Mikor minden kicsit elvitt a lakosztályába, még meg akarta nézni Reitot. De érezte, hogy végig figyelik, bár nem tudta megállapítani, hogy ki az. Így inkább nem veszélyeztette, hogy rájöjjenek a titkára, akárki is az. Így elindult a folyosókon hogy megkeresse Shunt, bár feltételezte, hogy a szobájában van. El is indult, de még mindig érezte hogy, figyelik, követik.
Shun szobája előtt megállt, majd bekopogott.
- Gyere nyugodtan hugi, mi járatban vagy? – kérdezte vidáman Shun. De amint meglátta húga arcát, látta valami nincs rendben
- Shun most kell menünk edzeni
- Éretem- épp akart valamit mondani neki, mikor ő is megérezte, hogy figyelik csak, hogy ő meg is tudta állapítani, hogy ki, csak mosolygott magában.
- Akkor hol edzünk? Mondjuk az udvaron a sötétben?
- Hát az ilyen ajánlatot nem utasíthatok vissza – még nyomasztotta kicsit, hogy ki nézheti őket, de nem aggódott miatta, ha Shun nem szólt érte, akkor biztos nem ártó szándékkal van itt.
Elkezdtek edzeni egymás ellen. Ki egy fa mögül figyelte őket, nagyon meglepődött, hisz jó barátját, Shunt, majdnem földre kényszeríttette egy nő, húga.
- Bátyó, már el is fáradtál – kérdezte vidáman? – már el is felejtette, hogy nézik őket, nem nagyon érdekelte.
- Ne bízd el magad, csak engedtem, hogy egy picit élvezd, ha felülkerekedhetsz rajtam – mosolygott.
- Na persze, én meg azt mondom, hogy ne a szád járasd, hanem mutasd, mit tudsz. – mondta nevetve.
Kira már indult is volna, támadni, mikor Shun megállította.
- Várj, ajánlok, egy alkut.
- Kíváncsian várom.
- Ha nyerek, két napig azt csinálod, amit én mondok. – mondta ördögi vigyorral
- És, ha én nyerek? Te meg megcsinálod minden parancsom, szintén két napig.
- Én benne vagyok, de most még választhatsz.
- Egy ilyen ajánlatott, nem hagyhatok ki, persze, hogy benne vagyok.
- Hát jó, akkor kezdjük!
Elkezdtek, harcolni.
Ki a fa mögött állt, az arany szemei elkerekedtek, hogy csak úgy alkudoznak. Pedig abban is biztos volt, hogy észrevették. Shun felől, pedig hogy fel is ismerte.
A harcot, nem vették komolyan, csak míg a másiknak, mindkét válla egyszerre le nem ér a földre, mint az előbb. Már majd nem sikerült Kirának, legyőzni Shunt, mikor ő hirtelen taktikát változtatott, és pár szót mondott.
- itt van – suttogta. Kirában megfagyott a vér. Ezt Shun kihasználta, és megfordult a kocka, Kira a földre került.
- azt hiszem én győztem – mosolygott
- te csaltál, elvontad a figyelmem.
- Kira emlékszel, mikor azt mondtam, hogy semmi sem vonhatja el a figyelmed, a harcról, még akkor sem, ha én bajban vagyok, ami soha nem lesz – mondta nevetve
- A kis öntelt – majd Shun füléhez hajolt – ugye nincs itt. - Shun értette a célzást, ezért most kivételesen, hazudnia kellett húgának.
- Persze, hogy nincs, csak el kellett valahogy vonnom a figyelmed, nehogy legyőzz, nem bírnám ki, hogy téged szolgáljalak két napig – mondta vigyorogva.
- Persze nekem el kell tűrnöm!! – mondta sértődötten.
- Te mentél, bele az egyességbe.
- Jó, jó. Te nyertél, két napig azt csinálom amit mondasz, persze bizonyos határig.
- Na nem, ha ennyire alkudozni akarsz, már meg is van holnap, mit kérek először tőled!!!
- na jó tartom a szavam, remélem, nem valami hülyeséget találtál ki.
- Majd meglátod, de mára ennyi elég volt, látom már álmos vagy
- hát igen, csak te tudsz így lefárasztani.
- remélem ezt nem rossz értelemben mondtad
- háát nem ismersz eléggé – mosolygott Kira
- az a baj, hogy nagyon is jól, tudom, jobban jársz, ha most elmész – mondta mosolyogva.
- jó. Jó apuci megyek – majd gyorsan elfutott, mielőtt még Shun felfogja mit mondott. Már a szobájában volt, lefürdött, majd még énekelt egyet Reitonak, mert még nem aludt el. Most együtt aludtak, hisz egész nap alig voltak együtt.
Míg Kira elfutott, Shun meghallotta az „apuci” szót, csak fujtatott, hisz ezt a stílust már megszokta tőle.
Sesshoumaru épp menni akart mikor Shun megszólalt.
- Jó volt a műsor?
- Már azt hittem, hogy nem vetetek észre.
- Ennyire ne becsülj le Sesshoumaru.
- Szóval felismertél, és Mizuki azaz Kira?
- Nyugodj meg ő csak azt vette észre, hogy követi valaki, és mi a véleményed róla, de már elő is jöhetnél, már nem jön vissza.
Sessy ki jött a fák rejtekéből.
- Jól harcol
- Csak jól, olyan szinten van mint mi.
- Láttam, majdnem legyőzött, csak azt nem értem, hogy mért dermedt le, mért engedte, hogy a földre szorítsd.
- Erre egyszerű a válasz azt mondtam, hogy itt vagy.
- Ha tudta, hogy itt vagyok, akkor mért nem támadt le. – most már tényleg összezavarodott Sesssy.
- Letagadtam, hisz halhattad, amit az összpontosításról mondtam.
- Igen
- Mért nem mész el Sesshoumaru, hisz apámmal felbontottátok az eljegyzést – tért a lényegre.
- Gondolom Kira beszámolt mindenről, és megkérte Takumit, hogy bontsa fel az.. – itt vágott a szavába.
- Kira azt se tudta, hogy el vagytok jegyezve, mikor veszekedtem apámmal erről, akkor pont az ajtó előtt állt, és mindent halott, nemrég tudta meg.
- Értem, mennyi minden mondott el?
- Annyi, pont elég volt, hogy megszégyenítetted, mikor ott hagytad, aznap találtam meg.
- Egyáltalán, mért nem mondta el, hogy ki.
- Ezeket, a kérdéseket, nem hiszem, hogy velem kellene megbeszélned.
- Azt hiszed, hogy szóba állna velem – mondta szomorúan, Shunnak ennyi elég volt, hogy megértse barátját, meglátta, hogy szereti Kirát.
- Holnap majd beszélek vele, hisz azt csinálja két napig amit mondok – mondta barátságos hangon, Sessy megértett, hogy barátja nem haragszik rá, ezt örömmel nyugtázta.
- Gyakran csináljátok?
- Hogy érted?
- Gyakran alkudoztok?
- Ja csak valamikor, de mindig rá tudom venni, ha valamit akarok.
- Aha, és most mit akarsz?
- Majd reggel énekelnie kell mindenki előtt, ezt utálj a legjobban, csak el kell vennem tőle a kötetet, melyben a szövegei vannak. Ki választok majd egy jót.
- Szeretitek egymást kihozni a sodrából. – állapította meg.
- Igen, de főleg apánkat.
- Azt láttam tegnap is, pluszedzés gyakran van?
- Ha Kirán múlik, kétnaponta.
- Ha, ezt nem gondoltam volna róla.
- Pedig igen, ez a pár év elég volt, hogy kiismerjem.
- Van más udvarlója – kíváncsiskodott Sessy tovább, hisz tudta Shun nem mondja tovább beszélgetéseiket.
Shun elnevette magát.
- Dehogyis!!!
- Akkor jó. – nyugtázta magában.
Még sokáig beszélgettek, főleg Kiráról. Shun Reitot azért meg sem említette.
Ezt inkább Kirára hagyta.
Már késővolt ezért elmentek, de előtte még shun, bement Kirához. Látta, hogy fiával alszik együtt, és hogy nyitval van a könyv, Kira kerzében, óvatosan kivette. Mikor épp ment volna ki, hallotta hogy álmában beszél Kira, de csak egy szót hallott „Sesshoumaru”, majd Kira átfordult és a fiát magához ölelte, tovább aludt, nem vette észre Shunt, túl jó álma volt.
Shun, csak mosolygott, bebizonyosodott neki, hogy mindkét fél szereti egymást, csak túl csökönyösek, hogy bevallják maguknak, egymásnak.