|
Minden fejre áll!
Shi 2007.06.14. 21:00
- Köszönöm szépen a segítséget. – mondta Timnek az osztályban, mikor átnyújtottam neki az összehajtogatott ruhadarabját. Igyekeztem a legjobb illatú öblítőmmel kimosni, mivel a málnalé még mindig fogott, mikor összehúztam a pulóverét magamon.
- Köszönöm szépen a segítséget. – mondta Timnek az osztályban, mikor átnyújtottam neki az összehajtogatott ruhadarabját. Igyekeztem a legjobb illatú öblítőmmel kimosni, mivel a málnalé még mindig fogott, mikor összehúztam a pulóverét magamon.
- Nincs mit. De mitől ijedtél meg annyira, hogy leittad magad? – nézett rám. Én teljesen elvörösödtem, de valamit muszáj volt mondanom. Ezért nagy levegőt vettem, és:
- Őő, hát mert hogy ott voltál mellettem… - ekkor éreztem, hogy valaki belecsíp a hátamba, és rögtön felfogtam, mit mondtam – Mármint hogy olyan hirtelen voltál ott.
- Aha… na mindegy, majd még beszélünk, szia! – köszönt el, én meg gyorsan visszaültem a helyemre.
- Kösz. – sóhajtottam Linnek. Barátnőm elvigyorodott.
- Nincs mit, hiszen ott volt melletted. – gúnyolt. Kiöltöttem rá a nyelvemet, ő meg meghúzta a hajamat.
- Vigyázz, mert szálanként tépem ki a szép hosszú hajacskádat, ha tovább nyújtogatod a nyelvedet.
- Hú de megijedtem. – sóhajtottam, de azért gyorsan a másik oldalamra fésültem a hajamat, így az szépen lelógott a székemről.
- Még mindig nem értem a logikádat. Addig növeszted a hajadat, amíg taposni fogsz rajta, aztán levágatod?
- Nem. Előbb megvárom, amíg taposni fogok rajta, aztán levágatom, és neked adom.
- Ja tényleg, bocs. – aztán mindketten röhögni kezdtünk.
*
- Ti mibe öltöztök majd be? – nyamnyogta Julie egy tölcsér fagyival a kezében, mikor iskola után a kedvenc cukrászdánk teraszán ücsörögtünk.
- Még nem tudom. – mondta Lin – Te minek?
- Én tündér leszek. – sóhajtotta lelkesen barátnőm, miközben megint egy hatalmasat nyalt a fagyiból.
- Acceű. – próbáltam mondani, de a jégkása túl hidegnek bizonyult és kisebb köhögőroham tört rám. Julie nem is hagyta ki, hogy a hátamra vághasson párat.
- Na és te drágám, mibe öltözöl? – kérdezte tőlem.
- Én nem megyek. – erre Lin megragadta a hajcsatomat és elkezdte hátrafelé húzni, úgyhogy a citromos jégkásám majdnem a nadrágomon landolt a lendülettől.
- Megőrültél? – kérdeztem tőle.
- Nem. De akkor is jössz.
- De én nem akarok menni. Nincs is semmi értelmes ötletem. – mondtam most már mérgesen.
- Legyél egy piros szák, amiből kilóg a kezed meg a lábad. Méregzsák. Pont illik rád. – sóhajtotta Julie.
- De most komolyan. – próbáltam nem nevetni.
- Figyelj, nem muszáj beöltözni. Így igaz, hogy fizetned kell... meg hogy te leszel az egyetlen aki nem lesz Hófehérke vagy Kalóz... de nem muszáj. – fogta meg a karomat Lin. Ilyenkor már anyáskodóbb természete van, bezzeg az előbb. Na igen.
- Nem tudom… talán elmegyek.
- Helyes. – bólintottak.
- Azért válaszs magadnak ruhát, oks? Mert én akkor is tündér leszek.
*
Másnap az iskolában már mindenki be volt zsongva a szombati buli miatt. Mentek az eszmecserék az öltözékekről, a pasifogó tanácsoktól zengett a folyosó, haj és smink trükköktől volt hangos az udvar. A lányokat jobban felizgatta a buli, a fiúk csak simán „eljönnek”. A lányoknak viszont egy buli ideális vadászterület, ezért a lehető legjobban akartak kinézni. Nem tudom, hol maradt a „fiúk kezdeményeznek” elv, úgy tűnik, a 21. századra eltűnt. Akkor viszont én magamat elég konzervatívnak mondanám. Kisebb trükkök beleférnek – de elvárom egy fiútól, hogy igen is, hódítson meg!
A szünetben megint elfoglaltuk a nagytét korlátját, ahol gumicukrot majszolgatva tárgyaltuk ki a többieket.
- Jamie megen kiöltözött. – mondta unottam Lin, mire mindhárman óvatosan végigmértük az említett lányt. Na igen. Fekete harisnya, rikító piros miniszoknya, fekete edzőcipő, fehér blúz.
- Uram Atyám. – böktem ki. Úgy gondoltam, ez a két szó nagyon jól jellemezte az öltözködését.
- Hát lányok, senki sem nézhet olyan jól ki, mint mi. – mondta önelégültem Julie, miután végignézett rajtunk. Ebben kételkedtem, de azért elmosolyodtam. Mindhárman farmernadrág, fekete ujjatlan. Pedig nem is beszéltünk össze!
- Biztos a tudatalattinkból szabadult fel valami, hogy mindhárman hasonlóban jöttünk. – nevettem, mire mindketten csatlakoztak a röhögéshez.
- Ana… ne nézz előre. – mondta rémülten Lin.
- Szerintem se. – csatlakozott hozzá Julie.
- Mié… - kezdtem volna. De ekkor rájöttem, tényleg az lett volna a legjobb, ha hallgatok rájuk. Tim éppen Jamiet kergette, majd amikor utolérte, elkezdte csiklandozni.
- Mi a francot művel az az idióta? – gurult be Julie, miközben kiköpte a tér közepére a nyalókája pálcikáját.
- Nem tudom. – sóhajtottam.
Teljesen kétségbeestem.
- Nyugi… ne akadj ki, nyugi. – próbált nyugtatni Lin, mikor látta, hogy kicsit elkönnyezett a szemem.
- Nem, semmi baj, jól vagyok. Csak… azt hiszem, kidobom ezt az izét. – mondtam, és gyorsan elsprinteltem tőlük. Lin utánam akart ugrani, de Julie gyorsan megállította.
Nem a szemeteshez mentem, hanem a mosdóba. Belenéztem a tükörbe, és miután eleget bámultam magamat, elkezdtem folyatni a vizet, és megmostam az arcomat. Csak épp azt felejtettem el, hogy nem vízálló spirállal festettem ki a szemeimet. Így hát két nagy fekete monoklival gazdagodott a tekintetem. Kerestem papír zsebkendőt, de nem találtam. A WC-kbe meg ugye nem nagyon tettek papírt, ezért jobb híján sikálni kezdtem a szemeimet, mire teljesen bevörösödtek. A fekete festék eltűnt, ezért gyorsan beszambáztam az osztályba, és az asztalra borultam, hogy senkire se kelljen ránéznem.
- Ana, minden rendben? – hallottam egy ismerős hangot magam elől. Anyám! Ez Tim!
- Pe-persze!- kiáltottam, de nem néztem rá.
- Rosszul vagy, vagy mi a baj? – fogta meg a vállamat. Lin még nem volt benn az osztályban, segíteni se tudott. Nyeltem egy hatalmasat.
- Nem, jól vagyok! – próbáltam menteni magamat, de egyre többen figyeltek fel a beszélgetésünkre.
- Akkor miért nem nézel rám? Velem van a gond? – hallottam, ahogy elhűl a hangja.
- Dehogy. – emeltem fel a fejemet, de a szemeimet leszögeztem a padra.
- Ja értem. Na mindegy, akkor szia.
- Izé, várj! – fordultam utána.
- Te sírtál? – döbbent meg, mikor végre belenézett a szemeimbe. Mindenki felkapta a fejét, Jamie hangosan csócsálni kezdte híres rágógumiját.
- Nem, csak izé… szóval…
- Kötőhártya-gyulladása van! – szólalt meg az ajtóban Lin, majd odacsörtetett mellém – Majd elkísérem az orvosi szobába. – azzal megragadta a karomat és kirángatott az osztályból.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
