|
Munka
Lumiere 2007.07.03. 20:20
Sora másnap bement a színpadhoz. Nagy nehezen kikászálódott az ágyból, felöltözött, bezárta az ajtót majd elindult.Gyalog ment végig a tengerparton. A korai őszi szellő átsuhant rajta, megcsiklandozva ezzel a lány érzéki, finom puha bőrét.
Végigsétált a tengerparton ám még végig nézte ahogy felkel a nap. Kora reggel volt, a város még üres. Sora, ahogy nézte a napfelkeltét nem gondolt semmire. A nap mindig ragyog! Sosem szomorú! A napot mindenki szereti! Olyan szépen csillog! A fénye mindig bejárja a földet de a Kaleido Színpadot mindig megcsodálja. Ezért olyan hálás volt a napnak, hogy fejével meg is hajolt neki majd továbbált. Ahogy sétált tiszta volt a feje és a lelke. Ám a színpad kapui előtt megrohanták az emlékek. Szépvágású arcán egy könncsepp szaladt le, majd belépett az épületbe. Útközbe senkivel se találkozott. Bement az öltözőbe, lerakta a cuccait mikor Mia lépett be. A holland lány meglepett, majd sajnálkozó arcot vágott, végül becsukta maga után az ajtót. Odasétált Sorához majd néma pillantást vetettek egymásra. A japán lány szemei megteltek könnyel, mire Mia átölelte. Szegény. Milyen nehéz lehet neki. Gondolta. Sora mikor abbahagyta a sírást adott egy puszit Miának és rámosolygott a lányra. Ekkor jutott eszébe az írónak hogy miért is jött. - Sora gyere a főnökhöz! Mindenki rád vár! Ma hirdetik ki az új darabot sőt ma már fotózás is lesz! - Rendben van Mia! - Sora megfogta Mia kezét és így, kéz a kézben sétáltak el a főnök irodájáig. Mia engedelmesen kopogott majd belépett. A szobába ott volt már Layla és Yuri, Sarah és Kalos, utánuk May, Rosetta, Anna , Ken , Marion és Jean. Layla amint meglátta a két lányt, nyomban odasétált és megölelte Sorát. Kalos megvárta míg végeznek aztán mikor már a Sora és Layla leültek beszélni kezdett. - Nos. Egyik régi ismerősömtől, vagyis egy másik színpad főnökétől kaptam egy igen érdekes darabot és mivel a színpad most nem ad elő semmit ezért ezt fogjuk játszani. A címe: Csodák. - a címre mindenki kíváncsi arcot vágott, tehát senki sem ismerte a darabot. Kalos megvárta az utolsó suttogókat utána folytatta. - Mint ahogy azt látom senki sem ismeri a darabot. Őszintén szólva gondoltam mert ez egy Dán darab. Igazából istenségekről szól és különböző fajok egymás meletti élésükről. Nem szerelmi darab de van benne erotika. Épp ezért a darab korhatáros lesz! Tudom hogy nem szoktunk korhatárt kiszabni de ezt a darabot mindenhol +10 -as korhatárral játszák. Nem tudom mért pont 10 ne is kérdezzétek. A többit Mia mondja el. - azzal a meglepődött lány kezébe adta a forgatókönyvet. Mia gyorsan felvette a szemüvegét, átlapozta a forgató könyvet, vett egy nagy levegőt és olvasni kezdte. - A darab istenségekről, csodákról és nem emberi fajokról szól tehát Fantasy darab. Van benne egy sellő, egy tündér, egy tündérkirálynő, egy óriás, egy törpe egy földanya, egy angyal,egy elf fiú, egy szél isten és egy főnix. Ezek a fajok békességben élnek egymás mellett. Ám egy nap a tündér és szélisten találkoznak amivel nincs baj. Megkedvelik egymást ezért hát többször megismétlik mikor elhatározzák hogy a következő találkozásuk este lesz a hegyaljában. Az istenség ott várja a tündét egy füves, virágos barlang előtt. Megérkezik és az istenség odavezeti egy kis tóhoz. Belemennek fürdenek. A sellő abban a tóban él a víz mélyén. Az istenség és a tündér megcsókolják egymást és egy szenvedélyes éjszakát töltenek együt. Hajnalban azonban a tündérlány hazarohan még a reggel előtt a szél isten pedig elszáll. A tündérkirálynő sétálgat a birodalmán pont annál a tónál ahol az azelőtti este a lánya és az istenség töltötték az estét. A sellő előbukkan és elmondja a királynőnek hogy mi történt. A királnyő fölháborodik és siet vissza a lányához. Ekkor jelenik meg a főnix, és szárnyát kitátva állja el a királynő útját. Eközben a szél isten alatvalói idegesítik a királynőt. A felség nem tud mit kezdeni a főnixel se a fiúkkal ezért megvárta míg a lények eltávoznak Akkor visszafut és megtiltja hogy többet találkozzon az istenséggel ugyanis ő az elfek hercegéhez akarja hozzáadni.Este a szél megöli a sellőt. A földanya a főnix mellet ál és csóválja a fejét ugyanis tilos ellenségeskedni a fajoknak egymással. Eltávoznak és szélisten belópozik a hercegnőhöz éjszakára. Az őrök rajtakapják a szerelmeseket és a királnyő kiűzi az istenséget. Reggel megérkezik a herceg és összeadják őket. Este már töltenék a herceg részéről az éjszakát mikor a szél megint behatol és megöli a herceget. Elviszi a tündért az otthonába. Reggel a királynő meglátja az üres szobát és a herceget mire megtámadja a szelet. A szél nem akar visszatámadni karjaiba a hercegnő. A főnix leereszkedik és beáll közéjük a csatázók közé mert már a szélfiúk harcolnak a királynővel az óriással a törpökkel és az elfekkel. A főnixkitátja szárnyait de nem használ a Földanya figyelmezteti őket hogy tilos de nem hallgatnak rá elrabolja a két fiatalt és felviszi a birodalmába. A főnix tovább küzd a harc ellen . Eközben a földanya fennt beszélget a szerelmesekkel. Kiderül hogy nemzedékeken át folyt a harc titokban a szél és a tündérek közt. A hercegnő mérget kér majd szenvedélyesen megcsókólja a férfit aki erre beleegyezik. A földanya mérget ad majd visszaviszi őket a földre. A főnix újra kiterjeszti a szárnyait, abból mostmár tűz csap ki mire abbahagyják a harcolást. A két szerelmes beveszi a mérget megölelik egymást, majd lezuhannak. A különböző népek sírni kezdenek a királynő eőekedve fordul a földanyához hogy hozza vissza őket és soha több harc nem lesz. A földanya beleegyezik visszahozza őket akik ezután boldogságban harc nélkül élnek tovább. A végén a földanya elbúcsúzik és eltűnik a főnix pedig tovább repked a birodalom felett, mutatva az ő soha be nem fejeződő munkáját a békét, és kinemalvó életét...... - ennyi lenne a darab. Namármost akkor jöhetne a szereposztás.......
| |