Lily Evans naplója:

Szeptember 11. 6:55 a háló
Ez hihetetlen ami Potter és köztem történt. Pedig nem is történt végülis semmi. Csak hogy
majdnem megcsókolt. Ez durva. De azóta az este óta rájöttem hogy tetszik Potter. Uram
atyám! Tetszik nekem James Potter! Ezt nem mondatom el neki. Nem szabad a közelében
lennem, mert annak nem lesz jó vége. Legalább is számomra. Na mindegy. Amúgy meg
elég sokszor meg kellet büntetnem Potter-t és Black-et, mert piszkálták Perselus Piton-t.
Én sem csíptem túlzottan, de nem hagyhattam hogy Potter-ék többször is a falhoz vágják.
Az egyik ilyen eset, pont tegnap volt. SVK után jöttünk ki a parkba Natali-val, Bianca-val
és Hana-val, mikor megláttuk hogy Black és Potter piszkálja Pitont.
- Na mi van Pipogyusz, csak ennyi tellik tőled? - kérdezte gúnyolódva Black miközben a
falhoz vágta Piton-t. Szegény ez fájhatott.
- Nem érdekel mit csináltok - sziszegte Piton.
- Hallod ezt Ágas? Mekkora szája van a Pipogyusznak! - mondta nevetve Black és ismét
a falhoz vágta Piton-t. Ránéztem Potter-re. Ő somolyogva nézte a kínzást. Hát én nem
nézhettem végig. Odamentem és közbeszóltam.
- Black engedd el! - mondtam tömören.
- Miért jó ott neki - mondta és mégjobban odaszorította a falhoz Pitont, aki felüvöltött.
- Azt mondtam engedd el! - kiabáltam rá.
- Jól van elengedem - mondta feadva Sirius, és elengedte. Piton a földre esett, és elkezdett
nevetni.
- Nem kell a te segíséged sárvérű - mondta Piton.
Potter-en eluralkodott a harag. Legalább is szerintem, mert Piton-ra szegezte a pálcáját
és most ő nyomta a falhoz. Odament hozzá és dühösen így szólt:
- Vond vissza te szerencsétlen! - morogta.
- Nem - sziszegte Piton.
- Azt mondtam vond vissza! - kiabálta Potter.
- Ne is álmodj róla.
Potter már mondta volna a következő átkot, mikor megjelent McGalagony és szétverte a
társoságot. Potter és Black büntetőmunkát kaptak. Mondjuk ezt nem is csodálom.
Kicsit sajnáltam őket, hisz nekem akartak segíteni. De akkor is! Először csak szórakozásképp piszkálták Piton-t. Este a klubhelyiségben ültem mikor odajött Potter.
- Mit szeretnél Potter? - kérdeztem kibújva a "Bájitaltan Középfokon" címú könyvből.
- Csak azt szeretném megkérdezni hogy mennyire esett rosszul az, amit Piton mondott?
Leesett az állam! Potter-t érdekli hogy mi van velem? Ez meglepett, és nem is kicsit.
- Mióta érdekel, hogy mi van velem? - kérdeztem zavartan.
- Amióta tetszel nekem - válaszolta egyszerűen. Uram atyám ez tényleg igaz? Éreztem hogy elpirultam.
- Ejthetnénk a témát Potter? - kérdeztem egyre jobban elpirulva.
- Ó nem nem. Ennyivel nem úszod meg. - mondta és jött oda hozzám.
Már totál kész voltam mikor csörömpölést hallottunk. Mindketten odanéztünk. Hana volt az.
- Hagyd már békén Potter! - mondta Hana. Imádlak csajszi!
- Neked mi közöd hozzá, Wiliams? - kérdezte Potter, kicsit idegesen.
- Csak az hogy ő nem akar tőled semmit - állt elé csípőre tett kézzel Hana.
- Ezt még megbánod Wiliams! - mondta Potter és elment.
- Nagy voltál Hana! - mondtam és megöleltem.
- Még szép. Ha egyszer nem tetszik. - mondta. Elpirultam, és ezt Hana is észrevette.
- Lily csak nem? - kérdezte hülledezve Hana. Bólogattam. - De igen.
Aztán mindenről beszámoltam Hana-nak. Némely résznél kidüllett szemmel, eltátott szájjal
nézett rám. Mire végeztem nem volt magánál.
- Ez ez egyszerűen hihetetlen - hülledezett. Meg is értem. - Tetszik neked James Potter! .
- Hát igen, én is alig hiszem el. Minegy, az a lényeg hogy nem lehetek a közelében mert nem akarom hogy konkrétan megtudja - mondtam határozottan.
- Igen értem, és segítek neked, mindenben - mondta határozottan Hana. De szeretem!
Ezek után felmentünk és lefeküdtünk aludni.

James Potter naplója:

reggel 7:05 háló
Valamit ki kell találnom Wiliams ellen. Nem hagyhatom hogy tönkretegye az alakuló
kapcsolatpmat Evans-el. Ki kell valamit találnom de gyorsan. Már nem is tudom megmondani,
hányszor hiúsította meg a tervemet. Nem bánthatom nyílvánosan, mert akkor Evans nem állna
velem szóba, soha tobbet. Tehát valami elterelő dolog kéne. Ekkor rontott be a szobába Sirius
barátom. Végignéztem rajta. Egész jól néz ki még így pasi szemmel is. Nem rosszra gondolni!
És ekkor felcsillant az a "bizonyos" lámpa.
- Ez az – mondtam.
- Mi, ez az? - kérdezte Sirius.
- Tetszik neked Wiliams? - kérdeztem.
- Honnan tudjam, még nem néztem meg. James miért csillog így a szemed? Úgy nézel ki mint
egy eszelős! - mondta Tapmancs barátom.
- Azért csillog édes barátom, mert te segíteni fogsz nekem - villantottam elő mosolyom és átkaroltam.
- Még is miben? - kérdezte Sirius. Ó édes haverom, hamarosan megtudod.
- Abban, Sirius hogy te szépen el fogod csábítani Wiliams-t, hogy én levegyem a lábáról Evanst-
mondtam vigyorogva.
- Azt már nem James. Ebbe nem rángatsz bele - mondta mentegetőzve Sirius.
- Kérlek Tapmancs. Gyerünk haver segíts! Csak így kapom meg Evans-t. Wiliams mindig
megakadályoz hogy közel kerüljek Evans-hoz.
- Nézd Ágas, Nem mondok biztosat. Először megnézem jó? Aztán döntök - mondt Sirius.
Imádom ezt a fickót.
- Jól van nekem már ez is elég.
Azzal lefeküdtünk aludni. Kíváncsi vagyok mi lesz ma. Á bejött Remus barátom. A mindíg higgatt és jó eszű barátom. Leült mellém az ágyra.
- James mi a baj? - kérdezte.
- Semmi - válaszoltam tömören.
- Beszéltem Lily-vel - mondta holt nyugodtan. Hevesen elkezdett dobogni a szívem.
- Hogy micsoda? - néztem kerek szemekkel. - Mégis miről?
- Pár szót rólad, de amúgy szokásos dolgokról.
- És mégis mit mondott rólam? - kérdeztem megkövülten.
- Csak azt hogy teljesen össze van zavarodva. Szerintem jobb lenne ha békénhagynád egy kicsit, James. - Mondta Remus és mosolygott. Én mindíg sokat attam Remus szavaira, ezért bólintottam.
Hát eddig ez történt. De csak most kezdődik a nap.