|
Bonyodalmak Franciaországban! 1
Azumi 2007.06.19. 21:01
- Hát ez szívás. Most ezt a vacak cuccot kell hordanunk. - mondtam elégedetlenül.
- Szerintem nagyon husik! - mondta Amy.
- Jesszus Amy mióta szereted te ezeket a cuccokat? - kérdeztem hüledezve.
- Nem szerettem eddig de olyan arik.
- Hát ez szívás. Most ezt a vacak cuccot kell hordanunk. - mondtam elégedetlenül.
- Szerintem nagyon husik! - mondta Amy.
- Jesszus Amy mióta szereted te ezeket a cuccokat? - kérdeztem hüledezve.
- Nem szerettem eddig de olyan arik. - mondta mivel következő nap már abba kellett lemennünk a gyűlésteremhez.
Mindenkin ugyanolyan cucc volt és ez nem tetszett. Olyan egyszínű volt az egész. Amikor leértünk éreztem hogy mindenki minket néz és a csajok meg tudtak volna ölni minket.
- Ujujuj mindjárt ki leszünk végezve csak mert itt vagyunk. - mondtam.
- Csaknem. Mármint jó lenne. - mondta nevetve Bianka.
Leültünk egy üres asztalhoz és próbáltuk túlélni a mustrálgatást. Nem sokra rá valaki megszólított minket.
- Hé csajok a helyünkön ültök!
Hátranéztünk a csajokkal egyszerre. Öt pasi állt előttünk. Nagyon jó pasik voltak. Mondhatnám NB1-esek. Még a lélegzetem is megakadt egy pillanatra.
- Mi? Jé tényleg? Nem tudtuk mivel csak ma kerültünk ide. - mondtam majd visszafordultam.
- És mégis ezt hogy képzeled? Még mindig az én helyemen ülsz. - mondta az egyik leghelyesebb és a legbunkóbb.
- Már bocsánatot kértem. Nem értem miért fújod föl. - mondta,.
A srác tiszta ideg lett. Szó szerint felkapott és elvitt egy nem is tudom hogy hova. Ketten voltunk csak.
- Na most magyarázkodhatsz. De nem érdekel. Ezért büntetés jár. Mégpedig nem akármilyen büntetést. - mondta majd meg akart csókolni.
Na de én sem hagytam magam. Olyan helyen rúgtam meg ahol a férfiak elég érzékenyek.
- Oh te kis...................... - mondta és a falhoz vágott.
- Na mondani szeretnél valamit? - kérdeztem flegmán.
- Na idefigyelj. Ezt még súlyosan meg fogod bánni. Garantálom.
- Csakhogy én nem félek tőled, így nem tudsz megrémíteni. - mondtam.
- Áááá látom hogy belevaló csaj vagy. Ez tetszik. - nevette el magát. - Az én nevem Jean Debartjei (Zsán Debártéj). És a tied? - kérdezte.
Totálisan más volt mint az előbb. Ezen meglepődtem. Nem is kicsit.
- Mit érdekel az téged?! Semmi közöd hozzá. - fintorogtam el magam.
- Ugyan már. Kössünk békét. Nem akartalak bántani. Csak elhoztalak hogy megismerjelek. Mert csak olyanokkal beszélek akikkel négyszemközt is beszélek. Nem akarok rád hajtani meg semmi. - mondta kedves hangsúllyal.
Nem tudtam hogy etet vagy tényleg nem akar semmi olyat csinálni.
- Hát jó, de ha megtudom hogy szívatsz akkor még egy olyat kapsz mint az előbb.
- Jó jó nem fogok. Vagyis nem szívatlak. Na elárulod a neved?
- Taina Rochester a nevem.
- Akkor Taina üdv. - nyújtotta a kezét.
- Heló. - én is nyújtottam, majd kezet ráztunk.
Másnak tűnt mint az előbb. Kedves volt és aranyos. Leültünk egy lépcsőre.
- És mond csak, miért voltál olyan az előbb mint egy vadállat? - kérdeztem.
- Így teszteltelek. Először azt hittem, azért ültök ott mert akartok tőlünk valamit, aztán meg azt ellenőriztem hogy milyen a tűrőképességed. De rájöttem és aminek örülök is hogy nem vagy könnyelmű lány. Érted? - mondta.
- Igen azt hiszem. - nevettem el magam.
- Min nevetsz?
- Csak azon hogy milyen fura vagy. Nálunk nem éppen így ellenőrzik az embert. Na mindegy. Remélem hogy jóban leszünk Jean. - mondtam.
- Igen én is. És gondolom ha te ilyen ari vagy akkor a barátnőid is azok.
- Igen nagyon édesek. Kivéve mikor nem. De akkor én leállítom őket. - mondtam.
- Oui megegyeztünk. - nevetett.
Majd vissza mentünk. Éreztem hogy vele jóban leszek. Nem mintha szeretnék bármilyen kapcsolatot. Sőt szerintem ő sem.
- Jah és még valami. - mondta.
- Igen mi?
- Meleg vagyok. - mondta.
„Mi? Hisz ez lehetetlen!”
Nagyon kiakadtam. Bár ha ránéztem tényleg tökéletes pasi. És aki tökéletes az általában meleg. Bárhogy is, eléggé szíven ütött. Mikor visszaültünk a többiek már nagyon el voltak. Én csak ültem és néztem magam elé.
„Gondolom most egy nagy titkot mondhatott el. Úgy látszik bízik bennem. Ez jó ................ legalább is remélem.”
- Mi a baj Taina? - kérdezte Bianka.
- Mi? jah semmi jól vagyok. Csak elgondolkodtam valamin. - De jól vagyok.- mondtam kicsit megütközve. Még mindig nem tértem magamhoz szerintem. Ez elég baj.
Reggeli után elég jól elvoltunk. Megmutatták a sulit. Szép ez a kastély. Olyan varázslatos vagy nem is tudom. Aztán mennünk kellett az első óránkra. Úgy indultunk neki hogy tudjuk hogy hol van. Na persze. Vagy másfél órán át keringtünk össze-vissza a kastélyba. Már tényleg nem tudtam mi merre van. A lányok kezdtek bepánikolni, és velük együtt én is.
- Wáááááá totálisa eltévedtünk. Mi merre van? Hol vagyunk? - kérdezgette kétségbeesetten Hana.
- Nem tudom Hana de jó lenne ha nem pánikolnál ilyen nyilvánosan jó? Próbálj lehiggadni. - mondta Amy. Hát jah ő is elég ideges volt már.
- Jó jó még harapd is le a fejem jó? Komolyan kikészít ez a hely.
Egy idő után eljutottunk egy tök üres folyosóra. Annyira kihalt volt hogy az hihetetlen. Mindenhol elhagyott cuccok meg pókháló meg pók. Mikor az egyik rám mászott sikító görcsöt kaptam. Sajnálom, de pók fóbiám van. De ez van de kicsi koromtól utáltam őket.
- Inkább menjünk ki innen. - mondtam. Majd mindannyian megfordultunk. Mikor megfordultunk egy nagy csontváz volt előttünk.
- Wááááááááááááááááááá! - kiabáltunk.
- Bennem még az ütő is megállt. Szerintem nem csak én voltam így hanem mindannyian. A frászt hozta rám ez a vacak.
- Hé kisasszonyok mit csinálnak itt ilyenkor? Nem órán lenne a helyük? - kérdezte egy férfi. A kinézetéből azt gondoltam hogy a gondnok. Sőt szerintem az is volt.
- Jaj de igen de eltévedtünk. - mondtam.
- Á igen? Akkor mondják meg hogy hol lenne órájuk és én elvezetem magukat oda.
- Oh köszönjük sokat segít ezzel. - mondtam. Majd odaadtam neki a papírt és ő elvitt minket az osztályhoz.
- Tessék csak menjenek be. - mondta mosolyogva.
- Igen nagyon köszönjük. - hálálkodtunk majd bementünk.
Mikor bementünk érdeklődő szemeket láttunk. Na meg rengeteg cicababát, akik utálkodva néztek ránk mint az ebédlőbe. De láttam egy ismerős arcot. Jeané volt az. Ott ült és intett hogy menjünk oda.
- Na csajok látom megjöttetek. Üljetek le. - mondta majd mutatta a helyet melletük. Mi elfogadtuk és leültünk.
- Köszi. - mondtam
- Hol voltatok eddig? - kérdezte.
- Hát egy kicsit eltévedtünk. Mondtam kicsit cikin és nevetve a fejemet vakarva.
- Értem. A kastélynak van sok rejtett zuga. Jobb ha velünk maradtok. - mondta.
- Oké köszi. - válaszoltam. Jó volt tudni hogy számíthatok valakire a csajokon kívül. Éreztem hogy Jean és köztem jó barátság indul.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
