|
Az utolsó könnycsepp
Shi 2007.06.14. 21:07
- Vedd fel!
- De nem, mert…
- Vedd már fel te sütőtök! – morgott rám Julie a híres-neves káromkodásával.
Megnyomtam a zöld gombot. A fülemhez tettem a kagylót, Julie és Lin pedig annyi közel hajoltak, hogy ők is hallhassák. Felnyomtam a hangerőt.
- Vedd fel!
- De nem, mert…
- Vedd már fel te sütőtök! – morgott rám Julie a híres-neves káromkodásával.
Megnyomtam a zöld gombot. A fülemhez tettem a kagylót, Julie és Lin pedig annyi közel hajoltak, hogy ők is hallhassák. Felnyomtam a hangerőt.
- Szia Ana. Ha jól sejtem, ott ül melletted Lin és Julie is. Kérlek, bármit is hallasz majd, ne tedd le a telefont. – hallottam Tim hadaró hangját.
- Szia. Jó. – morogtam.
- És kérlek, ne szólaljatok meg. Nem akarom, hogy meghalljon titeket.
- Mi van? Kicsoda? – suttogta Lin.
- Jó. – mondtam.
Nagy csend lett, és ekkor halkan meghallottam Tim hangját beszélt valakihez. Nem értettem, mit mondd.
- Hangosítsd már fel… - kérte Lin.
- Már maxon van. – hadartam. Ekkor varázsütésre felhangosodott a beszéde: vagy közelebb tette a telefont a szájához, vagy maxra tette a hangerőt.
- Szia. – hallottuk, amit köszön valakinek. Julie kérdőn rám nézett, de én idegesen meredtem magam elé, és próbáltam minden hangtöredéket azonosítani.
- Szia.
- Az a ribanc… - sóhajtotta Lin, mikor látta, hogy elkönnyezik a szemem. Jamie volt, aki visszaköszönt neki. Felismertük az undok, fölényeskedő, magas hangjáról.
- Mondd, hogy hol vagytok, és szétverlek… - suttogta fenyegetően Julie, én pedig felemeltem a kezemet, és csendre intettem őket.
- Azért hívtalak ide ki a tornaterem mögé… - kezdte Tim. Julie felemelkedett, de Lin óvatosan lefogta, és „Várj még!” alakokat formázva az ajkaival lenyugtatta a barátnőmet.
- Igen? – Jamie hangját is kezdtük sokkal közelebbről hallani. Féltem. Lin aggódóan rám nézett.
- Tedd le. – suttogta. Én megráztam a fejemet, és „csak azért is!” alapon tovább figyeltem az eseményeket.
- Kérdezni szeretnék valamit. – mondta Tim.
- Ekkora egy paraszt állatot, hogy… - morogta Lin idegesen, én pedig már tudtam, mit akar tőle kérdezni. De hogy ennyire szemét legyen… azt akarja, hogy végighallgassam, amit összejön vele? De miért teszi ezt velem? Mit vétettem ellene?
- Na nyögjed ki, te köcsög tirpák, aztán úgy megverlek, hogy kihányod a fogadat. – mondta Lin, majd felállt, és körözni kezdett a csuklójával.
- Nyugi! – szóltam rá, ügyelve arra, hogy időben lefogjam a telefont.
- Szóval azt akartam kérdezni… - kezdte Tim, és én beleborzongtam a hangjába.
- Mondd csak. – búgta Jamie már vészesen közelről.
- … hogy te mit gondolsz Anáról?
Ledöbbentem. Mi… mi a fene?
- Bazzeg… - suttogta Julie – Ugyanezt kérdezte tőled, ugye ez azt akarja…
- Annnnyááááááád… - hökkent meg Lin is. Hát még én hogy meglepődtem. Ugyan így vezette fel tegnap nekem a kérdést. De nem tudom, ezzel mire akart kilyukadni.
- Én… semmit. Nem vagyunk a legjobb barátnők, te is tudod. – mondta kissé csalódottabb hangon Jamie, de még mindig ugyan olyan közelről.
- Csak mert te vagy az egyik legjobb barátom, és kíváncsi vagyok a véleményedre.
Teljesen összezavarodtam. Ugyan úgy beszél vele, mint velem. Akkor ez most mit jelent? Mi a franc történik velem? Mit akar Tim?
- Ezt nem hiszem el… - furcsállotta Julie is, de azért bátorítóan megszorította a karomat.
- Hát szerintem elég slampos lány. De miért kérded? – csámcsogta Jamie, és rögtön az eperillatú rágógumijára gondoltam. Aztán a szája is elém került, amin mindig méteres sávban állt a rúzs, és hogy Tim ajkai… ÁLJ!
- Csak mert… rájöttem, hogy járni akarok vele.
Pittyent a telefon, ezzel jelezve, hogy Tim letette.
- MI A FRANC? – kérdezte kiabálva Lin. Én csak magam elé meredtem, és nem fogtam fel semmit. Mi… miért mondta ugyan azt el Jamienek?
- Ana, tünés a tornaterem mögé. Gyerünk. – kacsintott rám halványan Julie, miközben beleivott a Fantájába.
- De… de… - kezdtem volna, de Lin megszorította a kezemet, és feltolt a padról.
- Nyomás, nagylány. – nézett rám. Én bólintottam, és kezemben az üdítőmmel, a lehető leggyorsabban elindultam az udvar másik végébe. A magas sarkúmban végképp nem tudtam rohanni, ezért csak lassan haladtam. Amikor befordultam a tornaterem mögé, a szürkületben már csak foltokat láttam. Egy női alak elindult a másik irányba, de egy fiú ottmaradt.
Tim volt az. És engem nézett. Én pedig ott álltam, kócos hajjal, félrecsapott kalapban, kezemben a Fantámmal.
- Ti… Tim… - kezdtem.
- Szia Ana. – közelebb lépett hozzám, de én csak értetlenkedve bámultam.
- Mi volt ez…
- Rájöttem, hogy Jamie… nem is olyan lány, aki nekem kell. Olyan lányt szeretnék magamnak, aki mindig meg tud nevettetni, és jól érzem magam vele. A tegnap óta sokat gondolkodtam, és bocsánatot szeretnék kérni tőled. Hogy így megbántottalak. Akkor jöttem rá, hogy te vagy az, akit szeretek. Későn ébredtem erre rá. Ne haragudj.
- Tim… - sóhajtottam, és könnyek közt törtem ki. Pont most nem akartam sírni, hogy lehetek ilyen béna??
- Ana, kérlek… most akkor…
- Tudod, hogy tartja a mondás. – szipogtam, majd nevetve ránéztem – Ha meg akarsz szerezni egy lányt, előbb bizonyíts, aztán kérdezz.
Muszáj volt valamit mondanom addig, amíg letöröltem a könnyeimet, és kifújtam az idegességben magamba szívott levegőt. Csak később jöttem rá, mekkora baromságot mondtam!
- Ahogy akarod. – vigyorodott el Tim, és a következő pillanatban már csak annyit éreztem, hogy egyik kezével a derekamat szorítja magához, a másikkal a hajam alatt a nyakamat tartja, az ajkaival pedig az én számat bilincseli magához.
Mesebeli pillanat volt. Mozdulni se tudtam. De nem is akartam. Lassan lehunytam a szemeimet, és magamba szívtam az illatát. Átkaroltam a nyakát, és éreztem, ahogy ő még inkább magához húz. Bal kezemben még mindig ott volt a Fanta, amit sikeresen elejtettem a nagy szenvedély közepette, így a műanyag pohár halkan koppant a földön, és a pár centiliter üdítő, ami az alján maradt, szétloccsant az aszfalton.
- Huh… - sóhajtottam, miután szétváltunk.
- A bizonyíték azt hiszem, megvolt. – nevette.
- Igen. – mondtam kínosan.
- Eszerint akkor mi…
- Igen. – nevettem, majd átöleltem. Ő is magához szorított: most tűnt csak fel, hogy fél fejjel magasabb nálam. Kényszerűen elmosolyodtam, amit éreztem a szívének dobogását, és beleborzongtam, ahogy finomat végigszántotta ujjaival a hajamat.
- Ana…
- Igen? – néztem rá.
- Ami azt a bizonyítékos dolgot illeti… - kezdtem megijedni, de ő csak elmosolyodott, és magához szorított – Nem kellene megismételnünk?
Elnevettem magamat a bolondságán, majd ahogy egy igazi szerelmespárhoz illik, újra megcsókoltuk egymást.
Folyt. köv???
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
