Mey mikor úgy döntött bemegy, látta hogy szülei épp akkor kísérik ki Leonékat. Így kihasználva az alkalmat besurrant a szobájába, gyorsan átöltözött és lefeküdt. Tudta, ha nem színlel alvást alapos fejmosásra, számíthat szüleitől főleg anyjától.
Sarah mikor benézett a szobájába, azt vette észre, hogy sötét van és lánya az ágyban, fekszik, valószínűleg alszik. Ez igaz mivel annyira kimerítette a mai nap, hogy akár akart akár nem hamar elaludt.

Mey 8-kor ébredt. Ásított egyet, nyújtózkodott és kikelt ágyából. Szokás szerint mosakodott, felöltözött. Éppen el akarta hagyni a szobáját mikor megcsörrent a telefonja. Felvette.
- Tessék!- szólt bele.
- Szia Mey Chris vagyok.- kezdte a másik fél. Mey teljesen ledöbbent. Mindenki másra számított csak rá nem. – Ki tudnál jönni a házatok elé a partra?- kérdezte kérlelően. Mey kipillantott és látta a fiú miközben a házat figyeli és a fülénél a telefon.
- Igen persze.- válaszolt gyorsan és letette a telefont. Elindult kifelé közben azon morfondírozott mit akarhat Chris.
Oda ért a fiúhoz.
- Szia.–köszönt Mey halkan. Hirtelen rátörtek az emlékek, a rosszak.
- Szia!- köszönt a fiú is.
- Itt vagyok, mit szeretnél?- kérdezte kíváncsian a lány, bár egy kicsit zavart volt.
- Csak azt szerettem volna mondani, hogy sajnálom.- és lehajtotta a fejét. Sajnálom, hogy úgy viselkedtem veled, nem érdemelted meg.- mondta megbánóan és a lányra nézett, várta mit mond.
- Hát igen. – sóhajtott Mey.- Egyébként már rég megbocsátottam. – nézett a fiú szemébe, aki ennek következtében megkönnyebbült.
- Köszönöm.-mondta halkan és elindult a lány felé. Mey nem hátrált nem is sejtette, mit akar, nem félt tőle. Mikor már elég közel ért, magához rántotta a lány és megcsókólta. Mey hirtelen azt se tudta mivan, de viszonozta a csókot. Mikor szétváltak a fiú szólt először.
- Szeretlek Mey.- mondta lágyan és átölelte a lányt.
Mey hirtelen felébredt.
- Csak.. álom ..volt. – suttogta légzése szapora volt. Ránézett az órájára.
- Kilenc óra- mondta nyugodtan.- Micsoda kilenc óra? Jaj ne elkések.- kiáltotta.
Kipattant az ágyból. Rekord idő alatt készült el és már rohant is a Színpad felé.

- Hol lehet már megint ez a lány?- zsörtölődött Maya. Na végre ott jön.- könnyebbült meg.
- Na csak hogy itt vagy. Már azt hittem elkésel megint. –szidta barátnőjét.
- Nyugi… Maya… itt vagyok nem?- lihegett.
- Igen szerencsére, na gyere-, rángatta be Mey-t az öltözőbe ahol, egy tucat ember várta már a főszereplőt.
Smink… ruha… stb..
Mikor kész lett, nagyon jól festett. Ruhája tiszta vörös volt (hercegnői, mégse fotózhatják szakadt göncökbe). A Ruha szabása hasonlított arra, amit hamupipőke viselt. Csak az alja nem volt olyan bő.(na jó ezt nem tom leírni, ehhez hülye vagyok) Szóval a ruhája nagyon szép volt.
Mikor kiment mindenki csak őt bámulta. Gyönyörű volt, még Chris is nézte, teljesen megfeledkezett magáról.
Kisasszony!- szólt a fotós. Menjen oda a fiatalember, mellé- utasította. Mey odasétált Chris mellé, aki szintén remekül festett.
- Fiatalember kérem, karolja át a lány derekát.- utasította Chris-t a fotós. Erre mindketten elpirultak (Mey és Chris). Chris ránézett a lányra de ő elfordította a fejét. Chris óvatosan átölelte.
- Remek. Kisasszony tegye a kezét a fiú mellkasára. Mey már tiszta piros volt. Nemcsak azért mert mindenki előtt ölelgetni kell Chris-t hanem az álma miatt is. Ott volt mellette az a fiú, aki álmába szerelmet vallott neki. Végül megtette, amit kértek tőle.
- Mutassanak valami meghatót.- szólt újra a fotós. Chris sunyin mosolygott. Megfogta Mey állát maga felé, fordította, hogy egymás szemébe nézzenek, olyan szenvedélyes képet vágott, hogy mint még soha (nem mintha csinál, volna már ilyet).
- Ez az, remek lett – örvendezett a fotós.
A fotó elkészült mindenki kapott egy- egy példányt. Mikor Mey meglátta tiszta vörös lett az arca. Chris ezt látva elmosolyodott. A lány mielőtt még megrohamoznák a kép miatt. Elhagyta a termet. Egyenesen az edző terem felé ment. Valaki követte…

Már sokadszor rontotta el az ugrást, egyszerűen nem tudott koncentrálni. Úgy döntött még egyszer megpróbálja, mikor el akarta kapni a trapézt megint nem sikerült. Ekkor egy kéz nyúlt az övé után és felhúzta. Chris volt az.
- Beszélhetnénk? - kérdezte kedvesen.
- Persze. – bólintott Mey
Chris oda vezette Mey-t ahol, a lány álmában voltak….