A lilás fényben eltűntek majd mikor kimásztak a kútból Kira egészen elcsodálkozott sokkal jobban érezte magát ebben a korban –Milyen jó a levegő - gondolta Kira.
Egy valami még időben eszébe jutott hogy nem árulhatja el hogy ki is valójában-vagyis a nevemet is meg kell változtatnom-gondolta
- Kagome jó lenne ha ezentúl Mizukinak hívnál kérlek!!
- jó jó de miért?
- nem szeretném elmondani de az igazi nevemet felejtsd el kérlek
- jó megígérem nem mondom el senkinek.
- köszi akkor remélem még találkozunk
- szia
- szia
Kagome elment a saját útjára. Míg Mizuki megint gondolataiba mélyedt-már egy hete itt vagyok és még nem keresett a bátyám vajon mennyi idő még szeretném megtudni hogy milyen az igazi életem, ha démon vagyok kell hogy legyen valamilyen más erőm is hisz már az energiaostort tudom használni de kellene valamilyen kard… – mert egy démon szagát érezte meg így inkább elfutott nem akart bajba keveredni de már késő volt- francba – gondolta
Előtte is termett a szörny erős volt a démon de nagy nehezen legyőzte sok sebet szerezve.
Egy barlangba húzódott be –itt meghúzódok remélem senki nem jön erre - gondolta.
Estefelé járt mikor egy kislány beszaladt a barlangba kicsi 8 éves körüli lehetett fekete haja volt. Mizuki pont aludt de hirtelen felébredt mert érzékelte hogy jött valaki körbenézet és akkor meglátta a kislányt.
- szia hogy hívnak – kérdezte barátságosan a kislány
- K azaz Mizukinak neveznek. És téged??- jobban oda kell figyelnem hogy mit beszélek
- engem Rinnek de elvesztem nem találom kikkel eddig utaztam- sírásra állt a szája
- Tudod mit Rin velem tarthatsz hátha összefutunk a társaiddal.
- jaj de jó
- akkor most aludj holnap hosszú utunk lesz.
- Sesshoumaru- sam is mindig ezt mondja
- Jó jó de most már aludj
Így elaludt Rin de Mizuki még sokáig fenn volt-vajon ki lehet az a Sesshoumaru remélem nem démon - gondolta- de most már nekem is aludnom kéne.
Másnap korán keltek. Nem is sejtette Mizuki hogy Rin befogadásával sok minden megváltozik…