|
Egyedül
Lumiere 2007.07.03. 20:19
A levélre ráhulltak Sora könnyei. Elment. Ez a valóság és nem álom. Leon elment egy évre és ő itt maradt. Ránézett a kezére. Elnevette magát. Az ujján ott volt a gyűrű. Szeméből patakzottak a könnyek. Visszamászott az ágyba de előtte rátekintett a falra.
A levélre ráhulltak Sora könnyei. Elment. Ez a valóság és nem álom. Leon elment egy évre és ő itt maradt. Ránézett a kezére. Elnevette magát. Az ujján ott volt a gyűrű. Szeméből patakzottak a könnyek. Visszamászott az ágyba de előtte rátekintett a falra. Az ágy felett végig kivoltak ragasztva fényképek. A többségük őt és Leon ábrázolta de volt ott minden. Sőt egy olyan kép is volt ahol Mayyel egyszerre adnak Leonnak puszit az arcára. Ezen a képen elnevette magát. Az nagyon muris volt. Volt olyan is ahol Leon karjaiba mosolygott bele a kamerába. Igen! Ez a verseny után volt nem sokkal! Volt ott egy olyan kép ahol még a Saiyukit játszották. Rengeteg kép volt. Sora több mint egy órát mélázott el a képeken mikor az összes végére ért. Szépen lassan visszafeküdt az üres hideg ágyra. Egy szál hálóingbe volt ráadásul egy levendula színűbe amit Leontól kapott. Selyemből volt. Sora összegömbölyödött. Átölelte a térdét. Becsukta a szemét és így mélázgatott egy darabig míg rá nem lépett az álmok határaira. Egyértelmű volt hogy Leonnal álmodt. De nem rémálom volt hanem meseszép képzelet szülte álom. Sora mosolygott álmába. Így élte világát a képzeletébe míg gyomra illúziórombolóként ki nem zökkentette a meseszép világból. Nem akart felkelni a már meleg ágyból de ekkor is Leon jutott eszébe. Megígárte neki hogy soha többet nem kínozza, éhezteti magát. Így kikászálódott az ágyból és odasétált a hűthöz. Nem volt benne semmi kedvére való így odasétált a telefonhoz és már tárcsázott is. Mikor végzett a rendeléssel, rendet rakott. Renbeszette az ágyát, a szennyeseket berakta a szennyestartóba, felhúzta a reluxákat majd ráfeküdt az ágyra. Még mindig hálóingbe volt. Ma nem akart bemenni a társulathoz mert megint csak Leon jutna az eszébe. Odasétált megint a telefonhoz és visszasétált az ágyhoz. Kalost hívta: - Főnök.. ne haragudjon... ma nem tudok bemenni. - mondta ki nagy nehezen. Döbbenetére a főnök csak annyit mondott. - Persze Sora. Pihend ki magad. - azzal lerakta. Sora már előreláthatóan lerakta a telefont az éjjeliszekrényre. Fél óra múlva jött a kínais. Sora ajtótnyitott, bevitte a kínait majd a pénztárcájáért nyúlt. Addig a postás csodálhatta Sora, izmos testét hálóingbe de a lányt ez nem érdekelte. Kifizette az összeget és még borravalót is adott bőven. A postás még meg is hajolt és az utolsó pillanatokig csodálta a japán lányt. Sora elvette a kaját az asztalról majd odament az ágyhoz és enni kezdett. Csak egyetlen kedvese, Leon járt az eszébe. Megcsörrent a telefon. Sora azt hitte valamelyik barátja az de mikor meghalotta az illető hangját nyomban felpattantak a szemei. -Leon! Leon ! -Igen Sora én vagyok! - hallattszott a telefonból. Sora szemei csillogni kezdtek. - Jajj Leon nagyon nagyon hiányzol. Nem tudom hogy fogom kibírni ezt az egy évet! - Jajj egyetlen menyasszonyom! Nekem is rettenetesen hiányzol! Bennem csak az tartja a lelket hogy ha lejár a szerződésem, viszontláthatlak és elveszlek feleségül! - a lánynak, ennél a mondatnál kicsordult, csillogóan tiszta könnye. - Leon.... szeretlek. - mondta elcsukló hangon. - Sora! Ne sírj! Látjuk még egymást! Hamar elfog telni ez a két év! Soraaa! Én is szeretlek ne félj! - Rendben van! - Sora fejét a plafon felé emelte. Ott igaz hogy nem volt se kép, se semmi mégis élvezetes volt nézni. Mintha Leon onnan fenntről tekintene le rá. A pár még sokáig beszélgetett: Ám Leonnak meg kellett szakítania a vonalat ugyanis jövendőbeli ,,munkaadója" gyakorolni hívta. Gyakorlatilag meg híresztelni a társulatot. Sora megint roppant egyedül érezte magát. De nem! Nem szabad sírnia! Megígérte Leonnak hogy nem sír! Nem fog sírni! Mégis olyan nehéz nélküle. Az egész napot fekvéssel töltötte. Nem volt képes felállni. Igaz egyszer felállt de akkor is csak természeti okokból. Utána mindig visszaballagott hőn szeretett és sajnos üres ágyába. Többször is elaludt de mindig hamar felkelt. Elővett a polcból egy albumot. Abban bennevolt már sok sok kép de az album még így is eléggé hiányosnak minősült. Sok kép őt és a szüleit ábrázolta. Viszont Sora már belerakta az igazi szüleis képét is. De még így is a Leon és ő képek volltak többségben amit nem akarództak kirakni a falra. Estefelé végleg bevonult az ágyába és lehunyta szemeit készen arra hogy megint jöhet egy meseszép álom, Leonnal.
| |