|
A felkérés alias félelem!
Azumi 2007.06.14. 20:47
A következő napok arról szóltak, hogy mindenki arról beszélt hogy Tylernek milyen a............. khm...........az! Na igen, azóta Tyler a közelembe sem jött. Szerencsére! Ha meglátott a suliba, elment másfelé csakhogy ne kelljen elmennie mellettem.
A következő napok arról szóltak, hogy mindenki arról beszélt hogy Tylernek milyen a............. khm...........az! Na igen, azóta Tyler a közelembe sem jött. Szerencsére! Ha meglátott a suliba, elment másfelé csakhogy ne kelljen elmennie mellettem. Hát igen!!! Szép az élet!!! Azóta hogy beszéltem a kávézóban Aidennel, azóta többször beszéltünk telefonon, vagy személyesen. Nem tudom miért de olyan jó érzésem van mikor beszélek vele.
**
Épp a szobámba feküdtem és próbáltam bemagolni a biosz témazáró kérdéseit és válaszait, mikor kopogtattak az ajtómon.
- Igen, gyere!! - kiáltottam ki.
- Szia! Egy Paul nevű fiú keres kicsim! - mondta anyu, aki akkor lépett be a szobába.
Ledöbbentem.
„Paul? Mit keres ő itt?”
- Aaaaa.......... jah persze küld be légyszí anyu.
- Oké!! - mondta azzal kiment a szobámból.
Majd pár percre rá, megint kopogtattak és bejött az ajtón Paul teljes valójában.
- Szia! - köszönt.
- Helló! - köszöntem vissza.
- Most gondolom totálisan ki vagy akadva hogy itt vagyok. És csak hogy elmondjam, én is. De szükségem van a segítségedre. Remélem tudsz segíteni nekem. - mondta.
És tényleg ahogy mondta. Totálisan kiakasztott. Nem gondoltam volna hogy itt fogom látni. A szobámban. De végül is jó volt hogy itt van.
- Ülj le! – invitáltam a karosszékembe. - Mit szeretnél miben segítsek?- kérdeztem.
- Hát tudod minden évben rendeznek egy bált. Egy táncos bált! És a suli nyerhet egy hatalmas összeget amit a suliból induló pár nyerne meg. Beszéltem az igazgatóval, és szükség lenne a sulinak a pénzre. Ezért úgy döntöttem hogy indulok, mivel én tudod táncolni. És én azt hallottam hogy te tudsz táncolni. Na szóval arra kérnélek meg hogy legyél a partnerem! - nyögte ki.
Kész, lehidaltam.
- É-é-én? Miért pont én? És mit kéne táncolni, de hát én rengeteg ideje nem táncoltam, mi lesz ha nem megy? Mellesleg milyen tánc lenne az? - támadtam le a kérdéseimmel, közben pedig fel s alá járkáltam a szobában. Mit ne mondjak nem gondoltam hogy ezt fogja kérni tőlem.
- Ha lehet, egyszerre csak egy kérdést tegyél fel oké?! De megpróbálok sorban válaszolni rájuk. - nevette el magát Paul.
- Ezen ne nevess! Mert ez egyáltalán nem vicces. - mordultam rá. Kicsit idegesített, hogy így áll a dologhoz.
- Jól van nyugi! Először is: igen te. Másodszor: mert te tudsz táncolni, és menne is. Harmadszor: és a tánc a rock' roll lenne. Nem tudom hogy táncoltad e már, de ha nem akkor könnyen meg tudod tanulni, mivel tudsz táncolni. Az alap dolgok meg vannak benned. - mondta Paul.
- Hát még soha életemben nem tanultam ezt a táncot. De valahogy csak meg bírkózok majd vele.
- Ezzel azt akarod mondani hogy elvállalod? - kérdezte lelkesedve.
- Igen azt! - sóhajtottam mosolyogva.
- Igen ez az! - kiáltotta Paul, odajött és szorosan magához ölelt. Megéreztem az illatát, olyan átható volt. Nagyon kellemes, férfias illata volt. Megbénított. Hát igen: az illatok a gyengéim.
**
Másnap a suliban nem terjengett még a hír. Bevallom ezt csodáltam is. Mindig az van hogy mindig minden kiderül, és elferdítve elterjesztik a suli ribijei. Speciel most Jennire, Vikire és Sharenre gondolok. Az a három csaj valami szörnyű teremtések. Az öltözködésük a viselkedésük olyan mint a sarokmunkásoké. Mióta ismerjük egymást a három csajjal, azóta utálom őket. De nem csak én, hanem Hana, Bianka és Amy is. Amy különösen. Mert Vikike, rá van kattanva Martinra. De martin nem hagyja magát. Neki van esze. Nem úgy mint a többi pasinak. Anyának igaza volt mikor azt mondta hogy a fiúk az eszüket a gatyájukban hordják. Na mindegy a lényeg a lényeg hogy a három ribi megtudja hogy táncolni készülök abból balhé lesz.
**
- Juj ez annyira klafa! - áradozott Bianka az uzsi szünetbe, mikor kupaktanácsot tartottunk, és megbeszéltünk egy-két dolgot.
- Hát igen de félek is! Mi lesz ha elrontok valamit! Vagy mi lesz, mikor együtt táncolok Paullal. Félek vele kettesben maradni. - vallottam be és az asztalomra borultam, eltakarva az arcom.
- Jaj ne csináld már. Nem lesz semmi. Bár ha nem bírod ki az sem baj, hisz nincs barátod. Vagy Aidennel újra akarod kezdeni? - kérdezte Hana.
- Nem dehogy! - tagadtam azonnal. Csak azt nem tudom hogy mit. Hisz Aidennel olyan jó lenne, de ugyanakkor Paul..........................- gondolkodtam el.
- Wááááááááááááá már nem értek semmit elegem van! - borultam megint nyafogva az asztalra. Szörnyen nézhettem ki. De valahogy nem érdekelt.
- Ennek meg mi baja? - kérdezte Amy furcsán nézve rám, mintha egy kicsit nem lennének rendbe a dolgok velem.
- Nem tudom! - válaszolta egyszerre Bianka és Hana.
- Taina beszélhetnénk? - kérdezett egy ismerős mély hang.
- Paul? - néztem fel. - Jah persze! Beszélhetünk! - mondtam és kimentünk a folyosóra.
- Na tehát beszéltem az illetékesekkel és kaptunk egy termet, ahol délutánonként gyakorolhatunk. Van rá két hónapunk, úgyhogy nem vagyunk elkésve annyira. Ha lehet, már holnap jó lenne elkezdeni a próbákat. Ráérsz? - kérdezte Paul.
- Igen persze, ráérek!
- Oké akkor holnap kettőkor a 208-as teremnél. Jah és kinek mondtad el eddig? - kérdezte.
- Hát otthon, és a lányoknak. És te?
- Én már soknak elmondtam. És be fogják mondani a sulirádióba. - nevetett.
- Mi? - akadtam ki.
- Miért baj? - nézett rám nagy kerek szemekkel.
- Jaj nem nem dehogy is. - hessegettem el, nehogy szomorúnak lássam.
- Jah és elfelejtettem mondani hogy az egyik rendezvényszervező Aiden Rowl lesz. - mondta kicsit furán Paul.
Na erre nem számítottam mit ne mondjak. Nem akartam elhinni.
„Ezt nem hiszem el! Miért pont ő! Miért? Hogy lehetek én ilyen balszerencsés! Most jó sokat egy helyen lesz az a két pasi, akik tetszenek! Az a ….............. huh, jól van Taina higgadj le!!”
- Oh tényleg? Hát ez igazán...............igazán. - kezdtem bele.
- De ez nem zavar téged ugye? - kérdezte.
- Ááááá dehogy, miért zavarna.- tettettem magamra egy mosolyt.
- Akkor jó. Még beszélünk de nekem most mennem kell. - Szia! - mondta majd integetve elviharzott.
Én pedig ott álltam, úgy éreztem hogy egy világ dőlt össze bennem. Na mindegy majd csak túl leszek rajta. Valahogy! Bementem és elmeséltem a csajoknak mindent. Azok fejrázva és sziszegetve jelezték hogy együtt éreznek velem. Hazafelé csak Biankával mentem mivel a többieknek dolguk akadt.
- De remélem hogy nem kell sokat hármasba lennünk. Az nagyon szörnyű és ciki lenne. Wáááááááá én bele fogok halni. - mondtam orbitálisan elkeseredve.
- Jól van babushom túl fogod élni. - mondta mosolyogva vállamat veregetve Bianka.
„Na igen! Túl fogom élni! De miért van bennem az az érzés hogy legszívesebben sírhatnék!”
Hazamentem, bementem a szobámba és elkezdtem készülődni a holnapi próbára. Akkor döbbentem rá hogy mire is készülök! És hogy kivel!
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
