|
A bál!
Azumi 2007.06.14. 20:37
Amióta kiderült hogy lesz bál, Bianka, Hana és Amy állandóan éjjel-nappal zaklat azzal az ötletükkel, hogy menjek el a bálba. De én nem akarok! Féltem attól hogy mi fog történni. A bálról beszélt az egész suli. Nagy gőzerővel dolgoztak azon, hogy ki mit vegyen fel, milyen kiegészítővel stb.
Amióta kiderült hogy lesz bál, Bianka, Hana és Amy állandóan éjjel-nappal zaklat azzal az ötletükkel, hogy menjek el a bálba. De én nem akarok! Féltem attól hogy mi fog történni. A bálról beszélt az egész suli. Nagy gőzerővel dolgoztak azon, hogy ki mit vegyen fel, milyen kiegészítővel stb. Hana és Bianka is be voltak sózva. Bár Bianka lazábbra fogta a dolgot. Mindig is ilyenek voltak.
- Az én cuccom már megvan. És az a lényeg! - mondta elégedetten Hana.
- Az én ruhám és kiegészítőim is megvannak szinte. Egy- két dolog kell már csak! - regélte Bianka.
- Még mindig azt szajkózod hogy nem óhajtasz eljönni a bálba? - kérdezte Hana.
- Igen azt. - válaszoltam és közben csináltam a matek házit, amit sikeresen elfelejtettem megcsinálni. Na és miért? Csak mert a két idióta bátyám felforgatta a házat. Ismét, és nekem kellet megcsinálnom.
- De miért? Hisz olyan jó lesz! Szerezhetnél pozitív tapasztalatokat a pasik terén. - mondta Amy.
- Bagoly mondja verébnek Amy. - mondtam nevetve, talán egy ici-picit gúnyosan.
- De nem rosszból, csak pont ő mesél, mikor nem meri megszólítani a Barna herceget.
- Igen ebben igazad van. De akkor is! - válaszolta.
A bál előtt két nappal bejött az osztályfőnök és odaintett magához.
„Mit akar tőlem?”
Odamentem hozzá.
- Igen tanárnő?
- Azt szeretném mondani, hogy a bálra az összes osztályfelelősnek el kell mennie. Ez rád is vonatkozik.
- Mi?
- Semmi mi? Kötelező, ott kell lenned. Szia!
Azzal elment a tanárnő.
„Ezt nem hiszem el?! Nem akarom!”
Vánszorogva visszamentem a lányokhoz. Nem hittem el.
- Nah mit akart? - kérdezte Hana.
- Mennem kell a bálba! - mondtam szörnyülködve.
- Juppi! - kiabálta örömében mind a három édes barátnőm. Ha ők így örülnek én miért nem tudok?
**
- Biztosan jó lesz ez a ruha? - kérdeztem Hanat aki épp az estéimet igazgatta.
- Igen biztos! - válaszolta Bianka. Ő mindig mindenben bíztat. De most valahogy tartok tőle.
Ma van a bál estéje. Miután Bianka elment, hogy ő is elkészülődjön úgy gondoltam, megpróbálok valamit. Felhívtam Aident.
- Erre a számra előfizető nem kapcsolható! - szólt a telefonba a szokásos gépi hang.
- Miért nincs bekapcsolva? Nem értem!
Nem értem miért nincs bekapcsolva. Kezdek aggódni! Nem sokra rá bejött Alex a nappaliba.
- Te nem készülődsz? Már Trewis és én is készülődünk. - mondta a fiatalabbik bátyuskám. Hát igen ők is jönnek. Ők lennek a kísérők. Nekem egy nem elég. Mindjárt kettő! Hihi!
- De megyek!
Bementem a szobámba és felöltöztem. Megcsináltam a frizurám is. Kontyba tettem. Mivel elöl van rövidebb fufru féleségem, az elöl kilógott. A kontyba három pici fehér műrózsát tettem. Belenéztem a tükörbe.
- Kész vagyok...................azt hiszem! - mondtam és végignéztem magamon.
Hosszú mélybordó ruhám volt, amelynek v alakú volt a dekoltázsa és spagetti pántos volt. Volt hozzá egy hosszú díszsál is. Fekete magassarkúm volt. A hajam olyan volt amilyet már elmondtam. A sminkem enyhe bordós volt. Illett a ruhámhoz. Fogtam magam és kimentem a bátyáimhoz, hogy indulhassunk. Trewis mikor meglátott, füttyentett.
- Ejha húgi, de csini vagy!
- Köszi! - mosolyogtam el magam. Jól esett amit mondott.
Elindultunk a bálba. Épp letettem a kabátom, mikor Hana, Amy és Bianka futott felém. Már amennyire tudtak futni. Nagyon szépek, csinosak és elegánsak voltak. Amyn egy hosszú vajszínű ruha volt. Mély dekoltázzsal és nyakba akasztós pánttal. Majdnem vállig érő sötét haja féloldalt volt elválasztva, és két csillogó csattal volt elcsatolva. Gyönyörű nyakéke volt.
Biankán haragoszöld estéi volt, melyhez volt egy hosszú karonülő. És a ruhájához illő csillogó fehér kövekből kirakott nyaklánca és fülbevalója volt. Haja félkontyba volt kötve. A lógó részt pedig besütötték hullámosra. Hanán egy narancssárga estéi volt. Pánt nélküli. A felső része kicsit fűzős volt ami dobott a ruhán. A ruhához volt olyan színű kesztyű mint a ruha. Haja kontyba volt kötve.
- Végre itt vagy. Azt hittük el sem jössz. - mondta Bianka mikor odaértek hozzám.
- De itt vagyok. Csodálatosan néztek ki! - mondtam nevetve.
- Bolond beszél. Ha mi csodálatosak vagyunk akkor te mi vagy hm? - kérdezte Amy és körbejárt. Mindig hízelegnek!
Bementünk a bálba. Nem sokára elmondták a szokásos dumát, és bejelentették hogy lehet táncolni. Mind a négyen egy asztalnál ültünk, puncsot szürcsölgetve, mikor Aaron, Hana barátja elvitte őt táncolni. Olyan szépek együtt. Pár percre rá, Amy mellé állt egy srác. Amy felnézett rá, és majdnem kiköpte a puncsot, annyira meglepődött. A Barna herceg állt előtte. Megfogta Amy kezét és elvitte táncolni. Amy annyira boldog volt. Bianka és én egymásra néztünk, és mosolyogtunk. kb. fél óra múlva odajött az a srác, Dar aki nagyon tetszik Bainkának. Felkérte táncolni. Észrevettem hogy egyedül maradtam. Rossz érzés volt.
- Szabad ez a hely? - kérdezte valaki.
- Persze! - válaszoltam gondolataimba mélyedve.
- Élég jó a bál nem? - kérdezte megint.
- Hát......... fogjuk rá.
Felnéztem. Paul ült mellettem és úgy nézett, mint még soha. Megbénultam.
- Jössz táncolni? - kérdezte.
- Én? Persze! Miért ne? - válaszoltam.
Elmentünk a parkett közepére és elkezdtünk lassúzni. Most jöttem rá hogy milyen magas. Mikor átölelt éreztem hogy biztonságban érzem magam. Megszűnt körülöttünk a világ. Legalábbis én így éreztem. Egyszerre azt éreztem hogy az ajkunk vészesen közeledik egymáshoz. És.....................
- Paul gyere el kell mennünk egy kicsit! - mondta Aaron aki akkor ért oda.
„Fenébe! Miért pont most?!”
- Értem! - válaszolta. Most el kell mennem egy kicsit. De visszajövök és ott folytatjuk ahol abbahagytuk. De puszit azért kapok? - kérdezte somolyogva.
- Majd ha visszajössz, akkor kapsz! - mondtam nevetve.
„Azt hiszi csak úgy csapdába csalhat és megszerezheti? Tévedett!”
- Rendben! Biztos hogy visszajövök! - mondta azzal elrohant. Kis cuki!
**
- Na mi volt? - kérdezte Bianka érdeklődve.
- Semmi mi lett volna. Amúgy ezt én is kérdezhetném.
- De most rólad van szó Taina. - mondta Bianka.
Lefelé mentünk a lépcsőn. Vártuk hogy visszajöjjenek a pasik. Útközbe csatlakozott hozzánk a másik két barátnőnk is. Épp befordultunk a sarkon, mikor megláttam egy ismerős arcot. Totálisan lefagytam. Nem akartam hinni a szememnek.
- Aiden?! - dadogtam ki a nevet.
A nevezett odafordult felém. Tényleg ő volt az. Aiden Rowl. Amint meglátott elkezdett nevetni. Rengeteget változott. Rövid fekete haja, fel volt zselézve. Kicsit borostás volt. Sármosan édes, aranyos volt.
- Ezt nem hiszem el! - nyögtem.
- Taina! Végre megvagy! Annyira hiányoztál kicsim! - mondta, odajött és megcsókolt.
A csókja is megváltozott. Az érzékisége megmaradt, ugyanakkor mégis más volt. A csók után egymásra néztünk. Rég nem láttam. Több mint két éve. Hosszan néztem rá, mintha nem akartam volna elhinni hogy itt van. Mert így is volt. Köhögést hallottunk. Odanéztünk. Ledöbbentem. Paul állt az ajtóban és minket nézett, kerek szemekkel. Majd megfordult és elment. Utána akartam menni, de nem tudtam mit mondhatnék neki. Szégyeltem magam. Szörnyű érzés.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
