- Sousuke!!!
- Máris!!!
Átlagos nap volt a sípályán. Mindene megvolt Kanamének, amire csak vágyhatott. Király síruhák, két jófej barátnő, csodás mosolyú, fiatal srácok, no szülők, és… 3 idióta tökfej.
- Sousuke!
- Igen Chidori… várj, máris megyek…
- Sousuke igyekezz! Ez az első sítúrám a szüleim nélkül, ne kezdjük azzal, hogy lemaradunk a bemutatóról!
- Kaname… mond csak, komolyan olyan fontos ez a bemutató? Hiszen még be sem pakoltunk a szállásunkra!
- Kyouko, ne kezd te is!
- Én… nem kezdek semmit.
- Kyoukónak igaza van, előbb be kell pakolnunk.
- Mizuki!!!
- Kaname, tudom, hogy nagyon szeretnél már a sípályán száguldozni, de ha vársz még egy rövidke órát, akkor máris mehetünk. Különben is, 2 óra múlva is lesz bemutató. – mondta egy női hang egy csomó táska mögül – Egyébként minden középiskolás tini ennyi bőrönddel megy egy sítúrára?
- Hát… úgy tűnik. – mosolyodott el Kurts – és most nyomás pakolni, hogy mielőbb a havon lehessünk!
- A többség győzött! Nyomás!
- Hah… - sóhajtott megadóan Kaname, majd becipelte a bőröndjét a kis faházba, amit ők birtokoltak. Lerakta az egyik ágyra, majd a párnába fúrta a fejét. Kyouko és Mizuki nevetve pakoltak le a másik két fekhelyre.
- Lányok, miért kellett, hogy így történjen? – tette fel a kérdést.
- Sousukéra gondolsz?
- Igen. Miért kellett, hogy ő is jöjjön?
- Figyelj, nem is olyan vészes a helyzet. – nyugtatta Mizuki – elvégre itt van Melissa és Kurts is, nincs igazam?
Kaname vészjóslóan felemelte a fejét és a barátnőire bámult. Nyitotta már a száját, de ekkor benyitott Sousuke.
- Ó, elnézést… zavarok? – mentegetőzött.
- Nem zavarsz. – szólt Mizuki, majd elkezdett becsomagolni a szekrényébe.
- Csak meleg takarókat, törölközőket hoztam, nehogy fázzatok este. Chidori, minden rendben?
- Persze Sousuke, minden okés, még valami? – kérdezte nyájasan.
- Igen… úgy gondolom, kötelességem tudatni a biztonsági előírásokat veletek, nehogy baj érjen titeket. Szóval: csak is olyan cipőben menjetek ki a hóra, ami nem ázik be és nem csúszós a talpa, ha tűz ütne ki, akkor feltétlenül áramtalanítsátok a helyet, mielőtt vízzel locsolnátok, és…
- Köszönjük őrmester, most már tudunk mindent, elég lesz! – tolta ki a házból Kaname lángoló szemmel. Becsapta mögötte az ajtót és lerogyott az ágyra. Kyoukóék a hasukat fogva nevettek. Kaname nagy nehezen megadta magát, és elkezdett kicsomagolni. Egy fél óra alatt a kis ház megtelt magazinokkal és ruhákkal.
- Akkor hát… indulás! – adta ki a parancsot Kaname.
*
- Elképesztő volt… én még soha életemben nem síeltem, nem is hittem, hogy ilyen jó lehet… de egész jól ment, nincs igazam?
- Nagyszerű voltál Kyouko, komolyan, elég gyorsan belejöttél!
- Köszi, Kaname.
- Tök helyes pasival találkoztam a pályán…
- Mizuki, én legalább hatot láttam…
- És elkérte valamelyik is a számodat?
- Kérni kérték, de nem adtam oda.
- Igaz, a te szívedben csak Sousukénak van hely…
- Fogd be!
A lányok fürdés után a házukban beszélgettek. Élménybeszámolót tartottak, miközben felvették pizsamájukat. Az első síelős nap csodásan telt nekik, nem úgy, mint Kurtséknak.
- Ki gondolta volna, hogy ilyen nehéz síelni… - sóhajtotta Melissa, miközben egy jeget rejtő zacskót tett a homlokára.
- Az már biztos, hogy csúnyán bevágtad a fejed! – nevetett Kurts. A nő hozzá vágta a tasakot.
- Elég! A Mithrill kiképzésén nem volt szó arról, hogy síelnünk is tudni kell!
- Egyetértek, nekem sem ment túl könnyen.
- Sousuke, de te nem fejeltél le egy fenyőfát!
- Az csak véletlen volt, te vadbarom! – ordított rá Melissa. Kurts abba sem tudna hagyni a nevetést. De nem sokáig vigyoroghatott, mert valamelyik házból éles sikítás hallatszott.
- Ez Chidoriék felől jött. – kiáltott Sousuke, majd kirohant az ajtón. A többiek utána. Mind a hárman pisztolyt rántottak. Kint csend volt és hideg. Fújt a szellő. Aztán újabb, ám az előbbinél jóval tompább sikítás hallatszott. Kanaméék házából.
- Chidori!!! – ordította Sousuke, majd berontott a házba. Az ajtóban viszont megállt, körbepillantott, majd elvörösödve megfordult és próbált volna kimenni.
- TE OSTOBA, PERVERZ IDIÓTA!!!
*
- Hát öregem, ezt jól elszúrtad.
- Bizony.
- Kissé paranoiás vagy.
- De hogy is gondolhatta volna, hogy csak ezért sikítottak.
- Én nem értem hogy egyeltalán ezen mit kellett visítozni.
- Hiszen csak egy poszter volt.
Sousuke bekötött fejjel hallgatta barátai okítását. Nagyon szégyellte magát, de honnan is sejthette volna, hogy Kanamét, Kyoukót és Mizukit nem egy terrorista, emberrabló vagy tolvaj fenyegeti? A lányok csak egy… Orlando Bloom posztert találtak egy tinédzser magazinban.
- Mindenesetre Sousuke, megérte ez a fejsérülés, hiszen… - kacsintott Kurts – csodás látvány tárult a szemed elé…
- Ugyanolyan perverz vagy!!!
- Melissa, te ezt nem értheted, hiszen nő vagy…
- Te beteges állat!!!
- Egyetértek. – mosolyodott el Sousuke.
- Jól van na, de nem mindennap látni, főleg nekünk, katonáknak, 3 csinos tizenéves lányt félmeztelenül!
- Engem különösebben nem izgat.
- Vajon miért is…
- Kész, én mára befejeztem. Megyek aludni. Te kezded az őrködést, Kurts.
- Melissa, miért?
- Ez felsőbb utasítás!!!
- Na de… hm… igenis „asszonyom”!
- Remek. – vigyorogta Mao, majd lefeküdt és pár perc alatt elszenderedett. Sousuke alvás helyett inkább azon gondolkozott, hogyan óvhatná meg a három lányt akár egy karcolástól is.