|
......a pad alá zuhanni
Shi 2007.06.14. 21:16
Csörgött a telefonom. Nem akartam felvenni.
- Vedd fel, és küldd el a francba. – mondta unottan Julie, miközben átöltözött.
- De…
- Most hív harmadjára az elmúlt negyed órában. Rázd már le…
- Jó. – sóhajtottam.
- Szia Ana, Alex vagyok.
Csörgött a telefonom. Nem akartam felvenni.
- Vedd fel, és küldd el a francba. – mondta unottan Julie, miközben átöltözött.
- De…
- Most hív harmadjára az elmúlt negyed órában. Rázd már le…
- Jó. – sóhajtottam.
- Szia Ana, Alex vagyok.
- Szia.
- Miért nem jössz ma filmet nézni? – hallottam, hogy a hangja csalódott.
- Mert nem. Megmondtam az SMS-ben is.
- Ott csak annyit írtál, hogy nem érsz rá.
- Jó de… - Juliera néztem segélykérően, aki bólintott, és a „ran-di” szót suttogta nekem.
- Hm?
- Amúgy is, az olyan lenne, mint egy randi. – mondtam, talán túl mérgesen hadarva.
- Igen. Na és? – kérdezte, őszinte hanglejtéssel. Leesett az állam.
- Mert nekem van valakim, ezért nem randizhatok mással! – kiabáltam neki dühösen.
- De nem tudná meg. Ne tagadd le, hogy nem akarsz.
- Mi közöd hozzá? Szállj le rólam. – csattantam fel. Alex halkan felkuncogott.
- Akkor is tudom, hogy akarod. Majd meglátod. – későn nyomtam ki a telefont. Még hallottam az utolsó mondatait. Teljesen ledöbbentem.
- Paraszt köcsög tirpák. – fújta ki a levegőjét Julie, miközben leült mellém.
- Á basszuuuus. – csúsztam le az ágyáról a padlóra.
- Mevan?
- Én egy kurva vagyok. – mondtam egyszerűen.
- Az vagy. Eddig is az voltál. – vigyorogta Julie, de amikor látta, hogy komolyan mondtam, odatérdelt mellém – Most miért?
- Mert… végre összejövök Timmel, akivel imádjuk egymást, erre…
- Erreee? – nézett rám csodálkozva.
- Ó basszus… nem tudom.
- Megmondom én. Szereted Timet, Alex meg tetszik neked.
- Igen. – fakadtam sírva.
- Ó a francba… és mindkettő viszont szeret… ó drágám. – karolt át.
- De tudod, mi a borzalmas? – szipogtam – Hogy Lin teljesen odáig van Alexért, erre én, legjobb barátnője… áhh… - zokogtam, majd hirtelen elálltak a könnyeim – Nem tudhatja meg! Ne szólj neki! – kérleltem.
- Kinek?
- Linnek.
- Jó. De neked is az lenne a legjobb, ha döntenél. Timet akarod, vagy Alexet.
- Timet, mégis milyen kérdés ez… - húztam fel az orrom.
- Az előbb nem ezt mondta, te dinka. – nevette.
- Isteneeeem… össze kell hozni őket, aztán Alex ellesz Linnel, én meg Timmel. Tökéletes.
- Aha… ha te mondod.
- Segítesz? – néztem rá esedezve.
- Persze.
*
- Forgás, kettő, egy-két-há’, dől, forog, beáll! Oké, kész, tökéletes. – mondta Julie büszkén összecsapva a tenyerét, mikor péntek délelőtt összejöttünk egy utolsó próbát tartani.
- Szerintem nem fogunk leégni. – vigyorogtam. Alex rám pillantott, én pedig elkaptam a fejem, és hirtelen nagyon érdekesnek találtam egy madarat, amint éppel kikerül egy háztetőn szunyáló macskát.
- Nem hát, mi vagyunk az ászok. – vigyorogta Julie, amire én rögtön bólogatni kezdtem. Ászok, mi? Ász ügynök, Eclair és Lumiere… egyszóval Kiddy Grade. A mi kedvencünk.
- Lin azt üzeni: „Informatikán dögledezek, de ti csinik és ügyik legyetek, pusza: Lin” – olvasta fel Julie az SMS-ét.
- Tényleg, Miss Haw mit mondott, mennyire kell mennünk?
- Fél háromra. Ott még próba, műsorterv meg mit tudom én, micsoda. – morogta Otto.
- Akkor ha kettőkor mi talizunk, az jó?- néztem Juliera.
- Aham. Odamegyek eléd, és akkor onnan megyünk.
- Okés.
*
Megérkeztünk a gálaest színhelyére: a város legnagyobb iskolájának tornatermébe.
- Hallod, az marha jó lesz, ha a színpad gerendákból fog állni, a tűsarkúnk itt tuti nem fog működni… - aggodalmaskodott Julie.
- Hát nézzük meg. – indultam el arrafelé. Julie gyorsan lerakta a táskáját az egyik padra, és utánam futott.
Megvizsgáltuk: szerencsére nem fog beleakadni a cipőnk sarka, mivel négy nagyobb lapból lesz a teteje. Ekkor újra megszólalt a telefonom. Az elmúlt pár hétben már annyiszor csendült fel, hogy rettegve néztem meg, ki hív.
Sóhajtottam a megkönnyebbüléstől: Tim volt az.
- Szia! – köszöntem rá boldogan.
- Szia Ana. Csak azért hívlak, hogy sok sikert kívánjak a mai naphoz.
- Köszönöm szépen. A suliban minden okés?
- Jaj hallod, Lin összebalhézott Jamie-vel, de olyan szinten… fú, nem tudom, mi volt, de mindketten az igazgatóiban kötöttek ki, épp, hogy infóra visszaértek.
- Nohát, nem is mesélte… - döbbentem meg.
- Áh, biztos leverte az intő, amit kapott.
- INTŐ? – kiabálta bele a kagylóba Julie.
- Szia Julie. – nevette kínosan Tim. Elhúzódtam barátnőmtől, aki kiöltötte rám a nyelvét, én meg rákacsintottam.
- Na, mondjad, már elment.
- Ja, oké. Szóval, tudod, a verekedők azt kapnak.
- Jesszusom, nem mondod, összeverekedtek?
- Aha, nagyon durva volt. – hallottam, ahogy elnevette magát. Én is elmosolyodtam.
- Hűha, hát akkor gratulálok neki.
- Na mindegy. Képzeld, ma én is megyek arra a gálaestre. Apám a szervező, én meg elmegyek téged megnézni.
- Igen? – megállt bennem az ütő. Itt lesz?
- Aha. Talán… nem örülsz?
- Dehogynem! Hülye vagy, már alig várom, hogy megnézhesd!
- Én is. Akkor majd találkozunk. Szia!
Kinyomtam a telefont, és zsebre vágtam.
- Minden oké? – nézett rám Julie, miközben bevonultunk a termünkbe, ahol megtarthattuk a főpróbát.
- Aha, azt mondta, ma eljön engem megnézni, mert az apja itt a szervező. – nevettem.
- Komolyan? De király! Alkalom, hogy jobban összemelegedjetek! –vigyorgott Julie. Én is elmosolyodtam. Átöltöztünk, és megtartottuk a főpróbánkat, négy órakor. Aztán háromnegyed ötkor, kezünkben egy-egy pohár narancslével, fel-alá járkáltunk – idegességünkben.
- Basszus, nem akarok… - nyavalyogta Julie.
- Én se….
Kopogtattak, és ekkor benyitott Lin és Tim. De mindketten nagyon furcsán néztek rám.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
