|
Éljen a rock' roll!
Azumi 2007.06.14. 20:49
Másnap kicsit ideges voltam. Nem azért mert táncolni kellet, hanem wáááááá nem is tudom. Szerintem azért mert Paullal kell csinálom a dolgot. Na mindegy a suli után idegesen elmentem kajálni, amiből csak az lett, hogy egy falat sem ment le a torkomon.
Másnap kicsit ideges voltam. Nem azért mert táncolni kellet, hanem wáááááá nem is tudom. Szerintem azért mert Paullal kell csinálom a dolgot. Na mindegy a suli után idegesen elmentem kajálni, amiből csak az lett, hogy egy falat sem ment le a torkomon. Csak néztem a sültcsirkémet ami mellet finom tartár mártás volt, de én nem tudtam enni.
- Jesszus Taina!! Te ezt imádod!!!! Miért nem eszel? - kérdezte Hana.
- Nem tudom. Nincs étvágyam. Ideges vagyok! - vallottam be.
- Hát ezt valamilyen szinten érthető. De azért n légy annyira ideges hogy nem tudsz koncentrálni. Mert akkor Paul előtt égsz be babushom! - mondta az ugyancsak kajáját turkáló Bianka.
- Szerintem hagyni kéne hogy ezt Taina oldja meg. Hiszen okos lány és nem egy nyuszi lélek. Szerintem boldogulni fog! - Mondta Amy mosolyogva.
- Oh köszi lányok arik vagytok! - vigyorogtam el magam.
„Végül is mindannyiuknak igaza van. Szembe kell néznem a dologgal, hisz én vállaltam el. Ha megfutamodnék akkor az elég ciki és gusztustalan dolog lenne.”
Kaja után visszamentünk az osztályba, és hülyéskedtünk egy sort.
**
„Na jó Taina ne légy ideges, nem lesz semmi baj. Hiszen máskor is táncoltál már meg minden!”
Nagyon ideges voltam. Fogalmam sincs miért fújtam fel ennyire a dolgot, de nagyon rossz volt. Ott járkáltam a terem előtt le- fől, mint egy idegbeteg. Elég hülyén nézhettem ki.
- Taina? Mióta vagy itt? - kérdezte Paul aki ott állt az ajtóban és elég furán nézett rám.
- Paul? Te mióta állsz ott? - kérdeztem lefagyva.
- Én? már jó ideje, de csak azt láttam, hogy le s föl járkálsz, és motyogsz valamit magadba.
- Hát, igen mert fájt a lábam, és nem akartam így táncolni még. Úgy voltam vele, hogy talán majd elmúlik hogyha járkálok egy kicsit. - hazudtam el magam.
- Aham értem, de attól még bejöhettél volna. Nem haraptam volna le a fejed hidd el. - mosolygtt rám Paul.
Rossz volt nekem hogy hazudnom kellett neki. Lelkiismeret furdalásom volt. De nem mondhattam el neki hogy azért járkálok idekint, hogy ne kelljen bemennem. Na mindegy. Bementünk a terembe. Teljesen át volt alakítva. Nem volt bent semmi, csak egy nagy tükör és egy szék amin rajta volt a magnó.
- Figyelj Paul! Én még nem táncoltam rock' roll-t. Nem tudom hogy hogy kell. - vallottam be.
- Oké oké megtanítalak. De ne aggódj könnyű. Nem lesz nehéz megtanulni neked. - mondta Paul.
- Jó remélem menni fog. De először ne zenére szerintem.
- Persze én is úgy gondoltam. Na akkor kezdhetjük? - kérdezte.
- Persze.
Majd elkezdte megtanítani nekem a lépéseket. Elég fura volt számomra, hisz egy kicsit ugrálós tánc volt ez a latin táncokhoz képest, amiket tanultam. De ahhoz képest sötétedésig, szinte mindent tudtam. Kivéve az ugrásokat. Azt még nem kezdtük el. Rengetegszer volt olyan helyzetbe a dolog, amikor már rég abba hagytam volna, mert olyan közel voltunk egymáshoz. Még attól is libabőrös lettem, hogy hozzámért. De ez nem akart elmúlni!nagyon fura volt. Teljesen másmilyen táncpartner volt mint Thomas, az előző partnerem. Paul olyan gyengéd és kedves volt. Élvezet volt vele táncolni. A próba után átöltöztem és indulni készültem de..................................
- Várj, ne kísérjelek haza? - kérdezte Paul.
- Áh nem kell, hazatalálok egyedül is. - mondtam. Éreztem hogy ebből nem fog semmi jó kisülni.
- Nem, dehogy. Hazakísérlek. Ez a minimum. Mellesleg, nem járkálhatsz ilyenkor egyedül az utcán. - mondta mosolyogva, majd egyre közelebb jött. Én karnyújtásnyira kiemeltem a kezem így sikerült megállítanom. Hála az égnek felfogta a dolgot.
- Ám gyere! akkor menjünk!
„Huh ez kemény menet volt!”
Hazafelé tartottunk és rengeteget beszéltünk. Nagyon aranyos volt. Mondjuk ezt tudtam idáig is. De valahogy hasonlított valamilyen érzésre, amit nem nála éreztem, hanem Aidennél. Nem tudtam hogy hogy reagáljam le a dolgot.
„Nem szerethetek egyszerre lét férfit. Ez lehetetlen. Nem tehetem.”
- Taina mi baj van? - kérdezte aggódva Paul.
- Se-semmi csak elgondolkodtam.
- Remélem nem voltam tolakodó vagy bunkó. Ugye? De ha igen, akkor bocsánatot kérek. Remélem nem haragszol! - mondta kétségbeesetten.
„Szegény!”
- Jaj dehogy! Nem bántottál meg! Ellenkezően. Nagyon jól éreztem magam. Remélem a többi próba is ilyen lesz. - hadartam a szavakat, nem figyelve hogy bevallok mindent.
- Na annak örülök! - mosolygott Paul.
- Hát itt vagyunk. Köszönöm hogy elkísértél, de nem kellett volna. Akkor holnap ugyanott, ugyanakkor ugye? - kérdeztem
- Igen pontosan! Akkor szia! - mondta és egyre közelebb jött.
Én meg egyre jobban meneteltem hátrafelé. De elértem a falat. Ő pedig egész közel hajolt hozzám. Azt hittem hogy meg fog csókolni, mert úgy ért hozzám de akkor.................. csak az arcomra adott puszit.
- Akkor holnap a suliba. - mondta és elment integetve.
- Szia!- mondtam kábultan.
**
- Mi??? Ez annyira klafa! És én ezt nem láttam! A fenébe!!! - szidott mindent Hana, mert ő az aki mindig mindent látni és hallani akar.
- Hát igen, még szerencse mert akkor elkezdtél volna sikoltozni meg ujjongani és azt nem szabadott volna. Úgyhogy én örülök hogy nem volt ott Hana. - mondta Amy
Hana egy fenyegető pillantást váltott Amyvel.
- Jól van lányok nyugi, nem kell összeveszni pont most! - mondta Bianka. - Örülök hogy jól sikerült az első próba. De azt a csókost nem igazán értem. Kicsit lassíthatna. Te pedig döntsd el hogy melyik fiút szeretnéd. Mert ez így nem mehet sokáig.
- Igen igazad van. Csak olyan nehéz dönteni. Nem tudom hogy mit csináljak. Nem tudok csak úgy dönteni. Legalábbis még nem. Mondjuk az is igaz, hogy nem vallottak még szerelmet. És addig minek tépjem magam. Hisz nem is biztos hogy akarnak tőlem valamit. - mondtam. Bár szerintem ezt már elkeseredésemben mondtam.
- Ja igen persze. Akkor azért viselkednek így mi? Ugyan már Taina ezt még te sem hiszed el. - hányta a szememre Bianka.
És teljesen igaza volt. Totálian. Csak én voltam elég hülye hogy nem érdekelt. De majd csak megoldom valahogy.
**
- Mi a bajod kicsim? Miért nem eszel? - kérdezte anyu amikor a vaccsinál egy falat sem ment le a torkomon. Szintúgy.
- Semmi anya csak nem vagyok éhes ennyi. De majd jobb lesz!
Azzal bevonultam a szobámba. Nem tudom miért de nagyon rossz volt hogy megint nem tudtam enni. De nem éreztem hogy éhes lennék. Így aztán inkább lefeküdtem aludni.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
