|
Továbblépés?
Azumi 2007.06.14. 20:41
- Mit keresel itt? - kérdeztem Aident mikor bementem a nappaliba.
- Én szeretnék beszélni veled Taina.
- Igen és miről?
- Hát arról hogy.....................- Aiden ránézett a papára. Ő vette a lapot.
- Mit keresel itt? - kérdeztem Aident mikor bementem a nappaliba.
- Én szeretnék beszélni veled Taina.
- Igen és miről?
- Hát arról hogy.....................- Aiden ránézett a papára. Ő vette a lapot.
- Hát akkor én most megyek és elolvasom megint a reggeli tőzsdét. - fogta magát és kiment.
Aiden nézett engem. Nem olyan volt mint tegnap. Határozott volt. Ugyanakkor még mindig a kisgyermeki félő arc is látható volt rajta.
- Szeretném ha meghallgatnál. Csak ennyi kérek és utána békén hagylak. Ígérem. - mondta szomorú szemekkel.
Megsajnáltam. Nem tudom hogy miért. Lehet azért mert még mindig szeretem valamennyire. De ahogy ott ült előttem megértettem hogy ez már nem szerelem amit iránta érzek. Nem szerelem hanem szeretet. Két éve mikor elment, még szerettem. Mindent megtettem volna a szerelmünkért. Mindent! De a két évig amíg nem volt itt, azt hiszem csak áltattam magam hogy szeretem. Elhitettem magam azzal hogy ő vár rám. Így én is vártam rá. De a szerelem elmúlt. Azt hiszem igaz a mondás. „Ha a szerelmet nem áploják, elmúlik!”
- Jó meghallgatlak! - mondtam.
- Rendben! Köszönöm! Amikor kimentem Franciaországba, minden és mindenki idegen volt. A suli ahová jártam elég jó volt. Csak szinte mindenki francia volt így nem voltak barátaim. De volt egy lány............................
Nagyot dobbant a szívem. Rosszul esett hogy Aiden róla beszél. Hogy miért? Nem tudok rá választ adni. Másrészt meg jól esett hogy elmond nekem mindent.
- Tehát a lányt Renenek (Röné) hívják. Kedves volt és foglalkozott velem. Nem voltam egyedül. Aztán már csak azon kaptam magam hogy az ujja köré csavart. És hogy hogy összejöttem vele. Tizennégy hónapot voltunk együtt. De rájöttem hogy azért voltam oda érte, mert rád hasonlított. Mindvégig téged kerestelek és láttam benne. Mikor erre rájöttem fogtam magam szakítottam vele és hazajöttem. Hazajöttem hogy bocsánatot kérjek. És most itt vagyok. Hát ennyi lenne.
Végem volt! Sok infó volt ez egyszerre. Lassan de biztosan fogtam fel a dolgokat.
- Huh ez tömör volt! - nevettem el magam.
Valahogy már nem haragudtam rá. Sajnáltam. Sajnáltam hogy a kapcsolatunknak így lett vége.
- Nem haragszom rád Aiden. Megértettem hogy min mentél keresztül. De a kapcsolatunknak vége. Nem szeretlek már szerelemből csak szeretetből. - mondtam s közben ki kísértem Aident az ajtóhoz.
- Értem. De ha meggondolnád magad, én itt leszek neked.
- Jó, de nem fogom megváltoztatni a döntésem.
Kinyitottam az ajtót. Aiden kiment rajta. Majd hirtelen, visszafordul, magához húzott és megcsókolt. Nem akartam elhinni. Jól esett. Bármennyire is hihetetlen számomra, de jól esett. Én sem fogtam fel. Mikor szétváltunk nem mondott semmit. Én kiabálni akartam vele, hogy hogy lehet ilyen, de mutatóujját az ajkamra szegezte jelezve hogy ne mondjak semmit. Nem is mondtam. Majd fogta magát és elment.
„Ez meg mi volt?”
Bementem a szobámba, rádőltem az ágyra. És csak gondolkodtam.
„Talán még mindig érzek iránta valamit? Mert ha nem így lenne, akkor nem érdekelne és nem váltana ki belőlem ilyen érzéseket az a csók. Nem tudom hogy mit higgyek!”
**
- Ezt csinálta? Ez hihetetlen! - mondta Bianka a suli felé menet.
- Hát az. Én sem értem a dolgot! - vallottam be.
- Na igen.
- Hé Bianka. Mi van Darral? - kérdeztem. Hisz a bálon felkérte Biankát táncolni. Bizti történt valami.
- Hát alakulgat a dolog. - vigyorogta el magát. Olyan jó lenne ha sikerülne neki.
- Ez nagyon jó hír! - válaszoltam.
- Taina!!!!!! Bianka!!!!!! - hallottuk a kiabálást a hátunk mögül.
- Heh? - kérdeztem. Nem tudtam ki vagy mi az.
- Hátranéztünk. Amy és Hana futott felénk. Mikor odaértek hozzánk, alig kaptak levegőt. Szegénykék!
- Végre megvagytok! - lihegte Hana.
- Miért? Nem tűntünk el! - mondtam.
- Van egy jó hírünk! - hadarta levegőért kapkodva Amy.
- Tényleg? És mi? - kérdezte érdeklődve Bianka.
- Szombaton lesz buli a Kék Lángban! Megyünk? - kérdezte Hana.
- Hát nem is tudom! Mást terveztem hétvégére. - mondtam.
- Mégis mit?
- Hát DvD, pihenés, alvás, Mp3 stb.
- Ugyan már! Szombaton bulizni kell! Jössz és kész! - döntötte el Bianka, aki már elhatározta hogy ő mindenképp megy.
- Oké oké akkor én is megyek! - szántam rá magam. Végül is nem baj hogy megyünk. A szórakozás soha sem árt.
- Most már csak azt kell eldöntenünk hogy mit húzzunk fel! Kinél legyen a gyülekező és a próba? - Kérdezte Amy.
- Nálunk lehet. A lehetséges cuccokat hozzátok el szombat délután háromra gyertek át hozzánk! Oké? - mondtam és közbe bementünk a suliba.
- Oké! - hangzott mindenkitől a válasz.
**
- Jaj ez nem jó! - fintorogta el magát Hana mikor felhúzta az egyik fölsőjét.
Szombat négy óra. A lányok már itt vannak egy órája. Ettünk beszélgettünk aztán elkezdtünk öltözködni. A szobám úgy nézett ki mint egy hadi tábor. Mindenhol ruhák, cipők és egyebek voltak.
- Jó lenne ha mindenki megtalálná a neki megfelelőt. - mondtam.
- Hát igen. De ahogy Hanat ismerjük soha nem lesz kész! - sóhajtott Amy.
- Haha vicces. Ezt hallottam! - mondta kicsit sértődötten Hana
Bianka, Amy és én egymásra néztünk és nevetni kezdtünk.
- Hé Amy, mi a helyzet a Barna herceggel? - kérdeztem.
- Hogy Martinnal (Mártin)? Semmi azt mondta hívni fog. Azóta kétszer is felhívott. És a suliba is beszélgettünk párszor. Olyan édi! - pirult el édes drága barátnőm.
- Ez nagyszerű. - válaszoltam. Ettől valahogy még boldogabb lett.
- És Darral? Vele mi van Bianka? - kérdezte Amy.
- Hát én is úgy állok mint te Amy. Bár mi szinte állandóan összefutunk a suliba, és rengeteget hülyülünk. Azt hiszem ez jó jel. Legalábbis remélem.
- Aham szerintem totálisan. - mondtam mosollyal.
Mind a hárman kérdően néztek rám. Most következne az a kérdés hogy:
„És te hogy állsz Aidennel és Paullal?”
Ezt megelőzve, kérdezte Hanat.
- És te hogy vagy Aaronnal?
- Én? én nagyon jól megvagyok vele. Boldog vagyok mert szeretem és ő is szeret engem. Azt hiszem többet nem akarhatok. Csak azt hogy jó legyen a vizsgája. - mondta Hana a jó toppot kiválasztva.
Nyolc óra felé készek lettünk az indulásra. Bulira fel!!!
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
