|
Egyik probléma a másik után, avagy a bosszú!
Azumi 2007.06.14. 20:46
- Ha- hó! Bianka kinyögnéd végre?! - kérdeztem mert már nem tudtam elképzelni hogy mi baj van.
- Hát az úgy volt hogy.............. az igazgató fia, tudod az az idióta Tyler azt terjeszti rólad, hogy hogy olyan kapcsolatba állsz vele. - mondta Hana.
- Ha- hó! Bianka kinyögnéd végre?! - kérdeztem mert már nem tudtam elképzelni hogy mi baj van.
- Hát az úgy volt hogy.............. az igazgató fia, tudod az az idióta Tyler azt terjeszti rólad, hogy hogy olyan kapcsolatba állsz vele. - mondta Hana.
- Tyler?! - kérdeztem vissza.
„Nem. Ez nekem túl sok! Mit képzel ez magáról az a kis kis …......... nem mondok vagyis inkább gondolok semmit.”
Tyler McKenzie a gyermekkorom megkeserítője. Három éves korom óta ismerem. Az oviba csoporttársam volt. Állandóan leöntött kakaóval, húzogatta a hajam. Rémes volt. De általánosba megszabadultam tőle. De mikor elkezdtük a gimit, megint összekerültem vele, mert kiderült hogy ő az igazgató fia. És most hogy ezt csinálta. Nem tudtam miért de legszívesebben kitekertem volna a nyakát. Nem tudta elviselni, hogy békén kell hagynia?
„De ha elkapom esküszöm, hogy kicsinálom!”
- Köhm! Taina? Jól vagy? - kérdezte Amy, és ellengette a szemem előtt a kezét mintha hipnotizálna.
- Igen jól vagyok csak gyilkosságra készülök! - mondtam majd ledobtam a táskám, és kirohantam a teremből.
Tudtam hogy hol szokott lenni ebben az időben Tyler. Általában a vészkijárati lépcsőfordulóban szokott lógni a haverjaival. Kitéptem az ajtót mikor odaértem. Ott volt. Lihegve odamentem hozzá. Végig nézett rajtam.
- Nocsak, nocsak Taina. Régen találkoztunk! - mosolyodott el.
- Te rohadék! - kiabáltam és....................
Csatt!
Lekevertem neki egy pofont. Megérdemelte. Furcsa volt. Nem láttam rajta meglepődöttséget, haragot, dühöt, semmit sem. Elkezdte simogatni az arcát ahol megütöttem.
- Ejha! Nem gondoltam volna, hogy ilyen erősen ütsz! - mondta.
- Hát igen okozok meglepetéseket igaz? Na ide figyelj! - Azonnal vond vissza azokat a hazugságokat amelyeket terjesztesz világos? Nincs semmi köztünk és ez így is marad. Remélem világos. - mondtam dühösen.
Mozdulatlanul állt. Egyszer csak megfogta mindkét kezem és nekivágott a falhoz, kezemet a fejem mellé szorította. Egész közel hajolt hozzám. Mintha meg akarna csókolni. De nem tette. Belenézett a szemembe majd így szólt:
- Azt mondok és azt csinálok amit akarok! Te nem tiltasz meg nekem semmit. Remélem megértetted.
- És ha nem? - kérdeztem közönyt színlelve.
- Akkor élvezetesen fogod megbánni. Legalábbis én élvezni fogom az biztos. - suttogta a fülembe, majd elment.
Zihálva estem össze. A lábaim remegtek. Nem tudtam megszólalni sem. Negyedórára rá, felkászálódtam és bementem a terembe. Mindenki ugyanolyan furán nézett rám mint eddig. Kivéve persze Biankát, Hanát és Amyt. És még egy valakit. Pault kivéve. Ő sem nézett rám úgy ahogy a többiek. Csak nézett rám úgy ahogy szokott. A kedves, aranyos arcán. Alig vártam hogy vége legyen a tanításnak. Mikor végre vége lett, gyorsan kihúztam a suliból. A csajokkal elmentünk a közeli kávézóba meginni valami üccsit Amy ice-tea-t, Hana körtét, Bianka és én barackot ittunk. És közben kibeszéltük a pletykát és azt a szemét Tyler.
- De akkor is hogy volt ilyen kretén? - kérdezte felháborodva Bianka. Kis édes!
- Hát nem tudom, de az! - válaszoltam és helyeseltem.
Nem sokra rá a lányok elmentek, mert mindenkinek akadt valami progija. Hana Aaronnal találkozik, Bianka szoflézsra és zongora órára megy, Amy pedig segít az új házuk munkálataiban. Így egyedül maradtam. Visszaültem a pulthoz. Ott üldögéltem a bárszéken mikor.........................
- Szia! Hát te? - kérdezte valaki.
- Hátra néztem. Nagy meglepetésemre Aiden volt előttem, s kérdőn nézett reám.
- Szia! Ház itt voltunk a csajokkal csak ők már elmentek. És te?
- Én az egyik haverommal voltam itt. De már ő is elment. És mesélj valamit! Mi van veled? - kérdezte majd leült mellém.
- Áh, semmi, hagyjuk! - intettem le.
- Miért mi történt?
- Hát az hosszú!
- Van időm! - mosolyodott el.
„Ez jól esett!”
- Hát jó!
- És mond csak mi a helyzet Paullal? - kérdezte Aiden.
Erre nem számítottam. Vagyis ara hogy megkérdezi Pault.
- Hát semmi. Nem igazán beszélünk egymással mostanában. Hogy miért azt gondolom tudod.
- Igen tudom. Akkor elmondanád hogy miért vagy szomorú?
- Mi? én nem vagyok szomorú!
„Honnan tudja?”
- Jaj Taina. Előttem nem tudsz titkolózni. Bár két éve nem találkoztunk de nagyon jól ismerlek. Mert attól még két évig együtt voltunk. Tudom hogy valami baj van. Miért nem mondod el? Szerintem neked is jobb lenne. - mosolyogta el magát.
Hát igen. Aiden tényleg ismer engem. Mikor még itt lakott állandóan együtt voltunk és tényleg sok mindent tudd rólam. Köztük van azoknak akik szinte mindent tudnak rólam.
- Hát jó! Tudod ki Tyler McKenzie? - kérdeztem.
- Igen tudom.
- Na ő azt terjeszti rólam a suliba hogy én és ő..... szóval érted!
- Áááá értem! - mondta Aiden kis időre rá, mert először szerintem nem értette hogy miről beszélek.
- Na ez az ami bánt! Hogy mindenki azt hiszi hogy én és az az állat...........wááááá utálom!
- És mikor foglalkoztál te mások véleményével? Mert én nem azt a Tainát ismerem. Hanem azt akit nem érdekelnek az ilyen dolgok. Én az erős határozott Tainát ismerem! Te nem?
„Igaza van! Mióta foglalkozok én így más véleményével? Át kellett volna gázolni Tyleren. Nem hagyni hogy megfélemlítsen. De féltem. De most már nem. Mert Aiden segített!”
- Köszönöm Aiden! Még meghálálom valahogy! De most mennem kell elintézni valamit.
- Hé Taina. Valamit nem felejtettél el? - kérdezte nevetve Aiden.
- Mit? - kérdeztem vissza megütközve.
- A jutalompuszit! - mondta kaján vigyorral.
Nem tudom miért de ösztönszerűen odamentem hozzá, és puszit nyomtam az arcára. Úgy nézet rám minta ki nem tudja hogy mi van. Szerintem nem gondolta komolyan. A puszi után kirohantam a kávézóból. Rohantam a suli felé. Ott megkerestem Tyler törzshelyét. Mikor odaértem csak ő volt ott.
- Amit megmondtam azt megmondtam. Vissza fogom adni amit velem csináltál. De kamatostul. - azzal elmentem. Ő csak nézett rám. Szerintem nem tudta elképzelni hogy mi van.
Másnap fitten és frissen ébredtem tökéletes haditervvel, és mentem ki reggelizni. Nem hiába. Anyutól örököltem a bosszúállást és a ravaszságot.
- Milyen jó kedved van húgi! - nézett rám Trewis.
- Hát igen! Szép az élet! - csak ennyit válaszoltam.
A suli felé vezető úton, nagyon jó kedvem volt. A lányok is furán néztek rám, de nem érdekelt. Majd elmondom nekik megkerestem a suliba a legpletykásabb csajt és elhintettem neki hogy Tylernek milyen kicsi izéje van. Persze megígértettem vele hogy nem mondja el senkinek. De fél napot adok és az egész suli tudni fogja. Így is történt. Nem sokra rá már az egész suli ettől zengett. Éljen - éljen a bosszúvágy!
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
