|
11. fejezet
Mayus02 2007.07.27. 10:26
Gyorsan lepergett az a pár hónap és Kira már csak azt vette észre, hogy iszonyatosan fáj a hasa. Majd erre, pár órára babasírás hallatszódott. Az ajtó előtt a családtagok nagyon izgatottak voltak csak Aya volt bent, mert segített.
Gyorsan lepergett az a pár hónap és Kira már csak azt vette észre, hogy iszonyatosan fáj a hasa. Majd erre, pár órára babasírás hallatszódott. Az ajtó előtt a családtagok nagyon izgatottak voltak csak Aya volt bent, mert segített. Mikor a kicsi megszületett és az anyuka jól volt kiszaladt nagy lelkesen
- képzeljétek fiú – mondta örömmel a hangjában
- és mi a neve?
- Kira a Reitot akarja, de a ti véleményetekre is kíváncsi, hogy jó lesz-e?
- Persze hogy jó, – egyhangúan mondta a 3 fiú.
- És mond anya, hogy van Kira? – kérdezte aggódva Shun
- Nagyon jól, de ma még ágyban kell lennie.
Ezóta már megint eltelt egy év. A kis Reito szépen fejlődött, nagyon hasonlított Sesshoumarura, arany szemek és ezüstös haj, de ha a nap rásütött, fel lehetett benne fedezni kék színt is. Homlokán megint csak egy kék félholdat lehetett látni a méregcsíkjai viszont ezüstszínűek voltak. Aki ismerte Reitot, mindenki szerette, már ki tudott mondani pár szót. Takumi –sam úgy vélte itt az ideje egy bált rendezni, ezt be is jelentette, ami Kirát egy kicsit felkavarta, hisz itt lesz akkor Sesshoumaru is. Apja tudta, hogy a lányának ez rossz lesz. Miután Kira kiment Shun utánament, tudta mindenki, ha Kirát valaki le tudja nyugtatni az csak is Shun lehet.
Shun mikor felért hallotta, hogy Kira épp énekel fiának, ki nagyon élvezte, de ki ne élvezte volna Kira hangját, hisz csodálatosan énekel, mindenkit elbűvöl a megjelenésével, a hangja meg csak tetézi. Kira észrevette bátyát.
- Gyere be nyugodtan Shun.
- Már nagyon jók az érzékeid
- Hiszen te tanítottál – próbált mosolyogni Kira.
- Mi a baj – kérdezte húgát aggódva
- Tudod te azt nagyon jól, nem tudom, hogyan fogom kibírni a bált
- Nyugi ez legyen a legkisebb gondod, majd én elszórakoztatlak. – Kira csak mosolygott.
- Amúgy meg majd elkerülöd, a megérkezése előtt, adok egy italt, amit majd adj be Reitonak és az, elveszi a szagát, így biztos nem szerez majd tudomást róla.
- Köszi Shun – ugrott bátya nyakába, ők nagyon szeretnek együtt lenni, ha egyedül voltak olyankor olyanok, mint két kisgyerek, de mások előtt is szívesen veszekednek, persze ilyenkor pluszedzést kapnak büntetés kép.
- De Shun, Sesshoumaru ugye tudja, hogy már nincs eljegyezve a Takumi – sam lányával
- Hát apa csak a bál előtt beszél majd erről vele, idáig még nem tudja.
- Na jó nekem végül is mindegy az a lényeg, hogy nem vagyunk jegyesek az én részemről
- Ez a beszéd, a bálba majd mindennap együtt megyünk le.
- Hogy érted hogy mindennap
- Ez két hétig tart hugi
- Na ne
- De de, addig majd az én társaságomban leszel
- Mintha eddig nem ott lettem volna
- Egy hét múlva jönnek a vendégek és készülj fel, ha megtudják, hogy már nincs jegyesed akkor egy csomóan fognak tolongani, hisz egy gyönyörű nő vagy
- És én mindegyiket ki fogom kosarazni.
A hét nagyon gyorsan eltelt. Kira szerint túl gyorsan. Mindenki készülődött. Már minden személyhez küldtek egy futárt, ki elvitte a meghívót.
*
Sesshoumaru is meg kapta a levelet, ő nem változott semmit, bár hiányzott neki Mizuki, mindennap eszébe jutott, ezért is várta már, hogy bemutassák neki a jegyesét.
Megkapta a meghívót a bálra – Már épp itt volt az ideje, hogy meglássam a jegyesemet – gondolta
*
A bálra már jönnek a vendégek, hisz már délután van. Kira csak este fog megjelenni, Shunnal együtt meg persze Jiro. Mikor apja bejelenti, hogy megérkezett a lánya akkor fog bejönni, Shun fogja bevezetni. Sesshoumaru is megérkezett. Ezt persze megérezte Kira de jól viselte, bár senki nem tudta volna megmondani, hogy mi zajlik a lelkében, mivel Shun megtanította arra, hogy ne mutassa ki érzelmeit. Ő végig a szobájában lesz a fiával. Persze nem csak Kira érezte meg, Takumi – sam és Shun is. Takumi – sam küldte fiát, hogy hívassa ide Sesshoumarut. Shun el is ment meg keresni. Arra viszont nem számítottak, hogy Sesshoumaru megérezheti Kira illatát. És persze meg is érezte – itt van Mizuki, kell, hogy lássam, de majd a bál után megkeresem, nem hiszem, hogy akarna látni, lehet, hogy szolgálóként van itt. – ezen gondolkodott végig, míg felvezették szobájába. Alig ment be a szobájába, már fel is ismert Shunt, hogy ide közeleg. Elésietett, hogy találkozzon régi barátjával, meglepte Shun rideg viselkedése.
- Sesshoumaru – sam – köszöntöte ridegen.
- Shun üdvözöllek – ő is inkább ridegen válaszolt.
- Apám beszélni kíván veled Sesshoumaru.
- Értem. – több beszélgetés nem esett közöttük. Elértek Takumi – sam dolgozószobája elé. Shun bekísérte, majd felment húgához.
- Foglalj helyett Sesshoumaru – sam – mondta Takumi, Sesshoumaru helyet foglalt.
- a lányomról szeretnék veled beszélni.
- hallgatom, gondolom az esküvőről, lenne szó
- Nem kertelek, szeretném, ha az esküvőt nem tartanánk meg – mondta Takumi nyugottan
Sesshoumaru elsőször nyugodt volt, majd egyre idegesebb lett.
- Vagyis fel akarod bontani az eljegyzést – nem magázott hisz már régóta ismerte Takumit
- Igen, szeretném, ha a beleegyezésedet adnád!
- És mégis megmagyaráznád, mért kellene felbontani az eljegyzést? – most már nyugodtan kezelte a helyzetet.
- Gondoltam, hogy magyarázatot kell adnom, de ezt te sem gondolod komolyan, csak a beleegyezésed kell!
- Te meg ismerhetsz annyira, hogy addig nem megyek el, míg egy megfelelő okot nem adsz!
- Igazad van, ha este meglátod a lányom biztos, fel fog tűnni valami, többet nem mondhatok, és akkor te is meg fogod érteni – beszélt komolyan Takumi.
- Értem a beleegyezésem megkapod, bár egyre kíváncsibb vagyok a lányodra
- Azt elhiszem, most elmennék fogadni a vendégeket, addig is érezd jól magad
- És még valami most már, hogy nem vagyok a lányod jegyese, hol fogok ülni
- Igen, mivel még csak most beszéltünk erről, így ezen a bálon még a lányommal szemben ülsz.
- Értem, most távoznék
- Jól van, a bálon találkozunk.
Sesshoumaru elindult a szobájába pihenni.
Míg ez a beszélgetés folyt, a kastélyban máshol:
Shun megérkezett Kira szobája elé. Kopogott, és rögtön be is ment. A húga pont akkor jött ki a fürdőből. Mikor meglátta bátyát, már is a nyakába ugrott, szorosan megölelte. Shun csak mosolygott, de ő is persze visszaölelt.
- Kira látom, beadtad a szirupot Reitonak
- Igen és még ízlett is neki. Nem tudod, hogy mikor lesz a vacsora?
- Majd jövök érted, de már készülődhetnél.
- Jó, jó, milyen unalmas lesz ez a két hét – sóhajtott Kira
- Majd mi feldobjuk egy kicsit a hangulatot, vagy talán énekelhetnél.
- Na azt már nem, és még mit találtál ki?
- Ennyire szeretnél pluszedzést apától? – mosolygott Shun, bár ő is szerette a pluszedzést, hisz akkor jól mulattak húgával.
- Hát persze, legalább akkor magamat adhatom
- Apa nem örül majd neki, ha nem megfelelően viselkedünk
- Nem érdekel, annyira hiányzik a bulizós évek
- Hát igen keveset tudok a múltadról, hogy telt a gyermekkorod.
- Majd mesélek neked!! És jövö héten lesz majd Jiró szülinapja, lesz egy meglepetésem
- Jaj előre félek
- Na most menjél ki öltözködni akarok, és gyere értem!!
- Jó, jó majd találkozunk – puszilta meg húgát, és ki is viharzott.
Kira elkezdett öltözködni egy ezüstszínű selyemkimonót vett fel, melyen apró kék virágok díszelegtek, és egy kék obit kötött a ruhához. Haja egy részér felkötötte kontyba melyből ezüst cseppek, szóródtak lefele, még a kiengedett hajában is lehetett felfedezni ezüstös cseppeket, és virágokat. A festéke halvány volt, még is kihangsúlyozta ajkát, és ezüstös szemét, mi nagyon jól állt neki. Mikor végzett pont kopogott Shun.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
