| | Ennyi lenne : Vihar után Zivatar- más utakon (Nem anime) |
Vihar után Zivatar- más utakon (Nem anime)
Shi 2007.06.16. 09:51
Nem várom senkitől, hogy sajnáljon. Mindenki úgy ítél meg engem, ahogy akar. Ha a véleményem kérdezik, én kimondom, amit gondolok, nem érdekel, ki mint fog vélekedni rólam. Ha egy rossz viccen mindenki nevet, nem fogok azért mosolyt erőltetni az arcomra, hogy ne lógjak ki a sorból.
Nem várom senkitől, hogy sajnáljon. Mindenki úgy ítél meg engem, ahogy akar. Ha a véleményem kérdezik, én kimondom, amit gondolok, nem érdekel, ki mint fog vélekedni rólam. Ha egy rossz viccen mindenki nevet, nem fogok azért mosolyt erőltetni az arcomra, hogy ne lógjak ki a sorból. Ha a Titanic végén mindenki elsírja magát, de én csak magamban zokogok, nem fogok könnyeket ejteni, csak azért, hogy ne gondoljanak szívtelennek. Gondoljanak csak. Higgyék azt, hogy érzéketlen tuskó vagyok.
Bárcsak az lehetnék. De én is félek, én is sírok. Nekem is fáj, ha megütnek. Én is savanyúnak érzem a citromlevet, nekem is keserű a gyógyszer. De ez van. Ennyi lenne.
Mindenki változik. Én is, Te is, Ő is. Semmi sem marad olyan, mint volt, minden évben máshogy virágzik a rózsa, minden évben más ember miatt érzem magam becsapva. De ez az élet rendje. Ő is ezt mondta. Csak más szavakkal, más hangsúllyal.
Mikor hazafele baktattam az úton, már éreztem, rosszul vagyok. Amikor a villamoson zötyögtem, már alig tudtam visszafojtani a könnyeimet. És amikor beértem az utcánkba, már sírtam. Mindig magamba fojtom a bánatomat. De ekkor kiszakadt belőlem minden félelmem, minden keserűségem, minden fájdalmam. Csak sírtam, és sírtam. Gyorsan felrohantam a második emeletre, ott pedig már alig láttam a kulcsomat, úgy zokogtam. Benyitottam a házba, levetettem magam a kanapéra és próbáltam feldolgozni a történteket.
Miatta égett könnyektől felduzzadt szemem.
Megváltozott. Bántott. Nem, nem emelt rám kezet, ennél sokkal jobban megsértett: a lelkembe tiport. Azt mondta, más lettem. Tudom. De Ő is megváltozott. Nem tudtam neki ezt megmondani, mert féltem, hogy méginkább bántana. Inkább hallgattam. Régen nem ilyen volt. Mintha… nem is tudom már. Nem is foglalkozok vele.
Túl kellett lépnem rajta, a csalódáson, a bánaton. Ennyi. Nincs tovább… illetve van. Az élet igenis tovább megy. Csak meg kell találnunk azt az embert, akivel úgy érezzük: az Idő mintha megállt volna. Én is ezt teszem.
Van valaki a világon, aki számára én jelentem az Életet: a bizalmat, a melegséget, a szeretetet, a törődést. És van valaki, aki számomra ugyanezt jelenti. Csak rá kell ismernünk, ha szembejön velünk az utcán, vagy ha elfut mellettünk iskolába menet. Csak meg kell találnunk, és rá kell köszönnünk: ennyi.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
