|
A nem kívánt fotózás!
Azumi 2007.07.20. 17:21
Nem maradhattam ott öröké. Főleg úgy hogy közbe majd be törték az ajtót. Ezért fogtam magam és kimentem. Mikor kimentem minden szempár rám tapadt. Velem szemben ott ültek Georgeék. Miwako könnyes szemmel nézett rám.a
Nem maradhattam ott öröké. Főleg úgy hogy közbe majd be törték az ajtót. Ezért fogtam magam és kimentem. Mikor kimentem minden szempár rám tapadt. Velem szemben ott ültek Georgeék. Miwako könnyes szemmel nézett rám. Egy pillanatra elfelejtettem hogy ő sem foglalkozott azzal hogy szó nélkül elmentek. De aztán észbe kaptam. Mérges szemmel hátat fordítottam nekik.
- Mikako-chan mennék átöltözni. - mondtam.
- Miért Caroline? Hisz azt mondtad hogy megcsinálod a fotózást?
- Azt az előtt mondtam mielőtt tudtam volna hogy a kollekció George és Miwakoék találmánya. De így már nem szeretném.
- Jaj kérlek Caroline! Ne tedd ezt velünk. Nincs más aki felhúzhatná a ruhát. Kérlek tedd meg. Utána ígérem nem tartalak itt. - mondta könyörgött Mikako.
Megsajnáltam. Hisz Mikako rengeteget segített rajtam. Nem akartam vele kiszúrni, hisz nagyon kedvelem őt. Nagy kerek szemekkel nézett rám. Már kezdem magam rosszul érezni.
- Jól van na megcsinálom a fotózást, de utána rögtön haza megyek. - jelentettem ki.
- Tényleg? Jaj Caroline de örülök! - örvendezett s a nyakamba ugrott Mikako.
J- ól van jól van, de elkezdenénk végre? - hajtogattam kia magamat Mikako karjaiból.
A szemem sarkából láttam hogy Georgeék arca felderült. Na igen még Georgeén is látszott.
- Gyerünk emberek akkor kezdjük a fotózást! - mondta Mikako.
Mindenki elment intézni a dolgait. Én helyet foglaltam a kanapén ahogy szoktam. Jött a fotós aki általában Mikako férje volt. Megmutatta a helyes pózt és én úgy helyezkedtem el. A ruhát meg igazították rajtam és elkezdünk fényképezkedni. Elég jól ment. Már három sorozatot végigcsináltunk mikor megláttam ahogy George néz. Zavarba jöttem. Hogy mért azt nem tudom, de zavarba jöttem.
„ Miért néz így? Jaj nekem ez így nem lesz jó! Nem is értem miért jöttem így zavarba. Hisz már nem szeretem őt. Jaj megint rám nézett. George semmit sem változott. Jól néz ki. És az a kisugárzása még mindig megvan. Jaj ne Yukari ezt nem teheted. Ne nézz arra. Foglalkozz a fotózásra. És nem figyelj rá.”
Rendbe hoztam magam. De éreztem továbbra is hogy engem figyel. De nem csak ő. hanem Miwako, Arashi és Isabella is. Azt láttam hogy Mikako és Miwako sugdolóznak. De hogy miről azt nem hallottam.
- Ez az Caroline nagyon jó. Most egy kicsit balra. Nem is inkáb jobbra. - mondta izgatottan a fotós és közben csattogtatott a fényképezőjével. - Így jó, most maradj így. Ez az. Kész vagyunk. Gratula. Jó voltál. - mondta végül.
- Köszi szépen.
- Jaj nagyon ügyi voltál Caroline. Nagyon szépen köszönöm. Remélem nem haragszol rám emiatt.- mondta Mikako.
- Nem dehogy. De ha nem haragszol most átöltöznék és hazamennék.
- Persze hisz a férjed már nagyon várhat. - mondta természetesen Mikako.
- Mi?! férjnél vagy Caroline? - kérdezte Miwako.
- Öh....... hát....... igen! - motyogtam.
- És mióta?
- Több mint két éve.
Mindenki vagyis Miwakoék ledöbbentek. Kellemetlenül éreztem magam.
- És ki az? - kérdezte valaki.
Odanéztem. George volt az aki megkérdezte. Gombóc keletkezett a torkomban. Nem tudtam beszélni. Csak néztem Georget és láttam rajta azt a közömbösséget amit sokszor.
„Mégsem lehet olyan közömbös ha megkérdezte?!”
- És miért vagy rá kíváncsi? - kérdeztem kicsit összeszedve magamat.
- Csak.
- Hát ha tudni akarod akkor egy nagyszerű emberhez. A neve Hiroyuki Tokumori.
Na ennek a névnek hallatára Miwako és Arashi padlót fogtak. De Georgen nem láttam semmit. Hátat fordított és egy értem mondattal eltávozott. A lábaim remegtek. Azt hittem hogy összeesek. Nehéznek éreztem minden végtagomat. Szép lassan össze szedtem magam és elindultam haza. Éreztem hogy valaki jön utánam. Már épp sikoltani akartam mikor megláttam hogy Miwako az.
- Mit keresel itt Miwako? - kérdeztem.
- Izé...... én........ szóval szeretnék veled beszélni. Tudom hogy nagyon haragszol de én tisztázni szeretném veled a dolgokat. - motyogott zavarában Miwako.
Nem tudom miért, talán azért mert Miwako nagyon jó barátnőm lett anno. Megesett a szívem. Meg szerettem volna hallgatni. Újra beszélgetni akartam ezzel a hóbortos lánnyal.
- Jó beszéljünk.
- Jaj Carolnie! - örvendezet Miwako.
Leültünk egy padra és beszélni kezdtünk.
- Szóval Caroline megértelek hogy nagyon haragszol ránk, de nem tehettünk mást.
- Ezt hogy érted? Szólhattatok volna. Nem marasztaltalak volna titeket hisz az a ti döntésetek volt hogy kimentetek Londonba.
- Igen tudom, de valahogy mégsem akartuk. Én nem tudok erre választ adni, mert George mondta hogy ne szóljunk.
Áh tehár ő nem akarta. Tudod annyit megérdemeltem volna hogy szóltok. Főleg George szólhatott volna, hisz együtt voltunk még akkor.
- Igen ebben teljesen igazad van. - szégyellte magát Miwako. Nem tudtam hogy enyhítsem ezt. Ezért elkezdtem kérdezgetni.
- És mond csak, hogy vagy Arashival?
- Én nagyszerűen! Mi is összeházasodtunk és van egy kilenc hónapos kisbabánk. A neve Yume. Imádnivaló kisbab. Majd megismeritek egymást.
- Tényleg szültél? Hát ez hihetetlen.
- Hát az. Nem betervzett gyerek volt. De elvetetni sem akartuk.
- És mond csak milyen apa Arashi?
- Huh nagyon jó. Imádja a lányát. De nem csak ő. Isabella és George is imádják. Na meg George Barátnője is........................ hoppá ezt nem kellett volna mondanom. - kapota a szája elé a kezét Miwako.
Kicsit sziven ütött az hogy Georgenak barátnője van.
„De miért is? Hisz nekem meg férjem van. Nem kellene hogy zavarjon. De még is zavar. És nem tudom hogy miért. Ez idegesít.”
- És mond csak Carolnie? Hogy hogy összeházasodtál Hiro-kunnal?
- Hát úgy hogy először csak jártunk aztán megkérte a kezem stb. És azóta együtt vagyunk. Nagyon megszerettem. Nem hittem volna hogy ilyen kedves és aranyos fiú.
- És mond csak, valóban szereted őt? Szerelemmel?
Na itt lataglóztam. Erre nem tudtam mit mondani. Ki akartam mondani hogy igen, de nem sikerült.
- Na nekem mennem kell. - kerültem ki a válszt. - Ne haragudj de vár Hiro. Szia! - integettem és elmentem.
Ahogy mentem haza felé azon filóztam hogy miért nem tudtam kimondani.
„Nem értem hogy mi van velem. Mióta visszalépett az életembe George azóta zakkant vagyok. Ezt Hiro nem veheti észre. Nem nem hagyhatom.”
Azzal bementem a házba. Ott Hiro várt. Ettünk utána pedig elkezdtük járni a váro. Vásárlós napot tartottunk. És ahogy néztem Hirot éreztem hogy boldog vagyok, de valami megváltozott. Csak azt nem tudom hogy mi. És hogy min kéne változtatnom azon hogy visszanyerjem azt ami elveszett.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
