|
5. fejezet
Mayus002 2007.06.20. 21:21
Mikor véletlenül bekapcsolta a tévét, olyan dolog történt, amire nem számított.
Pont a hírek ment, és abban egy több nappal ezelőtti Los Angelesi halálesetet mutattak be. Rémülten ismerte fel Adri magát és a bátyát a képernyőn.
Mikor véletlenül bekapcsolta a tévét, olyan dolog történt, amire nem számított. Pont a hírek ment, és abban egy több nappal ezelőtti Los Angelesi halálesetet mutattak be. Rémülten ismerte fel Adri magát és a bátyát a képernyőn. Ahogyan zokog Alex holtteste felett. Nem látta a sajtót, tévét, hogy mertek odajönni – így gondolkodott, majd - Álomba sírta magát, újra átélte azt a napot. De nem csak Adri látta, a szülei is megbotránkoztak rajta, hisz ez már régebbi eset, nem lett volna szabad bemutatnia a tévében. Tom rájöhetett, hogy sajnos igaz, amit Adri mondott, mert a szíve mélyén remélte, hogy nem mond igazat Adri. Az iskolából meg ki nézte a híreket, ő megtudhatta, hogy az új lány, ki után annyian néztek, és megszólták a háta mögött a fekete ruha viselet miatt, most rájöhettek, mért is volt feketében.
Mikor reggel felébredt, már nyugodtabb volt Adri. Mikor kikászálódott az ágyból, kiment az erkélyre gondolkodni, egy picit. „ amit nem akartam, hogy megtudjanak, mindenki megtudta, a titkomat. Tök jó az egész suli rajtam és Alexen fog csámcsogni – mosolyodott el keserűen. Na de optimizmus, fel a fejjel, oda is kellene érnem még ma. Ma viszont nagyon jó időnk van” - gondolkodott
Gyorsan lefürdött, majd szintén fekete cuccba öltözött. Csak most rövidnadrágot, és topot. Az edzőcipő, és a sapka maradt. Gyorsan felkapta táskáját. Miközben áthaladt a konyhán, felkapott egy almát, reggelinek. Indult is volna el, mert messze van a suli, nem volt kedve busszal menni. Régen mindig Alexel mentünk suliba. De azt az autót is leadta. – gondolt. Reggel még ki akarta szellőztetni a fejét. Ez az alkalom tökéletesen megfelelt. El akart indulni, mikor meglátott egy ezüst, metál színű Audi A 4 CABRIO 2.0 TDI DPF autót. Elismerően nézett rajta végig. „ baromi jó autó” – gondolt. De amikor meglátta, hogy ki ül benne, nagyon csodálkozott. Hisz Tom ült benne és kérdőn nézett Adrira. - szia, csak nem elfelejtetted, hogy jövök érted, és együtt megyünk? - Szia, hát őszintén, igen. Tegnap eléggé kiborultam. - Valahogy gondoltam – mosolygott. – ma még be is ülsz, vagy így fogunk beszélgetni, vagy netán mellettem fogsz futni – viccelődött - Ha, ha nagyon vicces vagy ma – mosolygott, majd beült az autóba. – Amúgy honnan van ilyen autód, ez nem a legolcsóbb. - Ha egy picit visszagondolnál, nem vagyunk mi sem csórók. Azt ne mond, hogy értesz az autókhoz. - Csak egy nagyon picit. - Na jó, és te már vezettél? - Néhányszor igen, de még be kell töltenem a 17, akkor biztos, hogy leteszem. De nem vagyunk korán? - Gondoltam akarsz beszélgetni, amúgy nem, minálunk, ilyenkor már mindenki bent van. - Aha, de tegnap te nem autóval voltál, ha jól tudom. - Akkor gyalogoltam egy nagyot, amúgy meg, még mielőtt elmentünk volna, odaadtam a kocsi kulcsát az öcsémnek. - Aham, de neked mióta van öcséd -csodálkozott Adri. - Annyi idős, mint te, ha jól tudom egy osztályba is jártok. - Jó tudni Tom felnevetett – ennyire nem is emlékszel rá? - most komolyan, hány éves is voltam??? - Hát elég pici – nevetett Tom. - Ne nevess. Hogy is hívják, akkor az öcsédet? - Bennek, de nyugi mikor elmondtam neki, hogy ki vagy, ő is hasonló képet vágott. - Hát kösz, ennyire nem lehet rám emlékezni? - Azt akarod, hogy komolyan válaszoljak? – meg sem várta a választ – hát akkor még pici voltál, de ha most valahol megjelensz, akkor biztos, hogy mindenkinek belevésődik a fejébe, hogy ki vagy, és hogy nézel ki. - Most nem fogsz zavarba hozni, az biztos. - Nem is akartalak – mosolygott. – ugye emlékszel, hogy tegnap ígértél valamit. - A meccsre gondolsz? - Igen, azt szeretném, ha ma megtartanánk. - Nekem jó, de mégis hol? - Az legyen az én dolgom, majd szünetben, még megbeszéljük. - Képes leszel megkeresni? - Nyugi, tudom, melyik teremben van az öcsén. - Reméltem – hülyéskedtek. Most értek be az iskolába. Mindenki őket nézet. Hisz az új lány a suli legjobb pasijával jön, méghozzá egy autóban. És persze most ismerték fel Adrit a képernyőről. Adri már kezdett ideges lenni majd kifakadt. - ezek meg mit bámulnak ennyire. - Nem tudom, bár a pasik biztos féltékenyek – mondta vigyorogva. - Nagyon vicces, ennyi erővel a csajok meg rám. - Hát ez nyilvánvaló nem? - A pici egód, már megint felszínre jött. – nevetett Adri. Most parkoltak le. Még beszélgettek volta, de Adri körülnézett, és egy csapat srácot látott, kik feléjük közeledtek. - Hát ezek meg kik – kérdezte. Hajolt közelebb Tomhoz. Tom elmosolyodott. - bemutatom a csapatom. De pár pasival vigyáz! - Gondolom, te majd leállítod őket – mosolygott angyalian Tomra. Na Tomot most hozta zavarba Már hallották a távoli köszönéseket, ez zavarta meg őket. - na gyere, szálljunk ki, ott jön az öcsikém, neki is bemutatlak. - Az jó lenne, hisz az osztályból, nem ismerek senkit. Még beszéltek volna, de ideértek a többiek. - csá , hello , cső mindenféle köszönést lehetett hallani. De mindenki kezet fogott Tommal. - Bemutatom Adri Taywstet - Ja, te vagy az új csaj. - Igen – mondta Adri vissza felegmán. Tom elmosolyodott hisz egy nap is elég volt, meg Alex áradozásából tudni, nem szereti, ha lebecsülik. - Na látom megismerted Lukát. Na de nem ismered még a többieket. Akkor ő az öcsikém Ben, akiről beszéltünk. Itt van Chris, Jay, Kelly, Rieh, Izzy, Dev, Matt, Victor, Dylen, Dean, Logan – mutatott mindenkire rá. - Na jó mostmár megismertük egymást, most azt mondjátok el, hogy mi van köztetek – tért a lényegre Luka, hisz neki nagyon tetszett Adri, de persze a többieknek is. Most Tomon volt a sor, hogy visszaszóljon, hisz nem volt jóban Lukával - Netán érdekel? – kérdezte, majd Adri derekára tette a kezét. Adri egy picit meglepődött, de azért hagyta, hisz észrevette, nem nagyon kedvelik egymásta két fiú. De messzire, nem akart elmenni, ezért kimenekítette magát a helyzetből. - Ben ugye – ment oda hozzá. - Igen - Rég láttalak – mondta mosolyogva. – ettől a mosolytól, mindenki elolvadt, még szép, hogy Bennek is vörös lett a feje. – tudtad, hogy egy osztályba járunk – kérdezte? - Aha, de te emlékszel rám? – Adri felnevetett. – hát igazándiból Tommal beszélgettem, ő mondta, hogy van egy öccse, de hallottam, te sem emlékeztél rám. - Hát tényleg nem. – Adri pont fordult volta Tomhoz, mikor Ben mondta - Adri - Igen - Részvétem – mondta halkan. De Adri meghallotta, tudta hogy Ben csak jót akar, de elszomorodott. - Köszönöm – mondta elcsukló hangon – azt hiszem én megyek is. – már ment is minél gyorsabban. De Tom gyorsan kapcsolt. - öcsi, zárd be az autót, most mennem kell. – majd Adri után szaladt, hogy utolérje.
| |