Másnap reggel Sora arra ébredt hogy a Nap sugarai simogatják őt. Megint eszébe jutott az a furcsa fiú. "miért segített nekem?

ki ő eggyáltalán? miért voltam olyan nyugott mikor segített nekem?"

- Jó reggelt Sora látom felébredtél?-kérdezte Fantom.

-Igen, és neked is jó reggelt.

- Tudod Sora az éjjel jósolgadtam egy kicsit és azt láttam hogy az oroszlán a közeledben lesz és nagyon közel kerül hozzád.

- Áh beszélsz hülyeségeket Fantom. De mindegy mert most elmegyek fürdeni.

- Tényleg? Ez csodás!-örült Fantom.

- Igen de te nem jössz!

Azzal a lámpára kötözte Fantom-ot. Miután kijött a fürdőböl, Ana éa Mia rontott be a szobába.

- Szia Sora!-köszönt Ana.

- Jó reggelt Sora!-köszöntötte Mia.

- Á jó reggelt lányok!

- Na milyen éjszakád volt?-kérdezte Ana.

- Nyugis, miért?

- Jaj lányok majd reggelinél megdumáljuk.-szólt Mia.

Azzal elindultak az ebédlő felé. Ott leültek a szokásos aztalukhoz és elkezdtek reggelizni.

- Jó reggelt!-köszönt Ken.

- Szia Ken! Gyere ülj le!-szólt Sora.

- Hallotam Mia-tól és Ana-tól hogy mi történt tegnap. Minden rendben?

- Persze Ken minden ok.

Majd reggeliztek tovább. Jókat nevetgéltek hiszen most van két hét pihenő. Bár Mia ideges volt mivel ki kell tanálnia a következő

előadás történetét. Ekkor egjelent Méy. A csukott ajtó mögött állt így nem lehetett hallani hogy mit mond. Valamit ordítozott de

Sora-ék nem hallották hogy mit kiabál.

- Szerintetek mikor veszi észre hogy egy kukkot sem értünk abból amit mond?-kérdezte Mia.

- Foggalmam sincs. Csak rájön!-válaszolt Sora.

Ekkor vette észre Méy hogy senki sem hallja amit ordít. Az ajtóhoz rohant és szinte kirántotta a helyéröl az ajtót úgy rontott be.

- Hülyék, mért nem hallotátok azt amit mondtam?-kérdezte Méy.

- Ne haragudj Méy de az üveg mögött áltál így nem hallotuk hogy mit mondasz!-mondta Sora.

- Ugyan ne nevettes! Biztos csak nem akartad hallani amit mondani akarok, te-te feketelyuk. Olyan hülye vagy hogy az már fáj!-

ordította a Méy.

- Jól van Méy a tárgyratérnél?-mentette ki Mia Sora-t aki megsemmisülten ült az egyik széken. Hatalmas sokk volt neki. Pedig

már megszokhatta volna Méy dührohamait.

- Na az a lényeg hogy a Főnök hivat az irodájába mindenkit most azonnal.-mondta Méy.

- Rendben megyünk!-szólt Sora aki látszólag kijött a sokk hatása alól.

Mindenki felment a Főnök irodájába. Kopogtak.

- Gyertek be!-szólt ki Kalos.

Mindenki bement és a lányok leültek a fiúk pedig a hátuk mögött álltak. Leon és Sora összenéztekegy pillanatra de elfordították

fejüket. Mivel nem is olyan rég csúnyán összevesztek.

- Gondolom mindannyían kíváncsak vagytok hogy miért kellet ilyen sürgősen idejönnetek.-kezdte Kalos.

- Na tehát. Ma egy új embert köszönthettek a színpadnál. Nem az artisták közt fog helyet foglalni. Hanem egy új dolgot kezdek a

színpadnál. Mikor a műsor után a főszereplők kimennek a nézőkhöz az előtérben lesz egy biztonsági őr fog vigyázni rájuk. Fontos

szerepe van úgyhogy remélem jóban lesztek vele.

- Igen bitos Főnök de ki az?-kérdezte Sora.

- Igen máris mondom. Bemutatom nektek Koaru Kotsugari-t az új munkatársatokat.-közen a sarok felé mutatott ahol egy férfi ült.

Hosszú sőkés haja volt, magas , izmos volt..........

- Te?-kérdezte Sora meglepődötten.

- Sora te ismered ezt a fiút?-kérdezte Mia.

- Hát úgyahogy.

- Sziasztok a nevem Koaru Kotsugari örvendek.-köszönt illedelmesen.

Majd vett egy 180 fokos fordulatot és kiment a szobábol. De először Leon és ő farkasszemet néztek egymással. Már az első

pillanattól kezdve űnem volta színpatikusak egymásnak.

- Most hová ment?-kérdezte Ana.

- Ki tudja. Valószínű hogy kicsomagolni ment. Ja mejd elfelejtettem szólni Sora!

- Igen Főnök?

- A te szbád mellé tetettem Koaru-t. Gondoltam mégis csak jobb lesz neki egy japán mellett.

- Rendben Főnök.

Azzal mindenki ment a dolgára. Sora-ék elmentek gyakorolni. Sora a trapézon ugrált mikor azt érezte hogy valaki figyeli.

Körbenézett de nem látott senkit. Pedig volt. Az a valaki Koaru volt.

- Ez a lány artista? Igaz nem csodálkozom hisz japánban sok lány artista.-azzal fogta magát és elment.

Sora késő este ért haza. "Vajon megismert az a fiú?"

- Valami baj van Sora?-kérdezte Fantom.

- Nem semmi csak a jóslatod bejött. Az oroszlán itt fog dolgozni a színpadnál.

- Na látod, nekem mindíg igazam van.

- Na azért ne vidd túlzásba.

"kopogtatnak"

- Megyek!-kiabálta Sora és szaladt az ajtó felé. Mikor kinyitotta teljesen le volt hidalva. Koaru állt elötte. Mindketten meg

voltak lepődve mert Koaru nem erre számított. A kínos helyzetet Sora szakította meg.

- Segíthetek?-kérdezte Sora.

- Ő igen. Szeretnék kölcsön kérni egy kis mosogatót ha lehetne?

- Persze gyere be!

Koaru bement és becsukta az ajtót. Sora elővett egy egész üveggel és Koaru kezébe nyomta.

- Tessék!

- Köszönöm. Akkor én megyek.

 -Koaru kérdezhetek valamit?

- Kérdezz!

- Miért löttek meg a parton?-kérdezte Sora kissé feszengve.

- Ne mondom meg mert nem akarom hogy bajba kerülj!-szólt vissza hűvösen és mélyen Sora szemeibe nézett. Aki ettől

hirtelen azt sem tudta hogy hol van. Hirtelen melege lett. Ekkor Koaru megfordult és kiment a szobából.

- Tehát ő az oroszlán?-kérdezte Fantom.

- Igen ő.

- Sora, egy jó tanács. Vigyázz az oroszlánnal mert azok ravaszok és mindíg megszerzik a zsákmányukat.

- Jól van vigyázok!