|
Zokogó mosoly! (Nem anime)
Shi 2007.06.14. 20:57
- Hé Ana…
- Heh?
- Várod már a suli bulit?
- Aha, fogjuk rá.
- Nem voltál valami meggyőző…
- Tudom.
- Hé Ana…
- Heh?
- Várod már a suli bulit?
- Aha, fogjuk rá.
- Nem voltál valami meggyőző…
- Tudom.
A nagytér lépcsőjén ültünk Linnel és vártuk, hogy elkezdődjön a hatodik óránk. Dög meleg volt, egy késő májusi naphoz illően. Még volt tíz perc a szünetből, ezért vettünk magunknak egy-egy nyalókát, és távolba meredő szemekkel tárgyaltuk ki a tanárok dilijeit. Tipikus fecsegős témák.
A mai nap sem különbözött az átlagtól – legalábbis én azt hittem. Nagyon hosszú fekete hajamat a fejem tetején lófarokba kötöttem, de még így is jóval a fenekem alá ért. A makacsul fújó szél mindig az arcomba repítette. Lin nevetve figyelt engem, és majd kiesett a szájából az édesség, amikor bedühödtem és ráültem a hajamra, hogy végre nyugodtan tudjak beszélni.
- Hallod?
- Mit?
- Szólj, ha le akarod vágatni a hajadat.
- Mi-miért is?
- Mert akkor nyugodtan nekem adhatod. – mondta nemes egyszerűséggel. Újra nevetni kezdtünk. Lin barátném frizurája, az ő szavaival, túlontúl átlagos volt: vállig érő gesztenyebarna haját két copfba fonta, elöl pedig két tincset hagyott szabadon.
- Rendben. – bólintottam – Majd ballagás után úgy is szeretném levágatni.
- Drágám, az még több mint 1 év!
- Igen. Addigra a bokámat fogja súrolni. – nevettem el magamat.
- De miért növeszted ilyen hosszúra? Nem nehéz kezelni?
- De eléggé. Viszont megbolondulok a hosszú hajért, ezért majd csak végső esetben szeretném megnyíratni.
- Hé csajok! – kiáltott egy ismerős hang. Aztán Julie táborozott le mellettünk, hátán a táskájával, kezében a biológiakönyvével.
- Szia. – köszöntünk rá egyszerre. Lin kezébe nyomta a számára előkészített édességet, Julie pedig késlekedés nélkül nekikezdett. Az ő rövidke, kibontott fekete haját is össze-vissza dobálta a minket érő hátszél, így nagyon nem tudta a nyalókáját elfogyasztani.
- Fujj, ez epres. Utálom az epret. – nyafogott, miközben visszacsomagolta és eltette a táskájában.
- Ne vinnyogj. Örülj, hogy hoztam neked. Kemény 50 Ft-omba került. – sóhajtott Lin, mire mindannyian elnevettük magunkat.
- Hol voltál? Téged kerestünk. – kérdeztem tőle.
- Hayden beszélni akart velem.
- Kíváncsi vagyok, milyen beszélgetés lehetett… - mondta hamiskás pillantással Lin, a „milyen” szót alaposan megnyomva. Erre Julie hozzávágta a könyvét.
- Fogd be.
- Nyugiiiii. – szóltam közbe, mielőtt felfalták volna egymást.
- Na mindegy. – tért át normális hangnembe Julie – Hétvégén jöttök abba a partiba?
- Farsangszerű suli bulinak hívják, és én nem. – mondtam.
- De miért? – nézett rám csodálkozva Julie.
- Én is ezt kérdem. – sóhajtott Lin.
- Á mindegy, csak nincs kedvem.
- Na, akkor mindenképpen jössz, ha kell, elrángatunk. – fogott kezet a két lány.
- Amúgy miért pont farsangszerű? - nézett rámk értetlenkedve Julie.
- Mert mindenféle idióta jelmezbe lehet beöltözni: a jelmezeseknek ingyenes a belépés, a többieknek 200 Ft. Na basszus... - magyaráztam.
- Ne térj el a tárgytól. - szólt rám Lin - Ki tudja, talán Tim is ott lesz. Még mindig nincs kedved? – szólt Lin ugyanazzal a pillantással, amit az előbb Julienál is bevetett.
- Nincs. Neem, köszönöm, nem vagyok arra kíváncsi, hogyan tálalja fel Jamie Morrison magát Timnek.
Hatalmasat csattant valami a fejemen, úgy, hogy összekoccantak a fogaim.
- Áú, te vadbarom. – fogtam le Julie mindkét kezét.
- Hülye vagy! Az a kis ribanc minden szünetben Tim nyakán lóg, de őt egyeltalán nem érdekli. És jéé, csak nem téged szokott bámulni? – szólt rám Lin.
- Pszt, halkabban, ha lehet. – könyörögtem nekik.
- Most is téged néz.
- Talán, mert túl hangosan mondtátok.
- Hülye. Azelőtt is ránk bámult.
Óvatosan előrefordítottam a fejemet. Egy pillanatra felkaptam a tekintetemet, és valóban: Tim engem nézett! Elpirultam, és megigazítottam a hajamat, ami eléggé fájdalmasra sikeredett, mivel még mindig azon ültem. Amint kiszabadítottam, rögtön az arcomba csapódott, és ez minden volt, csak elbűvölő nem. Két barátnőm majd’ megfulladt, annyira viccesnek találták, és többen a nagytérről nevetésben törtek ki a szerencsétlenkedésem láttán.
De megszólalt a sulicsengő, és mindenki rohant az órájára. Elköszöntünk Julietól, és elindultunk matekórára.
*
- Tiiiiim, segííííts, nem értem a feladatooot… – csámcsogta az eperillatú rágójával együtt Jamie a mögöttem levő, utolsó padból át a harmadik sorba
- Miért nem Anat kérdezed meg, ő a legjobb az osztályból. – kiáltotta neki vissza a fiú. Éreztem, hogy ebből nem fog kisülni semmi jó, ezért gyorsan elővettem az innivalómat, és hiába nem voltam szomjas, lassan kortyolgatni kezdtem az üdítőmet.
- De ő most nem ér rá, naa, légyszike…
- Megint kezdi… - sóhajtotta Lin, miközben tovább szerelte a körzőjét, amivel az előbb véste bele a padba az Evelynn nevet. Ez volt ugyanis a valódi neve.
- Jólvan, na. – hallottam a fiú hangját közvetlenül mellőlem. Felkaptam a fejemet, majd köhögni kezdtem és kiköptem a málnalevemet – egyenesen a fehér ujjatlanomra. Mindenki elkezdett nevetni, én meg nem tudtam hova kapni sietségemben.
- Tessék. – nyújtott oda nekem Tim egy papír zsebkendőt. Felpillantottam rá. Barna szemeit belemélyesztette égszínkék tekintetembe, és én megfeledkezve a felsőmről, csak bámultam rá.
- A, u, izé, köszi. – kapkodtam, miközben a harmadik zsebkendővel itattam fel az átázott ruhadarabomat.
- Van valami pulcsid? – kérdezte Tim, miközben Jamie házi feladatát oldotta meg. Lin már tudta, mi fog következni, ezért gyorsan magára kapta a kardigánját. Én rámosolyodtam, aztán megnéztem, mit művelnek mögöttem Jamie-ék. A lány egész közel hajolt Timhez, és úgy tett, mintha nagyon lekötné az a feladat.
- Nincs. – fordultam előre, és kezembe vettem a tollamat, hogy újra elmélyedjek a rajzaimba. Imádtam rajzolni, minden füzetem sarkában szívecskék, virágok, növények tekeregtek. Aztán éreztem, hogy egy meleg ruhadarab esik a vállamra.
- Akkor vedd fel ezt. – mosolyogta a fiú, majd intett egyet és visszament a helyére.
- Anyám, te szent Isten… - motyogta Lin, majd megszorította a combomat.
Tim felsője volt rajtam, át volt itatva az illatával… teljesen kába lettem. Meg se hallottam Jamie kárörvendő megjegyzéseit a pólómra, tudtam, hogy csak irigységből mondta. Bántani nem mert – Lin azonnal elintézte volna, sőt, talán még nekem is sikerült volna padlóra küldenem. Nem volt egy nagy szám: rövid szürkésbarna haj, vizeskék szemek, miniszoknya, mély dekoltázsú felső – tipikus divatmacás öltözék.
*
- Wáá, mi van rajtad! – kiáltotta Julie, miközben sanda mosollyal indultam el felé, Linnel karöltve.
- Bezooony, látnod kellett volna a szitut! Ahogy ránézett, meg ahogy próbálkozott Jamie, júúúúj! – áradozott Lin, én pedig meg se bírtam szólalni, annyira el voltam kábulva.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
