Adri elszaladt, mert nem akart más előtt sírni, akkor Tom utána futott.
A focipályán érte utol.
- Adri állj már meg – kiabálta utána. Adri meghallotta, ezért megállt, a vonásait, próbálta rendbe hozni.
- igen – fordult meg
- ne haragudj Benre
- Nem haragszom rá – mondta
- akkor mért mentél el – majd felemelte Adri fejét az állánál fogva, észrevette a pirosló szemeket.
- nem akarok más előtt sírni – mondta őszintén. Megpróbálta elfordítani a fejét, de nem sikerült, Tom magához húzta, és átölelte. Adri is visszaölelt.
- nem jó, ha nem mutatod ki az érzéseidet. – mondta halkan.
- tudom, de olyan nehéz, hogy nincs itt mellettem. – majd elkezdett sírni.
- nyugodj meg, én itt leszek melletted – még mindig ölelték egymást.
Majd megszólalt a figyelmeztető csengő (becsengetés előtt 10 perccel)
Adri kibontakozott az ölelésből.
- Most már mennem kell.
- Gyere, elkísérlek. – majd Adri derekára tette a kezét.
- Tom tudod, most nincs itt Luka – mondta mosolyogva, de azért lehámozta Tom kezét a derekáról.
- Ki tudj lehet, hogy itt figyel minket valahol – mondta mosolyogva.
Adri elnevette magát.
- amúgy, mért vagy rosszba Lukával?
- A csapat miatt többször összekaptunk, meg nem ő lett a csapatkapitány, ezért alapban utál engem. Meg szerintem egy beképzelt, nagyképű hülye.
Adri elnevette magát, amilyen fancsali és egyben komoly képet vágott Tom.
- akkor mért van benn a csapatban?
- Tudod, mindent a csapatért, azt viszont elismerem, nagyon jó hátvéd.
- Aha, elsőre, nekem sem volt szimpatikus.
Most Tom nevetett.
- azt láttam a megszólalásodból, mikor válaszoltál neki. – majd ismét nevetett, de most mind a ketten.
Majd Adri egy kicsit komolyabb hangon.
- nem szeretem, ha egy tárgynak néznek, és akkor tesznek megállapításokat rólam, mikor ott vagyok.
- Milyen határozott vagy – nevetett ismét Tom. – de neked inkább nem az volt a bajod, ahogyan végigmért? – de nem várta meg Adri válaszát, hanem folytatta – emlékszel mikor azt mondtam, hogy vigyázz, pár sráccal?
- Igen.
- Ő is közéjük sorolható.
- És te így állítottad le őket? Most azt hiszik, hogy a barátnőd vagyok – mondat mosolyogva, kicsit még bele is pirult.
- Nem rossz stratégia ugye? – kérdezte vigyorogva – így legalább leállítottam, egyszerre mindenkit.
- Csak egy aprósságról elfeledkeztél.
- És mi lenne az?
- A csajok nagyon irigyek lesznek rám, úgy hogy továbra is rajtad fogok lógni – nevetett.
- Nem baj az – nevetett már ő is.
Megérkeztek az osztályterem elé.
- na akkor én megyek, köszi, hogy elkísértél.
- Áhh semmiség, majd szünetben is jövök – mosolygott.
- Jó, szia. – mosolygott Adri is.
Mikor bement, csak irigy tekintetekkel találkozott, így már biztosra vehette, hogy a suliban a hírek nagyon gyorsan terjednek.
Ben odament hozzá.
- ugye nem haragszol rám?
- Dehogyis.
- Akkor megnyugodtam., bemutatlak egy osztálytársamnak, ki egyben a barátnőm.
Majd odahúzta Adrit egy félhosszú fekete hajú, zöld szemű, barna bőrű lányhoz. Ki egyben csinos, de inkább különös volt.
- bemutatom Tamara Lukacsot, ki a barátnőm
- ő – majd Adrira mutatott – Adrienn Taywste.
- Szia köszönt vidáman – nyugodtan hívj Taminak.
- Szia – engem meg Adrinak.
- Teérted van oda az egész suli, ugye tudod – mondta vidáman.
Adri elnevette magát.
- ezt nem hiszem. – mondta mosolyogval.
Mikor Ben látta, hogy ól elvannak, ő leült a helyére.
- na mindegy nekem itt van Ben, tőlem nem kell tartanod – mondta még mindig vidáman.
- Ennek örülök, mióta vagytok együtt?
- Már egy éve.
- Az baromi jó!
- Aha, és neked, hány barátod is volt? Mert most mag hiszek a pletykáknak akkor te Tommal jársz.
- Nem járok Tommal, csak jóban vagyunk, hiszen kiskorunk óta ismerjük egymást. Az első kérdésedre a válasz, hogy egy sem.
- Ezt nem mondod komolyan. – mondta csodálkozva.
- De, tudod a bátyán soha nem engedett úgy a közelembe egy srácot se, de azért mindig vele és a haverjaival lógtam.
- Ha, ezt nem gondoltam volna rólad, már bocs, de az egész suliban te vagy a legjobb csaj.
- Hagyd már abba a végén, még elpirulok.
Még beszélgettek sokat, nagyon jól érezték magukat, mintha régóta ismerték volna egymást. És most végre Adri úgy tudott beszélni Alexről, hogy nem sírta el magát.
De megszólalt a csengő, úgyhogy megkellet keresnie azt a hátsó padot, amelyben tegnap is ült. Töri órával kezdődött a nap. Ezt tantárgyat nagyon szerette, egyrészt nagyon jó tanuló,és a tesi, töri a kedvenc tantárgya, ő sokkal előrébb haladt több tantárgyal mint a többi diák, ezért van az például, hogy az előző iskolában, míg a többiek a tankönyv közepén jártak, addig ő a végén, mindegyik anyagot fújta kívülről.
Bejött a tanár, nagyon gyatrán adta elő az órát, Adri nagyon is unta, hisz itt a diákok még jobban el vannak maradva. Ezért nem is figyelt oda az órán. Ezt a tanár is észrevette, ezért odaszólt neki.
- Adrienn Taywste mért nem figyel ide. – de nem engedte, hogy Adri közbeszóljon, inkább folytatta a kioktatást. – Attól még, hogy a bátyád meghalt, nem fogok veled másképp bánni.
Adri nagyon ideges volt, főleg mikor bátyét is megemlítették. Majd felállt és a tanárnak visszaszólt.
- Először is azt akartam mondani, hogy elnézést, de miután a bátyámat is belekeverte, ez már nem áll szándékomban. A bátyámhoz semmi köze. Nem is várom el, hogy kivételezzen velem. De azt elárulom, hogy ezt az anyagot már kívülről fújom, sőt az egész tankönyvet. – ezekkel a mondatokkal, nagyon felidegesített a tanárt.
- Ha annyira nagy a szája mondja el az I Világháború jelentősebb eseményeit. – ha a tanár valakit meg akart szívatni ezt kérdezte, ugyanis erre senki nem tudott válaszolni. Hiszen amit 8. – ban vettek azt már elfelejtették, és csak 12.- ben veszik újra elő. Erre a kijelentésre sokan felszisszentek.
- Na megpróbálja, vagy írhatom is be azonnal az egyest.
Adri nem hátrált meg, hisz nagyon jól tudta, a kedvenc témái közé tartozott.
- nem megpróbálom, hanem elmondom.
Majd belekezdett. Nagyon jól el tudta mondani. A tanár nem tudott semmibe belekötni. Még sokak, meg is értetté, mi mért történt. Az osztálytársai elismerően néztek rá.