|
Kezdődik az élet! (Nem anime)
Azumi 2007.06.14. 20:14
Két év. Ennyi idő telt el azóta hogy elment. A nevem Taina Rochester (Tájná Rocseszter). Tizenkét évesen összejöttem egy nálam két évvel idősebb sráccal. A neve Aiden Rowl (Ájden Rovl) volt. Jó túdom tizenkét évesen még gyerek az ember. De a mai világban, szerintem ez szokványos.
Két év. Ennyi idő telt el azóta hogy elment. A nevem Taina Rochester (Tájná Rocseszter). Tizenkét évesen összejöttem egy nálam két évvel idősebb sráccal. A neve Aiden Rowl (Ájden Rovl) volt. Jó túdom tizenkét évesen még gyerek az ember. De a mai világban, szerintem ez szokványos. Nagyon szerettük egymást. Pont két évesek voltunk, mikor bejelentette hogy elköltözik. Teljesen összetörtem. Nem akartam hogy elmenjen, hisz nagyon szerettem. Azt mondta hogy ő is szeret, de el kell mennie. Belenyugodtam. Két napra rá elment. De mielött elment volna megkért rá hogy legyek az övé. Nem egyeztem bele. Fiatal voltam tizennégy éves. Megértette. Megeggyeztünk hogy tartani fogjuk a kapcsolatot. Azt ígérte, hogy pár év és visszajön. Megígértem hogy meg fogom várni. Ez két éve volt. És én türelmesen várok. Most tizenhat éves gimnazista lány vagyok. A bátyáimmal, Trewisszel és Alexel és az apámmal élek egy házba. Mivel én vagyok az egyedüli lány a családba, rengeteg dolgom van. Főleg mellettük. Mert az apám még elmegy, de Trewis és Alex szörnyen szét szokták szedni a házat. Hát igen érdekes az élet. De vannak nagyon jó barátaim. Itt van példának okáért a két legjobb barátosnőm Bianka Brodes és Hana Williams. Mindkettőt hatalmas pofikával áldották meg, és rettentő aranyosak. Kábé azóta ismerjük egymást hogy elvittek ovilátogatásra. Rémisztő volt. Volt egy öngyújtó amivel felgyujtottuk az ovónő ruháját. Nem direkt volt, de azért jó móka volt. Onnantól kezdve mi voltunk a három muskétás. Most is egy osztályba járunk. Szörnyű is lenne ha nem. Totál ki lennénk bukva. Mindig segítünk egymásnak ha problémánk van. Azt hiszem ilyen az igazi barátság. Jóban rosszban kiatrani. Talán kicsit olyan mint a szerelem. Hát ki tudja. Na mindegy. Most az a lényeg hogy együtt vagyunk és kész.
- Na talán most már ideje lenne felkelni. - mondtam magamnak reggel hét órakkor az ágyamban fekve.
Feltápászkodtam az ágyon. Épp leakartam lépni az ágyról, mikor beakadt a lábam a paplanba, és burkoltam egy hatalmasat.
- Au! - nyögtem fel. Elég fájdalmas volt kiterülve feküdnbi a földön. Csak azt nem értem mit lepődök meg.
Mióta eszemet tudom, mindig ilyen béna voltam. Mindig mindent leejtettem meg hasonlók. Akkorákat estem mint az ólajtó. Rengeteg törtött csontom van már. Az apám azt mondja erre állandóan. „ Ne féjl kislányom egyszer csak kinövöd” Jaj már hideglelést kapok ettől a szövegtől. Lassan de biztosan feltápászkodtam a földről. Elindultam az ajtó felé. Kinyitottam, és szörnyedve láttam, hogy a ház a feje tetején állt. Had ne mondjam, felment az agyvizem. Elkiálltottam magam.
- Trewis, Alex mit csináltatok?? - kérdeztem kiabálva, nagyon dühösen.
Trewis kijött a fürdőből.
- Semmit húgi ne is törődj vele. Délután megcsinálod!! - mondta nevetve.
Gyönyörű volt a fogkrémes vigyorát látni.
- Gondoltam hogy megnit rám marad.
Már nem érdekelt. Miután felöltöztem és bemehettem a fürdőbe, rendbe szedtem magam, megcsináltam egy-két dolgot, és elindultam a suliba. Útközbe hallottam kiálltást a hátam mögül. Hátranéztem. Bianka futott felém nagy hévvel. Azzal nem is volt baj hogy futott, hanem azzal hogy nem tudott megállni, és továbbszaladt mellettem. Pár méterrel arrább tudott csak megállni. Mikor mellé értem csak lihegett. Szegény!
- Huh ez fárasztó futás volt. Legalább készülök a versnyre. Jó reggelt Taina! Hogy vagy? - vigyorgott rám kedves barátnőm. Mindig ilyen vigyori. Vagyis álltalában. Amikor rossz napja van, akkor félni kell tőle, mert nagyon dúrva amikor ideges. Még én is félek tőle néha.
- Neked is jó reggelt Bianka. Semmi különös. És veled mi a helyzet? - kérdeztem vissza.
- Áh semmi. Készültél a mai matek dogára? - kérdezte tőlem.
Kész lefagytam.
- Dolgozat? Milyen dolgozat? - kérdeztem elszörnyedve.
A suliba vezető úton Bianka elmesélte hogy miből írunk ma. Szerencsém van. Olyanból írunk ami könnyű is, meg értem is. Az iskola kapujánál hallottuk Hana hangját is. Bevártuk, majd együtt mentünk be a suliba. A suli folyosólyán megpillantottuk Dart (Dár) aki nagyon tetszett a mi kis Bianka barátnőnknek. Mikor megpillantotta Dar arcát Bianka, totál zavarba jött. Olyan cuki volt. Majd bementünk az osztályba. Mindenkit kösdzöntöttünk a szokásos egyszerre mondás elvén. Mind a hárman egyszerre monduk hogy SZIASZTOK!!! a visszaköszönés nálunk alap volt. A mi osztályunkba négy személyes padok voltak. Elfoglaltuk a helyünket. Az ablaktól kezdve sorolom. Hana, Én, Bianka és Natali akivel még nagyon jóban vagyunk. Pár percre rá nyílt az ajtó. Hana barátja Aaron volt az. Két éve vannak együtt. Imádják egymást. De én azt szeretem és tisztelem Hanaba hogy nem változott meg attól hogy van barátja. Maradt olyan amilyen. Hana gyorsan kiszaladt. Még épp láttuk mikor megcsókolták egymást. Ez eszembe juttatta Aident. Elszomorodtam. Pedig nem akartam. Szerettem még két év után is és nem tudtam elfelejteni. Megesküdtem hogy megvárom. Hát meg is várom. Bianka látta rajtam hogy valami nincs rendjén.
- Mi a baj Taina? - kérdezte és átölelt.
- Semmi csak eszembe jutott hogy milyen jó lenne ha Aiden is itt lenne velem. - mondtam ki az igazat.
- Igen elhiszem. Na de ne légy szomorú. Azt mondta vissza jönn hozzád.
- Igen tudom, csak azt nem tudom hogy mennyire lesz más mint két évnek ezelött volt. És annyi dologtól félek hogy az valami hihetetlen. - öntöttem ki a lelkem.
Becsengettek. Jött be Hana és észrevette hogy valami bajom van. Odaszaladt hozzánk.
- Mond meg ki bántott és megölöm! - mondta idegesen.
- Maradj már Hana. - csitította Bianka. - Senki nem bántotta. Rossz a kedve ennyi. - mondta Bianka idegesen.
- Jólvan. De ha megtudom hogy.........
- Hana hagyd abba. - mondta Bianka.
Bejött a tanár. Elfoglaltuk a helyünket és kezdődőtt az óra. A dolgozat tényleg könnyű volt.
Gond nélül megírtam. A többi óra holt unalom volt. Allig vártam hogy vége legyen a napnak. Még a tetejébe jött az a marha Charlos. Cserediák volt spanyolországból, és állandóan fárasztott a hülye dumájával és a hülye akcentusával. A negyedik szünet után rám volt kattanva. Nem bírtam lerázni.
- Miértnem versz be nekii egyet? - kérdezte a kötmét piszkálgatva Hana.
Na igen ő Hana. Ha valami gond van azt mindjárt veréssel kell elintézni. Jó valamilyen szinten én is ilyen vagyok de azért ennyire nem. Én kidühöngöm magam, és utána oké minden. Álltalában a szobámat szoktam szétverni a kispárnámmal. Hát igen van ilyen.
- Nem akarom megverni mert nem akarom hogy utána azért járjon a nyakamra hogy fizessek neki. - mondtam őszintén.
- Bízd csak rám és nem fog zavarni. - mondta Hana és kellt fől.
Bianka és én a kezénél fogva ráéntottuk vissza a székre.
- Nem mész te sehova! - monduk neki egyszerre.
- Jó jó nem megyek. - mondta megilletődve.
Szerintem halálra rémisztettük szegény lányt. De nem baj. Legalább nem próbálkozik.
- Végre vége ennek a napnak! - mondtam mmikor kijöttünk a suliból.
- Na igen. Ma kifejezetten fárasztó és hosszú napuk volt.
Elköszöntük Hanatól aki ment haza Aaronnal balra, én Biankával indultam jobbra. Bianka utcája előtt elbúcsúztunk. Ő ment a házukhoz. Én pedig tovább. Mikor hazaértem ugyanaz a rumli fogadott ami reggel elbúcsúztatott. Gyors rendet tettem, tanultam, fürödtem, kicsit néztem a tévét. Majd olyan este tízenegy körül lefeküdtem aludni és örültem hogy csend és nyugalom van.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
