|
Levegőa tenger fenekén
Shi 2007.06.14. 21:21
Ott állt, kezében az üdítőjével, kócos hajjal, kimeredt szemekkel. Akárcsak én, még akkor, mikor összejöttünk. Kettőnk közt kapkodta a tekintetét, én pedig annyira elszégyelltem magam, hogy elfelejtettem mindent magam körül.
Ott állt, kezében az üdítőjével, kócos hajjal, kimeredt szemekkel. Akárcsak én, még akkor, mikor összejöttünk. Kettőnk közt kapkodta a tekintetét, én pedig annyira elszégyelltem magam, hogy elfelejtettem mindent magam körül. Azt is, hogy majdnem megcsókoltam Alexszet. Elfordítottam a fejemet, hogy ne lássa a könnyeimet, és egy ajtócsapódást hallottam.
Tim elment.
Alex megrezzent a zajra, és végre elengedett. Én pedig Tim után rohantam. Mindenki táncolt, mindenki vidáman beszélgetett, én pedig kerestem az egyetlen fiút, aki szomorú volt – az én Timemet. Végül az udvaron akadtam rá, Julie társaságában. Barátnőm bólintott nekem, majd magunkra hagyott.
- Mi volt ez az egész? – nézett rám csalódottan. Láttam, hogy mindjárt elsüllyed szégyenében, de ő tartotta magát, és mélyen belevéste a szemét a tekintetembe. Nem bírtam. Égett a torkom, a szemem, el akartam rohanni, de nem tehettem.
- Fogalmam sincs. Épp annyira meglepett ez az egész, mint téged… - sóhajtottam. Közelebb léptem hozzá.
- Nem nagyon ellenkeztél.
- De igen, csak amikor beléptél, akkor annyira meglepődtem, hogy rajtad kívül mindent elfelejtettem. – mondtam neki. Láttam rajta, hogy jól esett neki, amit mondtam. De azért nem nagyon mosolygott. Hosszú, kínos, néma csend után inkább csak kinyújtotta az egyik kezét felém, és bátorító, kedvesebb hangon megszólalt.
- Figyelj, majd erről még beszélünk… mondjuk holnap? Elmehetnénk valahová, vagy ilyesmi…
- Jó, oké, persze! – mondtam már-már a megkönnyebbüléstől könnyes szemmel. Aztán odamentem hozzá, és megöleltem. Éreztem, ahogy magához szorított. Ugyan úgy, mint még anno a tornaterem mögött. Aztán kézen fogott, és visszavezetett a terembe, ahol mindenki táncolt. Maga elé forgatott, majd mi is elkezdtünk ritmikusan lépkedni a zenére.
Akárcsak a filmekben, most is egy lassú rész következett. Halkan elnevettem magamat, majd szorosan hozzásimultam. Éreztem, ahogy szorosabban fonta a testem köré a kezeit, én pedig a vállára hajtottam a fejemet. Még mindig a fekete fellépőruhában botladoztam, de pillanatnyilag csak Tim közelsége, illata, szívdobogása érdekelt. Arra vágytam, hogy vele legyek, arra vágytam, hogy sose érjen véget ez a pillanat.
De véget ért. Megnyílt az ünnepség, megtartották a beszédet, és nekünk addig odakinn kellett várakoznunk. Haza nem mehettünk, hiszen az iskola még nem adta elő az összes számát, így visszamentünk a termünkbe, és nagy beszélgetést csaptunk. Útközben befutott Hayden is, Julie barátja.
Mindig is helyes és jó fej srácnak tartottam Haydent, és most is annak tartom. Magas, sötétbarna haja és fekete bogárszemei voltak. Remekül festett Julie mellett. Mindig is irigyeltem őket – de most már nem. Volt nekem egy Timem, aki mellett boldog voltam.
*
- Rájöttem, hogy hülye vagyok. – mondtam, miközben nagyot kortyoltam az almalevemből.
- Azt mi is tudjuk. – röhögött Lin és Julie. Nálam ücsörögtünk, élvezve az enyhe, meleg szombati napot, ami ránk köszöntött.
- De most miért is? – nézett rám Lin.
- Mert beleszerettem Alex külsejébe. Deeee, azok után, amit az összekavart rólam, rájöttem, hogy egy utolsó tirpák, ezért inkább Tim mellett maradtam. – vigyorogtam.
- Nekem azért még tetszik. – húzta fel az orrát Lin. Erre Julie hozzávágta a kispárnámat.
- Nekem neeem. – nyújtotta ki a nyelvét.
- Ha harc, hát legyen harc… - morogta Lin, majd hevesen ütlegelni kezdte Julie karját és lábát, amiből én se maradtam ki. Nevetve csikiztük egymást ott, ahol értük, majd húsz perc kínzás után pihegve, egymás hegyén-hátán feküdve röhögtünk.
- Mint a régi szép időkben, ugye, babáim? – nevette Julie.
- Jah. – fulladtam ki magamból – Te, Lin, szálljál már le rólam… ráfeküdtél a… a kezemre. – szenvedtem.
- Bocs. – kuncogta Lin.
- Maci. – morogtam vissza.
- MACIIIIIIIIIIIIIIIII! – csillant fel Julie szeme, amin ismét hatalmasat röhögtünk. Anyu a végén fel is szaladt, hogy mi történt, mert nem tudja elképzelni, mi ez a visítozás.
*
A nagytéren vártam Juliet és Lint. Julie valahol elkalandozott Haydennel, Lint pedig hívatta az igazgató. Így most egyedül üldögéltem a szokásos korlátunkon.
- Ana!
- He? Tessék. – fordultam hátra. Az egyik nyolcadikos közeledett felém. Nem ismertem, csak hallásból tudtam, hogy valamilyen Allisonról volt szó.
- Szia, a nevem Allison Jimsie. – mutatkozott be – Te vagy Ana Heal, nem?
- De igen.
- Azt szeretném kérdezni, hogy meg van már nektek a ballagási terv? – nézett rám.
- Őő hát a tanárokkal még nem beszéltünk erről.
A hetedikesek szokták ballagtatni a nyolcadikos diákokat. A mi iskolánk sem volt kivétel, de két héttel az iskola vége előtt még mindig nem volt megtartva a ballagtatási gyűlés. Allison kételkedve rám emelte barna kutyaszemeit, majd megrántotta a vállát.
- Na mindegy. Az osztályfőnökömnek sürgősen kéne három hetedikes, mert mi most fogjuk megbeszélni az útvonalunkat, és egyeztetni kéne.
- És én hogy jövök a képbe? – kérdeztem.
- Beszéltem Mr. Westinnel, ő elengedett téged, Lint és a másik osztályból valami Clairet.
- Aha… most, következő órán?
- Ja. Majd találkozunk. Szia! – integetett nekem, majd elindult visszafele. Útközben összetalálkozott Julieval, akivel váltottak pár szót, majd kedves barátnőm nem sokkal később már mellettem ücsörgött, a korláton.
- Jössz hozzánk föcire? Te szerencsétlen. – vigyorogta.
- Nem mondod, a te osztályodba jár ez a csaj? Ne má’, veled kell végigülnöm egy órát? – fanyalogtam. Aztán vigyorogni kezdtünk. Befutott Lin is, felpattant mellénk, majd kifújta magát.
- Visszatért a hőőőőős lovag. – tárta szét a két karját, majd magához szorított bennünket – Megengedem, hogy az alattvalóim legyetek.
- Asszem kihagyjuk. Honnan ez a jókedv? – nézett rá hamiskásan Julie.
- Csak úgy. Na és neked?
- Nekem nincs ekkora jókedvem. – morogta.
- Pedig láttalak Haydennel… csúnya, rossz kislány Julie. – ciccegte neki, mire Julie sértődötten összefonta a karjait.
- Én vagyok a rossz? És te mi vagy? Leskelődsz?
- Nem leskelődtem. Tudod, az irodából pont rátok lehetett látni. A kéjenc igazgató le se vette rólad a szemét.
- Húha. Ezért kikönyörgök egy ötöst matekból. – röhögte, miközben színpadiasan elkezdte kigombolni az ingét. Aztán vigyorogva meglökte Lint.
- Noh, mesélj, mit dirigált neked?
- Semmi érdekeset. A matekversenyre akart jelöltetni, de végül csak sikerült leállítanom. Én nem megyek matekversenyre. – düllesztette ki a szemeit.
Nevettünk, aztán pár perc után elindultunk mind a hárman Julie osztályába, ahol nem kis meglepetés várt minket…
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
