|
A könyv és az utazás avagy kezdődik a kaland
Azumi 2007.06.25. 21:57
Egy sötét temetőben egy magas vékony taláros férfi megy. Az arca hó fehér és beesett. A kezében egy fiola van. Elér egy sírhelyet. Megáll előtte és néz rá. Fölé emeli a jobb kezét és mormol valamit félig magában. Majd a fiolából egy-két csöpp szert önt a sírra. A sírból kiemelkedik egy koporsó.
Egy sötét temetőben egy magas vékony taláros férfi megy. Az arca hó fehér és beesett. A kezében egy fiola van. Elér egy sírhelyet. Megáll előtte és néz rá. Fölé emeli a jobb kezét és mormol valamit félig magában. Majd a fiolából egy-két csöpp szert önt a sírra. A sírból kiemelkedik egy koporsó. A koporsó kinyílik és kijön belőle egy félig elrohadt ember, vagy valami más. Nem lehet meghatározni. Undorítóan néz ki. Majd felkel és megfordul. Egyenesen rám néz és kiállt valami. Egy fény jön felém. Majd mikor elérne......................
- Wáááááááá! - kiáltom el magam. Az ágyamban fekszem verejtékben úszva. - Már megint ez az álom. Meddig még? - kérdezem magamtól.
Ugyanis ezt az álmot nagyon rég óta minden éjjel álmodom. Szörnyű érzés. Főleg hogy nem tudom hogy mit jelent. A nevem Catalina Wayn(Kátáliná Véjn) de a becenevem Cat(Ket).16 éves vagyok, New York-ban lakok. A szüleim meghaltak rejtélyes módon mikor 6 éves voltam. Így a nővéremmel Eliza Waynnel(Elájzá Véjn) lakok együtt. A lakás ahol vagyunk jó nagy és szép. Ez a nővérem mániája. Mivel ő híres újságíró megengedhet magának sok mindent. És ezt ki is használja. Minden jó volt eddig. De egy fél éve ezt az álmot álmodom újra meg újra. Nem tudom hogy mi ez, de jelent valamit az biztos. Nem tudom hogy hogy de valahogy ki fogom deríteni.
**
Az éjszaka már nem tudtam visszaaludni. Reggel mikor csörgött az órám felkeltem és kimentem Elizabethhez.
- Á jó reggelt húgicám! Jól aludtál? - kérdezte mosolyogva a nővérem aki épp a konyhába szorgoskodott.
- Hát nem. Vagyis katasztrofálisan. Megint volt az az álmom. - mondtam. Elizabethnek mindent elmondtam az álmomról. Úgy gondoltam mivel ő az egyetlen hozzátartozóm, tudjon mindent rólam. És ő is így van. Én is tudok mindent róla.
- Na ez nem jó. De mi lehet ez? Nem értem. Ritkán vannak az embernek ilyen visszatérő álmai. - mondta aggodalmas arccal. Ő ilyen. Mivel ő az idősebb, úgy érzi hogy nagyon vigyáznia kell rám. Ezzel nincs is semmi baj, csak az a baj hogy nem tud. Mivel én sem tudom hogy milyen baj vagy rossz dolog lehet körülöttem.
- Én sem tudom, de már kezd nagyon elegem lenni ebből, hogy mindig ezt álmodom. - fakadtam ki.
- Na állj. Más téma. Te hogy hogy felkeltél? Ma nincs suli nem? Szünet van. - kérdezte Eliza.
- De szünet van de nem tudok aludni. Meg aztán kedvem szottyant elmenni abba a könyvtárba ahová szoktam járni. - mondtam.
- Ja már megint abba az eldugott helyre mész? Na mindegy légy óvatos és vigyázz magadra jó?
- Jó jó az leszek ígérem. - mondtam megnyugtatva a nővéremet.
Megkerülte az étkezőt, odajött hozzám, puszit nyomott a homlokomra.
- Na én megyek dolgozni. Nem tudom hogy mikor jövök haza, de sietek az biztos. Légy jó és vigyázz magadra! Puszi. - azzal elment dolgozni. Neki ez az élete. A munka.
Reggeli után összepakoltam mindent majd elindultam a könyvtár felé. Hát mit is mondjak erről a könyvtárról. Két éve találtam rá egy eldugott kis utcában. Kevesen járnak ide, viszont sok misztikus és izgi könyv van. Nem tudom. Valahogy mindig is szerettem e misztikus és fantasy történeteket. Ilyen vagyok. Mikor odaértem már nyitva voltak. Szerencse! Előfordult már hogy előbb itt voltam mint a nyitás. Bementem.
- Helló Gwen! - köszöntem a könyvtáros lánynak. Nagyon jóban voltam vele.
- Áááá szia Cat. Rég voltál ere. Jöttél körbenézni?
- Igen igen jöttem nézelődni hátha találok valamit. De igazából feltett szándékom volt. Azért jöttem ide. Meg akartam keresni az álmomra a választ. És remélem meg is találnom. Csak egy kis bűnt követek el. A zárolt részre megyek, ami elméletileg tilos lenne a sima tagoknak. De tudom hogy ott vannak az ilyen varázs és tényleg misztikus igaz könyvek. Mikor a zárolt részhez értem jól körül néztem. Szerencsére nem volt ott senki így könnyen bejutottam. Nem tudtam mit keressek ezért mindent megnéztem tüzetesen. De nem találtam semmi. Semmit az ég adta világon. Dühösen és egybe szomorúan kijöttem a zárolt részlegből. Majd kint kerestem valami olvasni valót. Épp egy misztikus helyekről kezdőknek című könyvet akartam kivenni a polcról, mikor észrevettem egy könyvet aminek az volt a neve hogy mágikus iskolák és mágia tanulás kezdőknek.
- Hát ez meg hogy kerül ide? Ennek a zárolt részlegben lenne a helye. De nem baj legalább megnézem. A kabátomba rejtettem majd egy másik könyvvel Gweenhez mentem hogy azt kiveszem.
Gween oda is adta. Így amilyen hamar csak lehetett eltűntem a könyvtárból. Gyorsan hazamentem és kitettem a könyvet a szobám közepére. Csak néztem egy darabig.
- Igazából mit is várok ettől? - kérdeztem magamtól. Eléggé kész voltam. Izgatott és kíváncsi.
Fogtam magam és kinyitottam a könyvet. Elég régi lehetett. A legelején volt egy szöveg.
„
Halld most a varázslók szavát, a kinti világ titkait, megidézzük ősi istenünket, a mágia
óriási ereje kerestetik. Ebben a pillanatban megidézteti az erő, Küld le e személyre az
erőt. Add neki az erőt! ”
Abban a pillanatban valami furcsa dolog történt. Fények szálltak össze-vissza és mintha nem is a szobámba lennék már. Elájultam. Mikor felébredtem egy kórház szerű szobában voltam. Felkeltem és kimentem onnan. Elállt a lélegzetem. Egy hatalmas tornyos kastély szerű helyen voltam.
- Mi a fene! Hogy kerülök én ide? És én haza akarok menni! - mondtam.
- Áhhh a kis alvó hercegnőnk felébredt. - mondta valaki a hátam mögött.
Hátrafordultam. Egy magas kis szakállas ősz öregúr állt előttem. Talár félébe lehetett szerintem.
- Ki maga? És mit akar tőlem? - kérdeztem majd kezdtem távolodni tőle.
- Jaj elnézést, de udvariatlan vagyok! A nevem Adam Owen(Edem Óven) professzor. De szólíts egyszerűen Owen professzornak. És te kerültél az iskolába. Egyszer csak az egyik tanóra kellős közepébe csöppentél. Szó szerint. Ha már én bemutatkoztam elkívánhatnám hogy magácska is bemutatkozzon? - mondta az öreg.
- Mi? Jah igen a nevem Catalina Wayn. De hogy kerültem ide? Nem értem én csak a könyvet olvastam................................
- Könyv? Miféle könyv? - kérdezte Owen professzor.
- Hát egy varázskönyv vagy mi a fene.
- Áh értem. Akkor azt hiszem hogy ameddig rá nem jövünk hogy melyen varázslattal jött ide, addig nem is tud hazamenni. - mondta a szakállát birizgálgatva az öreg.
- MI???!!! - kiáltottam el magam. - De én nem akarok itt maradni!!!
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
