|
Anyu itthon?!
Azumi 2007.06.14. 20:44
Alig tudtam aludni az előző éjjel. Rengeteg minden kavargott bennem. Boldogság, fájdalom, csalódottság, öröm. Nem tudnám megmondani melyik jó és melyik rossz.
„Na mindegy most fel kell kelnem.”
Alig tudtam aludni az előző éjjel. Rengeteg minden kavargott bennem. Boldogság, fájdalom, csalódottság, öröm. Nem tudnám megmondani melyik jó és melyik rossz.
„Na mindegy most fel kell kelnem.”
Fel tápázkodtam az ágyból. Hulla voltam. Épp a nappaliban akartam leheveredni az kanapéra, mikor megcsörrent a telefon. Majdnem szívszélütést kaptam az ijedtségtől. Nem a kanapéra estem le, hanem a földre.
- Aú! - jól megütöttem a hátsó felem.
„Az a valaki aki hív elég kitartó. De majd én jól lecseszem, miért ilyen korán hív?”
Felvettem a telefont.
- KI AZ? - ordítottam bele felbőszülten.
- Szia kicsim! Én vagyok az Anyu!
Kivert a veríték! A szemeim kikerekedtek! Ordítottam anyuval. Ezért a fejemet veszik. Húha vissza kell fognom magam.
- Anyu? Szia! Hát te? Mesélj mi van veled? Milyen Spanyolország? - kérdéseim hadát zúdítottam az anyukámra, aki hat éves korom óta Spanyolországban dolgozik mint zenei producer.
- Hát én. Köszike jól vagyok. Épp a repülőtéren ülök! És jó volt Spanyolország köszönöm.
- Repülőtér? Hogy hogy volt?
- Hát úgy volt hogy az itthoni repülőtéren ülök, velem szemben egy alvó bácsikával. Jó lenne ha kijönne apád elém.
- Hazajössz? - kérdeztem lehidalva. Nem rosszból de anya ritkán jött haza. És mikor hazajött mindig az volt hogy osztotta az utasításokat.
Alexet rendszerint a sírba küldte. Trewist a barátnői miatt szekálta. És engem? Engem azzal, hogy nőiesedjek egy kicsit, és keressek jó pasit magamnak. Imádta Aidend. Ő volt számára hogy is fogalmazta meg? A tökéletes vej. Hát igen. Amúgy anyu isteni nő. Imádni való. És a főztye egyszerűen mesés! Szerintem a legjobban a papa fog örülni anyának. Imádják egymást. Jó lesz hogy megint együtt lesz a család egy kis időre.
- Igen Taina haza megyek! Tehát szólj apádnak légyszi. Köszi! Nemsokára otthon tali! Puszi! - azzal kinyomta a telefont.
Letettem a telefont a helyére. Néztem magam elé hogy felfogjam a dolgot, majd elkiáltottam magam.
- APA!!!!!!!!!
Apa totálisan kiakadt hogy anya ilyen hirtelen és szó nélkül hazajön. Mikor felfogta a dolgot, felkapta a slusszkulcsot és elment anyáért. Alexet és Trewist pedig rám bízta. Azt mondta hogy keressem meg őket, és találjak nekik valami normális ruhát és adjam rájuk. Mint a négy évesekre! De ez volt a legnehezebb dolog.
- Mi? Hogy hogy hazajön? - kérdezte Trewis.
Szegény! Totál kiakasztotta a hír hogy anya hazajön. Nem azért mert baj van vele. Hanem azért, mert anya kérdéseit kell elviselnie. Azt nem bírja.
- Tök jó! Bár fura lesz, hogy újra együtt a család. - mondta Alex.
„Az egyszer biztos”
Hát igen. Tényleg az. Rossz ha nincs az emberrel az édesanyja a gyermekévei alatt. Csak azt kellene túlélni hogy amikor hazajön. Mert akkor megrohamoz a kérdéseivel. Az egy kicsit húzós. Sikerült megtalálni mindkettőjüknek a megfelelő ruhát. Én is átöltöztem és csináltam még egy-két dolgot a házban. Hallottam hogy apa Fiatja leáll a kocsilejáróba. Izgatott lettem. Kis időre rá nyílt az ajtó.
- Megjöttem! - mondta anya.
- Anya! - borultam a nyakába.
Jó volt magamhoz ölelni és beszívni az illatát. Olyan olyan anyus illata volt. Kellemes parfüm és virágillata. Semmit sem változott. Csak a haja lett más. Rövid let és szőke melírok kerültek barna hajába. Mindenkit megölelt és puszilgatott meg minden. Leültünk a nappaliba és beszélgetni kezdtünk.
- És meséljetek! Mi van veletek? - kérdezte anyu.
- Hát én élek és virulok, elvagyok.........................
És onnantól kezdve órákon át beszélgettünk. Apu, Anyu, Trewis, Alex és Én. Nagyon jó volt. Mondjuk a többiek előtt nem akartam az Aiden Vs. Paul problémámról dumcsizni anyuval. Utána megvacsiztunk. Elmentem fürdeni. Elmentem fürdeni, majd bementem a szobámba, bekapcsoltam Rihanna: Umbrella című számát és filóztam. Egyszer csak kopogtattak az ajtómon.
- Bújj be!
- Szia! - köszönt anyu. Ő volt az.
- Mond anyu mit szeretnél? - kérdeztem és hellyel kínáltam. Amit el is fogadott és leült mellém az ágyra.
Csak dumcsizni egy kicsit. Pasik nélkül. Tudod? Anya és lánya trécselés. - kacsintott.
- Oké jó lenne. De mit meséljek?
- Jaj tudod te azt. Apád mondott valamit, de nem volt tiszta számomra a dolog. Ha szeretnéd elmondhatod. - mondta.
- Oké elmondok mindent. Hát az úgy volt hogy.................................
Órákon át beszélgettünk anyuval és hihetetlenül jó volt. Alig aludtam aznap éjjel. Átbeszéltük az egész éjszakát. És rengeteg de rengeteg tanácsot adott. Ez hiányzott nekem. Anyu! Másnap reggel úgy néztem ki mint egy rongy. Mikor kiértem a konyhába, anyu már csinálta a reggelit. Isteni volt az illata.
- Á jó reggelt kincsem! Jól aludtál? De ahogy így végignézek rajtad nem. - mondta nevetve.
- Hát nem. Szörnyen érzem magam. De te hogy vagy ilyen fitt? - csodálkoztam hisz ő még annyit sem aludt mint én.
- Megszoktam már. Rengetegszer volt hogy alig aludtam.
Reggeli után pedig elkészültem. Megvártam drága bátyáimat és végre elindultunk a suliba.
- Szörnyen nézel ki húgi! - mondta Alex.
- Kössz! - morogtam vissza.
- evesebbet kellet volna dumálni. Nők! - fintorodott Trewis.
- Mi lenne ha nem szólnátok bele? - kérdeztem őket.
- Jól van na! - mondta nevetve Alex.
Mikor beértünk a suliba valami nem hagyott nyugodni. Mindenki engem nézett, és olyan furcsán. Mikor beértem az osztályba, Amy, Hana és Bianka odajöttem.
- Mi van? Mi a baj? - kérdeztem.
- Hát nem is tudom hogy mondjam el....................... - kezdte Bianka.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
