Sora felszaladt a szobájába. Kulcsrazárta az ajtót. Ráfeküdt az ágyra és csak sírt. Pár perc múlva

dörömböltek az ajtón.

- Sora nyisd ki! Beszéljük meg! Kérlek!-mondta Koaru.

- Ez Koaru. Menj innen nem akarlak látni!-mondta Sora.

- Kérlek Sora beszéljük meg!-mondta Koaru.

- Nem, menj innen, látni sem akarlak!-kiabálta Sora.

Koaru jobbnak látta ha most innkább  békénhagyja Sora-t. Elment a szobájába. Mikor belépett

Tamaya-t találta az ágyában, anyaszült meztelen.

- Te meg mit keresel itt?-kérdezte dühösen Koaru.

- Csak megvígasztallak jöttem téged! Tudom hogy mi történt a kis barátnőddel. Gyere majd én

megvígasztallak. Azzal odament Koaru-hoz és megcsókolta. Koaru viszont nem viszonozta a

csókot. Sőt ellökte magától Tamaya-t.

- Koaru mit csinálsz? Én szeretlek!-mondta Tama.

- Csakhogy én Sora Naegino-t szeretem, és nem téged. Úgyhogy menj ki a szobámból.-mondta

mogorván Koaru. És kitolta a meztelen Tamaya-t a szobájából a foéyosóra, a ruháival egyetemben.

- Ezt még megbánod Koaru-kun.-mondta Tamaya és elment.

Sora nagyon rosszul aludt. Rémálmai voltak. Azt álmodta hogy Koaru őt is teherbe ejtette és utána

elvitte egy nőgyógyászhoz. Sora kiabált.

- Nem, nem akarom! Hagyjanak békén! Segítség, segítség!-kiabált Sora.

- Most nem menekülhetsz Sora.-mondta Koaru sátáni mosollyal.

Sora csak azt látta hogy az orvos széttárja lábait. Nem tudott védekezni. Le volt bénulva. Az orvos

elővett egy kanál szerű eszközt és közeledett a lány felé, aki nem tudott elmenni.

- Segítség!!!!-kiabált Sora és felébredt az álomból , verejtékben úszva. Körbenézett a szobában és

látta hogy nem egy rendelőben van hanem a saját szobájában.

- Csak álom volt. Hála Istennek!-sóhajtott fel Sora.

- Mi a baj Sora?-kérdezte Fantom.

- Semmi csak rosszat álmodtam. Ennyi.-válaszolta Sora.

Azzal visszafeküdt az ágyába, de nem tudott elaudni. Gyötörte a rémálma, és Tamaya szavai. Egész

éjjel fent volt. Másnap reggel Mia és Ana törtek be a szobába, vigyorral az arcukon.

- Jó reggelt Sora, hogy aludtál?-kérdezte Mia.

- Szörnyen.-válaszolt Sora.

-Az látszik. Karikás a szemed. Mi történt?-tette fel a kérdést Ana.

-  Semmi.-mondta szomorúan Sora.

- Ugyanmár Sora Ismerünk mint a rossz pénzt. Biztos történt valami.-jelentette ki mia.

- Na jó, elmesélem. De ígérjétek meg hogy nem mondjátok el senkinek.-mondta sora.

- Ígérjük!-szól egyszerre Mia és Ana.

Azzal Sora belekezdett a mesélésbe. Mia és Ana szemei egy idő után olyan kerekek lettek a

csodálkozástól mint egy nagy kerek labda. Mikor Sora befejezte sírva fakadt.

- Az a szemét!-kiáltotta Ana, felpattant és az asztalra csapott amiről a dolgok néhány másodpercig,

ellentmondva a graviációnak lebegtek a levegőben, majd visszaestek az asztalra.

- Szerintem ha még mindíg szereted akkor beszélj vele és majd csak megoldjátok valahogy.-mondta

Mia.

- Gondolod?-kérdezte Sora.

- Igen. De Sora kérdezhetek valamit?-kérdezte Mia.

- Persze Mia.

- Védekeztetek "a" közben?-kérdezte Mia.

- Hát........nem!-mondta Sora és lesütötte szemeit.

- Hogy mi?! Sora te teljesen megbuggyantál? Mi lesz ha teherbe esel?-kérdezte Mia és lehetett látni

rajta hogy fel tudott volna robbanni a dühtől.

-Nem tudom Mia, nem tudom.-mondta Sora.

"kopogtatnak"

- Tessék?!-szólt sora.

Kinyilt az autó. Rosetta és Merion voltak ott.

- Meion, Rosetta?! Mi a helyzet?-kérdezte Sora és egy v igyorral próbálta leplezni fájdalmát.

- Semmi. Csak úgy gondoltuk hogy eljövünk megnézni téged. Mellesleg szeretném a segítségedet kérni.-

mondta Rosetta.

- Mégis miben?-kérdezte Sora.

- Hát szeretném ha segítenél begyakoroltatni velem egy trapézugrást. Segítesz?-kérdezte Rosetta.

- Persze Rosetta. Hisz tudod hogy rám mindíg mindenben számíthatsz.

- Köszönöm Sora. Akkor indulhatunk?

- Igen, persze.

Azzal lementek az edzőterembe. Ott Rosetta elmondta Sora-nak hogy mit kell begyakorolniuk.

A levegőben kell egy triplaszaltót és utána Sora-nak fel kell löknie Rosettát egy feljebb lévő trapézra.

Elkezdték gyakorolni. Kb. az ötödik gyakorlatnál Sora megcsúszott és elkezdett zuhanni. Behunyta

szemét, mivel tudta hogy a hálóba esik. De egyszer csak érezte hogy valaki ölében van. Kinyitotta

szemeit és rájött hogy Koaru ölében van. Együtt zuhantak a hálóba.

- Jól vagy?!-kérdezte Koaru.

- Már megint megmentettél, de nem kellet volna hisz a hálóba zuhantam volna.-mondta Sora.

- Így van már megint megmentettelek.-nevette el magát Koaru.

Sora érezte hogy nem haragszik Koaru-ra. De egyszer csak eszébejutottak Tamaya szavai és az álma.

Ismét eluralkodott rajta a félelem és a düh.

- Eressz el Koaru!-mondta és kimászott Koaru öléből, aztán a hálóból is. Célba vette az ajtót. Egyszer

csak érzett egy kezet a karján.

- Sora, kérlek had magyarázzam meg!-szólt Koaru könyörögve.

- Hagyj békén, már így is tudok mindent-mondta Sora.

- Ez nem igaz. Nem tudsz mindent. Sora én........................

De Koaru megint nem tudta befejezni mondanivalóját mert Sora mint a szélvész kirohant a teremből.

Egyenesen a szertár felé vette az útját. Mindíg ott búslakodott. Akkor is amikor a "Legendás ugrás"

után Layla elmondta neki hogy ott hagyja a színpadot. És akkor is amikor Leon a "Cirkusz Fesztilválra"

Mey-t választotta partnerének. Ez a hely Sora-nak menedéket nyújtott. Berohant oda, leült a földre és

sírni kezdett. Hatalmas krokodilkönnyei, úgy folytak mint a záporeső. Egyszer csak hangot hallot az ajtó

irányából. Valaki felé tartott. Leült Sora mellé. Sora felnézett hogy megnézze hogy ki az. Nagyon

meglepődött. Ken volt az. Percekig csak nézték egymást majd Ken megszólalt.

- Emlékszel Sora, régen mindent elmondtál nekem. Mindent. Ez mi sem válzozott. Ha valami baj van

veled, kérlek mond el nekem.-szólt Ken az ő édes szerény hangján. Sora úgy döntött mindent elmond

neki hisz Ken az egyik legjobb barátja. Sőt. Na és persze Ken már nem volt szerelmes Sora-ba hisz

komoly barátnője van. Vett egy mély levegőt és elkezdte.

- Az úgy volt hogy.................................

Nagyon sokáig mondta, de nem vette észre Ken arcán azt a csodálkozást amit Mia és Ana arcán

látott azelött. Befejezte. Megnyugodott hogy mindent kibeszélhetett mindent magából.

- Nézd Sora. szerintem te teljes szívedből szereted Koaru-t. És én úgy gondolom hogy ő is viszont

szeret téged. Hallgasd meg mit akar mondani és tisztázd a dolgokat.-mondta Ken és hüvelykújjával

letörölte Sora könnyeit arcáról.

- Köszönöm Ken!-mondta Sora.

- Nincs mit hisz rám mindíg számíthatsz.-mondta Ken.

Sora kirohant a szertárból hogy megkeresse Koaru-t. Eközben Koaru szintén Sora-t kereste.

Az előtéren találtak egymásra. Koaru úgy döntött hogy bármi áron de most mondent elmond Sora-nak.

- Sora én.....................

Itt elhallgatott, úgyanis Sora odarohant hozzá, a nyakába ugrott és megcsókolta. Szenvedélyes csókban

forrtak össze.