Másnap reggel Sora Koaru karjaiban ébredt. A fiú még aludt, így Sora csak nézte. Eszébejutott
minden pillanat ami az előző estén történt. Az is eszébe jutott hogy Koaru azt mondta neki:
"Szeretlek Sora". Ettől Sora szíve hevesebben kezdett verni. Boldog volt. Végre szerelmes. Igaz
először nem akarta beismerni de végül nagyon belehabarodott a fiúba. Ekor valami furcsa hangot
hallott. Egy nem kívánatos személyt látott meg.
- Fantom?! Ugye nem voltál itt az este?!-kérdezte vörös arcal Sora.
- Nem, nem voltam itt, de látom ez a szerencsém.-mondta Fantom közben az alvó Koaru-ra nézett.
Sunyi mosolyranyitotta száját. Már épp mondani akart valamit, de sora megelőzte.
- Ha ki mered nyitni a szád én esküszöm hogy felkötlek egy rakétára és kilőlek az űrbe világos?!-
mondta már szinte ordította az utolsó szavakat és közben szemeiben lángok csaptak fel a dühtől.
- Sora?! Te kihez beszélsz?-kérdezte az ekkor ébredező Koaru.
- Se-senkihez.-mondta Sora és adott egy csókot kedvesének.
- Értem. Akkor megreggelizünk és megyünk gyakorolni?-kérdezte Koaru és elkezdett öltözni.
- Igen, én úgy gondoltam.-mondta Sora és ő is elkezdett öltözni, de elötte bezárta a fiókba
Fantom-ot. Felöltüztek és kézenfogva mentek az ebédlőbe. Ott mindenki gratulált a kapcsolatukhoz
kivéve Leon-t, aki fel akart robbanni a dühtől. Reggeli után, mentek az edzőterembe gyakorolni.
- Egyre jobb vagy. Gyorsan tanulsz!-szólt Sora nevetve, miközben Koaru épp engedte el a kezét
egy szaltó után.
- Köszi, de jó tanárom volt.-mondta Koaru, és kacsintott egyet majd odament Sora-hoz és
megcsókolta.
- Ne, most gyakorolnunk kell!-mondta Sora nevetve és eltolta magától Koaru-t.
- Én is gyakorolni akarok, csak nem ezt.-modta mosolyogva Koaru.
- Most nem lehet Koaru, érsd meg.
- Jólvan, te vagy a főnök Sora!-mondta Koaru.
Azzal folytatták a gyakorlást. Épp egy hasonló manővert csináltak mint az, "Angyalok Tánca"
amikor tapsot hallottak. Mindketten lenéztek. Koaru szeme elkerekedett.
- Ta-ma-ya?!-ejtett ki egy nevet Koaru.
Sora értetlenül nézett Koaru-ra aki szemlátomást le volt döbbenve. És aztán a a szintén japán
barnahajú lányra nézett, aki nevetett.
- Igen Koaru én vagyok Tamaya.
- Te mit keresel itt?!-kérdezte Koaru.
- Ki ez a lány Koaru?-kérdezte Sora.
Ekkor az a lány Sora-ra nézett.
- Na Koaru-kun ő az új barátnőd?! Szegány lány hogy sajnállak?-mondta Tamaya éa nevetett.
Sora-ék leugrottak a trapézról. Tamaya elé mentek.
- Miért mondod ezt?-kérdezte Sora.
- Csak azért édesem, mert Koaru-kunnak nincsenek érzései. Csak játszani fog veled. Egy
gerinctelen féreg. Engem három éve tönkretett. Remélem veled nem fogja megtenni azokat
a dolgokat amit velem. Mert velem azt csinálta hogy..................
- Tama halgass!-kiabálta el magát Koaru.-Mit akarsz tőlem?-kérdezte Koaru.
- Majd megtudod Koaru, majd megtudod!-mondta Tamaya és kisétált  a teremből. Koaru
ökölbeszorította a kezét. "mit akarhat tőlem Tamaya?" kérdezte magában.
- Koaru ki ez a lány? És mit akar tőled?-kérdezte Sora.
- Sajnálom Sora de nem mondhatom el.-mondta Koaru.
- Miért nem mondhatod el, hisz együtt vagyunk és nem szeretném ha titkolóznál elöttem.-mondta
Sora szomorúan de reménykedve hogy a fiú elmondja hohy mi folyik itt.
- Mert nem és kész!-emelte fel Koaru a hangját.
Sora szemei tágra nyiltak és csak nézett  Koaru-ra. Kiabált vele. Sora ezzel sarkonfordult és elment.
- Sora Várj!-kiabált utána Koaru de Sora nem állt meg csak ment. "miért nem bízik meg bennem?
ez annyira fáj!". Ekkor belebotlott valakibe.
- Jaj bocsánat elnézést nem akartam!-kérte a bocsánatot sora. Mikor felnézett Tamaya állt elötte.
- Semmi baj. Mondcsak hogy is hívnak?-kérdezte Tamaya.
- Sora-nak. A nevem Sora Naegino.
- Á, tehát Sora Naegino. És mond csak mióta ismered Koaru-kunt.-kérdezte Tamaya.
- Hát körülbellül három-négy hónapja.-válaszolt sora.
- Jaj te szegény. Elmondok neked egy titkot. Mert gondolom Koaru nem mesélt neked semmit az
előző életéről. Hát tudd meg hogy Koaru a jakuzza takja volt és "azt" a dolgot is pénzért csinálta.-
mondta Tamaya.
Sora ebben a pillanatban a földhöz ragadt. Nem tudott mit mondani.
- De tudod van más is. Akkoriban én voltam Koaru barátnője és teherbeejtett.. Mikor megtudta
hogy terhes vagyok, elrángatott egy orvoshoz. Abortuszom volt.-folytatta Tamaya.
Sora itt már végképp le volt döbbenve. Nem akarta elhinni hogy amit ez a lány mond igaz lenne.
A sírógörcs határán volt. De Tamaya folytatta.
- Aztán elhalyított mint egy használt rongyot. Én persze lelkileg tönkrementem és öngyilkos akartam
lenni. De nem csak akartam meg is tettem. Felvágtam az ereimet. De látod nem lett semmi bajom.
- Elég!-kiabált Sora.-Nem hiszem el hogy Koaru ilyet tett volna.-mondta Sora sírva.
- De ilyet tett. Kérdezd csak meg őt.-mondta Tamaya nevetve.
- Én akkor sem hiszem el!-mondta Sora és sírva elrohant.
Tamaya hangosan elkezdett nevetni.
- Na most mit fogsz csinálni Koaru-kun, mivel kiderült az igazság. Sőt még egy kicsit hozzá is tettem.
Nem fogom hagyni hogy boldog legyél ezzel a lánnyal, mert te az enyém vagy, senki másé.
Azzal Tamaya elment. Eközben koaru átkutatta az egész szinpadot Sora után, de semmi. Senki nem
látta. Minden kis zugot átkutatott de mindhiába. A szinpad után jött a szállás. Bement Sarah-hoz is
de ő sem látta. Megnézte Sora szobáját és a sajátját is de semmi. Már csak egy hely jöhetett
számításba. A tengerpart. A partra tartva Koaru rengeteget gondolkodott. "remélem Tama nem
mondott Sora-nak semmit. mert ha kiderül és Sora megutálja akkor ő abba belehal" gondolta
de leginkább attól félt hogy Tamaya hazudott valamit Sora-nak. De nem gondolkozhatott többet
mert leért a partra. Nem látott senkit a parton. Hogy is láthatott volna, hisz naplemente volt.
Ilyenkor már mindenki otthon volt. Egyszer csak valami zaj megütötte a fülét. Egy síró hang.
Gyorsan a hang irányába futott. Mikor a közelébe ért észrevett egy alakot aki össze volt kuporodva.
Az az alak Sora volt. Koaru szépenlassan közeledett hozzá. Sora észrevette a férfit.
- Mit akarsz, menj innen!-mondta Sora.
- Cica mi a baj?-kérdezte Koaru és megfogta Sora vállát.
- Ne érj hozzám, hagyj békén! Ja és ne hívj Cicának.-emelte fel sora a fejét és lökte el magától
Koaru-t.
Koaru akkor vette észre hogy sora sír.
- Sora beszéltél Tamaya-val?-kérdezte Koaru.
- Igen beszéltem.
- És mit mondott neked?-kérdezte Koaru idegesen hisz nem akarta hogy bármi is kiderüljön mert
nem akarja Sora-t megbántani.
- Mindent elmondott.Elmondta hogy pénzért árultad magad és hogy ő a te volt barátnőd. Azt is
elmondta hogy teherbe esett tőled. Aztán elvitted egy dokihoz aki elvette a gyermekét. És azt is
hogyő öngyilkos akart lenni.-mondta sírva Sora.
- Sora én..................sajnálom. Nem akartam hogy megtudd, de nem minden igaz.
- Nem hiszek neked. De miért, miért egy idegentől kellet megtudnom, hogy milyen is vagy te
valójában.-mondta Sora és ismét sírva fakadt.
- Sora én.............
De nem tudta befejezni a mondatát mert Sora elfutott. Koaru utána futott és elkapta a karját. De
Sora visszafordult és "puff" lekevert Koaru-nak egy pofont.
- Ne merj hozzámérni!-mondta Sora sírva és elment.
- Sora várj...........-kiabált utána Koaru de mindhiába.
Sora már elment. Koaru letértdelt és ákozta magát hogy hogy lehetett ilyen hülye.
- Na várj csak Tamaya ezért megfizetsz!-motyogta Koaru dühödten.