Sora és Leon nemhittek a fülüknek. Layla gyereket várt Yuritól aki amikor megtudta ezt megverte akinek így kétséges hogy fiatal és gyenge magzatja életbent maradt. - Leon kérlek - szólt Sora. Leont tudta mit kért. Óvatosan felkapta Laylat és bevitte a szobába majd szépen befektette az ágyba. Fél perc múlva Layla már nyugodtan szuszogott. Sora még mindig kinnt üllt a kanapén. Leon leült mellé. - Sora szeretném ha ne ma harag vezérelne. Abból sosem sülnek ki jó dolgok! - mondta aki látta a lány szemében a harag csíráját. Átölelte a lányt majd megcsókolta. - Nem értem Yurit. Mért kellett ezt tennie szegénnyel. - Yuri nemnormális. Veled is ezt tette végülis. - Igen csak a különbség hogy nem lettem terhes és nem vert meg annyira. - Sora.... nem lesz semmi baj. Layla meggyógyul és minden úgy lesz mint régen! - És mi lesz a picivel? - kérdezte aggódó szemekkel Sora. - Szerinted túlélt egy ilyen erős ,, támadást''? Nagyin fiatal és gyenge magzat még nem tud úgy védekezni mintha már 4 hónapos lenne. Ráadásul Yuri erős férfi.... - Igen tudom. - felelte lehorgasztott fejjel Sora. - Na kedvesem ideje lepihenni mert holnap egésznap gyakorlunk. - Jó. Jóéjt. - jobbnak látták ha Sora befekszik Layla mellé Leon meg kinnt alszik a kanapén. Hamar elaludtak. Másnap reggel Sora hamar felkelt. Síri csendesen kiosont a szobából és felkeltette Leont. Míg az felkelt Sora összeütött egy gyors reggelit majd reggeliztek. Utána mentek is az edzőterembe. Bemelegítettek majd elkezdték a Deja Vu ugrást. Sora csak azt hajtogatta magában: - menni fog tudom! még jobbat akarok! GYERÜNK SORA MENNI FOG! - és tényleg egyre jobban ment nekik. Már azzal nehezítették az ugrást hogy mikor sora fennt pörög a levegőbe egyre gyorsabban pörög. És valóban SOra rekordsebeséggel pörgött a levegőbe és Leon visszatudta lökni! Így gyakoroltak sokáig míg be nem esteledett. Ekkor megcsinálták utoljára majd hazabatyogtak. Amikor beléptek valami isteni illatot éreztek. A konyhából jött. - Á layla! Csak nem te csináltad ezt az istenfinom illatot árasztó ételt? - De igen. De egy kis segítséggel. Tudod Sora hogy nem vagyok valami otthonos a konyhába. - mondta a már mosolygó lány. Sorával tálaltak addig leon átöltözött. Mikor végre asztalhoz ültek Layla megszólalt. - Nagyon köszönöm nektek a gondoskodást! Nem tudom mi lett volna velem nélkületek. És van még egy jó hírem. - mondta sugárzó arccal a lány. Miaz? - kérdezte Sora azzal kíváncsian odakapta a fejét. - Nem vetéltem el! A baba egészséges semmi baja nincs! Azt mondta az orvos ez nagyon ritka eset! - Layla!!!!! Gratulálok! - Sora arca is sugárzott az örömtől. Hál istennek nincs semmi baj! - Layla attól függetlenül itt fogsz lakni velünk a fesztivál végéig. - Jelentette ki Leon. - De az istenért nem akarok zavarni! - ellenkezett Layla. - már így is többet segítettetek mint amit reméltem. - Nem engedhetünk vissza ahhoz az idegbeteghez! - szólt Sora eggyüttértéssel. Majd én beszélek vele. - Leonnak torkán akadt a falat. Köhögési rohamot kapott de Layla résen volt és gyorsan adot nek egy pohár narancslevet. Leon gyorsan elvette majd megkönyebülve nézett Sorára. - Nem Leon te nem beszélhetsz vele! Én fogok vele beszélni ! - Ám itt lehorgasztotta a fejét. Leon már tudta hogy miért. - Layla tudnod kell valamit! - mondta Sora azzal nekifogott a rémtörténetnek.