|
Hazugság, csalódás
Shi 2007.06.14. 21:19
- Gyere csak egy kicsit… - nézett rám mogorván Lin, miközben még mindig ott álltam az ajtóban. Tim is nagyon furcsán nézett rám – csalódottan.
- Mi-miért? – néztem rá legjobb barátnőmre, de azért elindultam felé. Nem várt meg, kinyitotta az ajtót, és mögöttem elég hangosan becsapta.
- Gyere csak egy kicsit… - nézett rám mogorván Lin, miközben még mindig ott álltam az ajtóban. Tim is nagyon furcsán nézett rám – csalódottan.
- Mi-miért? – néztem rá legjobb barátnőmre, de azért elindultam felé. Nem várt meg, kinyitotta az ajtót, és mögöttem elég hangosan becsapta. Kimentünk az udvarra, ahol szembefordult velem.
- Figyelj csak… mi ez az egész Alexszel? – nézett rám mérgesen és kétségbeesetten.
- Milyen egész? Mi van?
- Ja, mert mondott dolgokat. Érdekes dolgokat.
- Rohadt szemétláda. Mivel tömte tele a fejedet? – gurultam dühbe.
- Nem hiszem, hogy hazudott. – mondta csökönyösen.
- De mégis mit mondott?
- Azt, hogy randiztál vele.
Ledöbbentem.
- ÉN? Randi? Azzal a hülye idiótával? Ezt nem hiszem el… Ő akart velem randizni, én soha életemben nem mondtam neki semmi ilyet, gondolhatod, hogy Timmel sose csesznék ki ennyire, még ha akarnék, akkor se! – hadartam el neki kiabálva. Csak később esett le, mit mondtam neki.
- Randizni akart veled? – suttogta elhalóan.
- Úhbazz. Igen, de azonnal leállítottam. – próbáltam szegényke lelkivilágát menteni. Láttam, ahogy szerencsétlennek elkönnyezik a szeme.
- Ezt nem hiszem el…
- Nyugi, még simán van esélyed, főleg, hogy nálam zárt kapuk vannak! – mondtam, miközben átöleltem. Ő is a nyakamba borult. Aztán rájöttem, hogy mennyire egoista kijelentés volt ezt mondani. Na mindegy.
- Azt hittem, Alex igazat mond, és tényleg te akartál vele randizni, de most hogy kiderült, hogy fordítva… ezt nem hiszem el, mindig kifogom az ilyen fiúkat… wáá…
- Nyugi Lin, megoldjuk…
- A legrosszabb, hogy Tim is eléggé bepöccent rád, hogy így átejtetted, nem tudom, hogy fogod kimagyarázni.
- Az a köcsög állat, ezt még úgy megbánja… - morogtam.
- De légy rám büszke – hallottam a hangját, miközben belefúrta a fejét a fekete ruhámba – Megtéptem Jamiet.
- Hallottam, de mi volt? – kérdeztem kuncogva. Erre ő is elröhögte magát. Leültünk egy padra, és részletesen elmesélt mindent.
- Hát elkezdett kötekedni azon, hogy Kate-tel dumáltam. Miszerint én csak akkor vonulok a többiekhez, ha a többi kis ripacs nincs itt. Erre mondtam neki, hogy ő csak ne beszéljen, két méter után szeretethiánya lesz, ezért mászik mindig bele Mimi seggébe. Ja meg persze a fiúkéba. Erre bepöccent, és rávágta, hogy őt legalább szeretik, velem ellentétben, mivel nekem még egy pasim se volt. Erre már én is felidegesedtem, és kisebb tömeg alakult ki kettőnk közt.
- Hűűha. – mondtam csillogó szemekkel – És?
- Hát benyögtem, hogy inkább maradok szingli, mint hogy összekeverjem a pasijaim nevét, mert már olyan sok volt. Erre az a ribanc rávágta, hogy sose keveri össze, és még nem is volt olyan sok fiúja. Ekkor jött a kegyelemdöfés: kuncogva benyögtem, hogy Tim is csak azért rázta le, mert hogy Jamesnek szólította. Ja vagy mégse? Ja mert hogy ő többre értékeli az észt, mint a külcsínt. Jamie erre lekevert egy pofont, de én csak nem álltam le. Megmondtam neki, hogy még szép, hogy szingli leszek, nem akarom, hogy a fél suli kurvának tartson, akárcsak őt, aki már a hetedik fiújával jár – illetve csak ezen a héten a hetedikkel.
- Ú basszuskulcs. – kerekedett ki a szemem.
- Összebalhéztunk, ő tépni kezdte a hajamat, én meg – bevetve a harci tudásomat – megrúgtam a szép kis bokáját, amitől ő összerogyott és bőgni kezdett. Mindenki tapsolt meg éljenzett, erre bevittek az igazgatóiba. Kaptam egy intőt, de nem is nagyon érdekel. – vigyorogta.
- Juj drágám, de merész vagy. – vigyorogtam – Ezért kapsz majd egy nagy adag jégkását tőlem.
- Jó, de behajtom rajtad. – kacsintott. Nevetni kezdtünk. Ekkor Julie rohant ki elénk.
- Ana, a fenébe, mindjárt mi jövünk, szedd a lábad!
- Jó, oké…
- Amúgy Tim azt mondta, beszélni akar veled szereplés után. Próbáltam megmagyarázni neki, hogy Alex hazudott, ő tőled akarja ezt hallani.
- Értettem. – hajtottam le a fejemet.
*
- Te undorító, rohadt tirpák nem normális! – hadartam, miközben vészesen közeledtem Alex felé. Az csodálkozva rám nézett, és…
*CSATT*
Hatalmasat kevertem le neki. Aztán megpördültem, és odaálltam Julie mellé. Mi következtünk, sok sikert kívántam neki, majd Julie után felvonszoltam magam a színpadra. Aztán Alex is utánam jött. Mikor bepördültem, nem néztem rá, csupán méregből jobban szorítottam meg a vállát, mint szoktam. Bár ne tettem volna. Idegesen összerándult, és majdnem elejtett. A mozdulatot nagy nevetés fogadta, én pedig szégyenkedve sütöttem le a szememet.
Aztán valahogy mégis túléltük a fellépést, és mi arattuk le a legnagyobb sikert.
A két bepörgés után is nagyon felidegesített Alex közelsége, de utána, amikor már az alaplépések következtek, csak a tánc foglalkoztatott, és a szemei. Ahogy alkalmanként belepillantottam, ő is engem nézett. Akaratlanul is őt bámultam, bárhogy is ellenkeztem; szédültem, ahogy forgatott.
- Minden rendben? – kérdezte összezártan mosolygó fogai közt Julie, mikor a párváltós rész következett. Teljesen elbambultam, és Ottonak kellett utánam kapnia, hogy időben folytathassuk a lépéssorozatot. A visszapörgés után alig észrevehetően bólintottam, s mikor újra Alex karjaiban éreztem magam, megkönnyebbülten sóhajtottam.
Két emelés után jött a hajlás, aztán a kifordulás. Megragadtam Julie kezét, és tökéletes helyváltás után ismét Otto forgatott. Rengeteget gyakoroltuk ezt a részt, mindig én szúrtam el, de most sokkal könnyebben sikerült átlendülnöm. Az utolsó pár lépés már szinte csukott szemmel ment, meghajoltunk, csak lementünk a színpadról.
- Gyere beszélni. – mondta Alex, mikor már újra a nekünk fenntartott teremben voltunk.
- Hozzám szóltál? – néztem rá undokul.
- Igen.
- Nincs mit beszélnünk. – húztam fel az orrom.
- De tudom, hogy beszélni akarsz velem, és tisztázni a dolgokat.
- Ez nem igaz! Semmit se tudsz rólam! – suttogtam vészjóslóan. Julie és Otto jobbnak látták, ha magunkra hagynak, hagy’ veszekedjük ki magunkat. Becsukták maguk mögött az ajtót, és Alex újból megszólalt.
- De igen, te beszélni akarsz velem.
- Állj már le…
- Különben miért fognád azóta a kezemet, mióta lejöttünk a színpadról?
Gyorsan megnéztem a bal kezemet, és tényleg, még mindig Alex mancsát szorongattam. Szégyenlősen felkaptam a karomat, és kiabálni kezdtem vele.
- Hagyj már engem békén, tönkreteszed az életemet, miért kellett egyeltalán azokat a mocsok hazugságokat terjesztened rólam?
Ekkor megfogta a két vállamat, és elkezdett magához húzni… és abban a pillanatban benyitott Tim.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
