást, csak fekete esernyőket.
Zuhogott az eső. Nagy hideg és szomorúságot árasztó esőcseppek hullottak a szürke felhőtakarókból.
Az egész város mintha gyászolt volna. Nem lehetett látni semmi mást, csak fekete esernyőket. A
főutcán haladt egy hosszú fekete hajú nagyon furcsa fickó, aki csak a földet bámulta, és ezt a mondatot
hajtogatta halkan, egymás után.
-Végzet Gyermekei
Ebben az időben máshol, máshelyen:
-Ez olyan unalmas. Miért esik olyan sűrűn?-ezt hajtogatta Hiyono egymás után aki Narumi-éknál volt.
-Hamarosan vége a nyárnak. ilyenkor mindíg esik. Gyere inkább egyél egy kicsit.-hívogatta Ayumu
Hiyono-t miközben az asztalra tett egy tál Curry-t.
Hiyono megfordult és meglátta hogy mi van az asztalon.
-Á Ayumu honnan tudtad hogy ilyet ennék.-ájuldozott Hiyono csillogó szemekkel és csorgó nyállal,
miközben a Curry-t nézte.
-Nem volt nehéz kitalálni, hisz ez az egyik kedvenced.-mondta Narumi.
-Jólvan ezért megérdemelsz egy csókot!-mondta Hiyono.
Majd odahajolt Narumi-hoz és adott neki egy csókot. És leültek az asztalhoz és elkezdtek enni.
Eközben Rutherford-nál:
-Kouske te ostoba azt nem úgy kell!-oktatta ki Rio Kouske-t mert nem jól rakott ki egy puzzle-t.
-Jólvan azért nem kell ennyire kiakadni Rio.-mondta Kouske.
-Ha már itt tartunk mi van Riyoko-val? Nem láttam pár napja a suliban.-kérdezte Rio.
-Ha jól tudom, edzőtáborban van.-mondta Eyes.
Abban a pillanatban csörgött a telefonja.
-Igen?-szólt bele Eyes.
-Eyes Rutherford. Hamarosan itt az idő, és a Végzet Gyermekei elpusztulnak mert nem érdemlik
meg az életet!-mondta egy komoly mély hang.
-Ki az?-kérdezte Rutherford.
-A végzeted.-mondta a férfi.
Azzal lerakta a telefont az a személy. Rutherford-ot kiverte a víz. Ezt Rio-ék észrevették.
-Eyes mi a baj?-érdeklődött Rio.
-A fejvadász!
-Hogy mi?!-kérdeztek vissza Kouske-ék.
-Eljött az idő az utolsó csatára. Hívjátok fel Riyoko-t hogy jöjjön vissza amint lehet.
Azzal elindult az ajtó felé.
-Rutherford hová mész?-szólt Kouske.
-Beszélek Kanon-nal aztán az ifjú Narumi-val. Majd jövök. Vigyázz Rio-ra.-mondta Eyes.
-Rendben.-mondta Kouske.
Mikor kiért a ház elé meglátta Kanon-t.
-Eljött az idő Kanon.-mondta Eyes.
-Tehát itt a fejvadász.-mondta halált megvető nyugalommal Kanon.
-Igen.-mondta Rutherford.
Kanon nem látott Eyes arcán semmi félelmet. Holt nyugott volt, mint mindíg.
-Látom nem félsz Eyes!-mondta Kanon.
-Miért félnék? Tudtam hogy előbb-utóbb eljön ez a nap.-mondta Eyes.
-Hírt kaptam Kiyotaka-tól. Holnap itthon lesz. Mond meg az ifjú Narumi-nak. Mert gondolom
hozzá indulsz.-fejezte be mondókáját Kanon.
-Igen hozzá megyek.-mondta Eyes.
Azzal otthagyta Kanon-t és elindult Narumi felé.
Eközben Narumi-éknál:
Hiyono és Ayumu egymás karjaiban pihentek, az ágyon. Narumi nagyon filózott valamin, és ezt
Hiyono észrevette.
-Ayumu valami baj van? Olyan szótlan vagy.-mondta Hiyono.
-Nem, csak a bátyámon gondolkodtam, hogy vajon mikor tér vissza. Hisz Asazuki azt mondta hogy
Kiyotaka visszajön.-mondta Narumi.
-Ne aggódj Ayum. Nem sokára itthon lesz veled és Madoka-val.-mondta Hiyono.
-Igen, igazad van.-mondta mosolyogva Narumi.
Elkezdett vigyorogni.
-Mi ilyen vicces Ayumu?-tette fel a kérdést Hiyono.
-Semmi, csak te mindíg fel tudsz vidítani. És megcsókolta Hiyono-t. Még csókolóztak mikor csengettek.
-Á ki lehet az ilyenkor és pont rosszkor időzített.-morogta Narumi miközben ajtót ment nyitni. Mikor
kinyitotta az ajtót még a lélegzete is elállt.
-Ki az Ayumu?-kérdezte és odabújt Hiyono.
Hát igen, nem volt más mint Eyes Rutherford.
-Te mit keresel itt Rutherford?-kérdezte Narumi.
-Gyors és lényegretörő leszek ifjú Narumi.-mondta Eyes.
-Gyere be!-invitálta be Narumi Eyes-t.
Helyetfoglaltak az asztalnál mind a hárman.
-Történt valami?-kérdezte Narumi.
-Igen, felhívott ma egy fejvadász. És ez azt jelenti, hogy eljött az utolsó csata ideje.-mondta Eyes.
-És?-tette fel a kérdést Narumi.
-Szeretném ha segítenél nekem. Nem csak nekem hanem az összes "Végzet Gyermekének". Mellesleg
volna itt még valami.
-És mi lenne az?-kérdezte Narumi.
-Kiyotaka. Holnap visszatér.
Narumi megfagyott a hír hallatán. Valamilyen szinten örült neki hogy ismét itthon lesz a bátyja,
főleg Madoka miatt. De valamennyire haragudott hisz szó nélkül ment el sok éve a testvére, mindössze
egy levelet hagyva maga után.
-Nem szólsz semmit ifjú Narumi?-kérdezte Eyes.
-Mit szóljak? Ezt Kiyotaka-val kell megbeszélnem nem pedig veled.-mondta hűhösen Narumi.
-Igen ebben teljesen igazad van.-mondta Rutherford.
Eközben Hiyono csak figyelte és szemlélte az eseményeket.
-Tehát segítesz?-kérdezte Eyes.
-Igen segítek.-mondta Ayumu. Hisz nem haragudott már a Végzet Gyermekeire.
-Rendben köszönöm. Most megyek is nem zavarlak titeket tovább. Majd még beszélünk.-mondta Eyes.
Azzal hazament. Hiyono odament Narumi-hoz, aki állt mint egy darab fa, a szoba közepén. Hiyono odament
és átölelte Narumi-t.
-Ayumu, megígérem hogy mindíg veled leszek és segítek neked, amiben csak tudok.-mondta Hiyono.
-Köszönöm!-mondta mosolyogva Narumi.
Eközben a reptéren:
Egy barna hajú férfi ment végig a reptéren, nagy bőröndjével és lehajtott fejjel. Majd mikor felemelte, csak
ennyit mondott.
-Itthon vagyok.
|