- Megcsókolt?
- Átölelt?
- Nyugi, csajok…
Másnap reggel Julie és Lin táborozott le nálam, hogy végre kérdőre vonhassanak a tegnapiak után. Amint meglátták, hogy együtt táncolunk Timmel, rám kacsintottak és a fülembe súgták, hogy mindent tudni akarnak. Úgyhogy itthon, a válogatás CD pörgése közben elmeséltem, hogy s mint volt.
- Jaj, de romantikus… - sóhajtotta Lin.
- Aha! – vágta rá Julie is, kissé elpirulva.
- De olyan szép pár vagytok együtt. Irigyellek titeket. – mosolyodott el Lin.
- Aha! – vágta rá ismét.
- Ana, büszke vagyok reád, édesem, de most mennem kell, mert anya már fél órája azt várja, hogy segítsek kicipelni a zongorát. – mondta Lin. Kikísértük a kapuig, megbeszéltük, hogy este még felhív, aztán Julieval visszamentünk fagyit enni, és átbeszélni a fiúk összes hülyeségét.
- Hallod, Ana, lenne egy hatalmas kérésem! – mondta hirtelen Julie.
- Mondd. – néztem rá.
- Szóval megkértek, hogy az évzárón táncoljunk valami páros táncot. Én valami modern keringős-dobálós táncra gondoltam.
- Ja igen, mert hogy te táncolsz, és mert hogy most ballagsz… - mondtam inkább csak magamnak, mint neki.
- Aha, és kéne még egy páros találnunk. Lenne kedved?
- Nekem? Elment az eszed? Olyan falábaik vannak, hogy csak na! - döbbentem meg.
- De ne már, most komolyan… - kérlelt.
- Na jó, de előre szólok, hogy nem én akarom kitalálni a táncot, azt majd te elintézed. – dőltem hátra elégedettem, hátha ezzel lerázhatom.
- Nyugi, az már megvan.
- A fene. – suttogtam magam elé.
- Tánc párnak pedig Alexet gondoltam hozzád, mert ő is velünk jár hétvégenként hip-hopra. – csicseregte.
- Most mi van?
- Szóval én táncolnék Ottoval, hiszen már több mint 6 éve egy párost alakítunk, és akkor te Alexel.
- Nem hiszem, hogy beleegyezne.
- Már rábólintott. – vigyorodott el.
- Anyám, mi lesz ebből… - nevettem.
- Egy király előadás, miért, szerinted mi?
- De akkor Lin…
- Na igen, Lin. Hát úgy voltam vele, hogy te több évig táncoltál, úgyhogy veled kéne.
- Ja, alsóban, balettet. – motyogtam kelletlenül.
- Na de most komolyan!
- De miért nem találunk neki is egy párt?
- Mert olyan a koreográfia, hogy négyen kellenek hozzá. – mondta.
- Nem fog megharagudni? – kérdeztem óvatosan.
- Á, nem hiszem. Még örülni is fog annak, hogy kihagyjuk belőle. – vigyorogta.
*
Lin tényleg nem haragudott meg. De azért rögtön rávágta, hogy ott akar lenni a próbákon. Ezért hétfőn mi öten bezárkóztunk a 16-os terembe, egy magnóval és egy CD-vel.
- Avril Lavigne: Fall to pieces. Kedvenc számom. – nevette Julie. Én rámosolyodtam, majd tüzetesen megfigyeltem a két fiút, akivel táncolni fogunk. Otto egy elég magas srác volt, barna hajjal és barna szemekkel. Nem igazán fogott meg, bár láttam nála már csúnyább fiúkat is. Alex ellenben iszonyú helyes volt. Bár Tim azért jóval lekörözte őt is. Fekete haja és csillogó kék szeme volt, és fél fejjel volt nálam magasabb.
- Na szóval akkor most én mit csináljak? Segíteni szeretnék. – szólt lelkesen Lin, mire Julie rábízta a magnó kezelését.
- Na szóval, akkor itt a koreográfia. – azzal a kezembe nyomott 3 lapot, amin firkálmányok és gyorsan írt kiolvashatatlan utasítások voltak.
- Kösz. – mondtam kikerekedett szemekkel.
- Na jó, csak vicc volt. – nevette Julie – Gyere ide, megmutatom, mi is akar ez lenni. Egyelőre zene nélkül.
- Oké.
- Tehát úgy indul, hogy állsz, magad előtt keresztben fogod Alex kezét, majd intésre úgy forogsz be, hogy a vállaira tudd tenni a kezedet. Eddig vili?
- Asszem. – mondtam, és Julieval elpróbáltam. Eddig könnyűnek bizonyult.
- Amíg ti ott álltok, minekünk lesz egy szóló részünk. A beforgás után a vállán a kezed, ő pedig megemel, te a jobb lábadat hátranyújtod. Ez lesz a ti szóló részetek.
- Anyám. – mondtam megdöbbenve.
- Alex, gyere, emeld meg! – utasította a fiút. Odajött hozzám, majd Julie intésére felemelt, én pedig összeszedve minden hajlékonyságomat, hátralendítettem a jobb lábamat.
- De kirááááály. – sóhajtotta Lin.
- Na ezek után, amikor megszólal a dob, és indul a keményebb rész, vagy hogy is nevezzem, megfogod a jobb kezeddel a kezét, és bepördülsz, ő kilök, majd kettőt forgat rajtad és te mellső középtartásban, kiteszed a kezedet. Aztán még egyszer ugyanezt megcsináljátok, most már velünk együtt. Utána jön a refrén, de az majd később. Direkt van úgy, hogy felváltva táncoljuk el az elemeket, mivel nem tudtam mivel kitölteni a helyeket. – nevette kínosan.
- És én hova teszem a kezem? – kérdezte Alex, visszatérve a kéztartásos utasításhoz.
- A derekára, of course*. – Julie imádta vegyíteni a nyelveket, néha angolul karattyolt nekünk.
- Akkor idáig, zenével, ti ketten. Lin! – szólt oda barátnőnknek, aki elindította a magnót, és rögtön a refrénig majdnem sikerült mindent elpróbálnunk.
- Alakul! Vigyázzatok az időzítésre, Alex, te meg emeld minél magasabbra Anat!
- Jójó, igyekszem. – kacsintott rám. Hatalmasat csattant valami a hátunk mögött: Lin leejtette a CD tokot.
- Bocsiii. – nevette.
*
A próba nagyon jól alakult, egészen az első refrén végéig eltáncoltuk. Még nem volt az igazi, elég sokat bénáztam, de Julie azt mondta, jobban alakult, mint várta,
- Na akkor majd holnap ugyanekkor. Szia! – köszönt el tőlem Lin és Julie. Egyedül baktattam hazáig. Megcsörrent a telefonom: Tim hívott.
- Szia! – köszöntem neki boldogan. Bár még mindig furcsa volt vele telefonon beszélni, mivel eddig nagyjából háromszor hívott fel.
- Szia. Ráérsz ma? – kérdezte.
- Azt hiszem, igen. – mondtam rejtett vidámsággal.
- Akkor van kedved moziba jönni? Csak te meg én…
- Pe-persze! – már nem takargattam a boldogságomat.
- Akkor mondjuk négyre érted megyek, jó?
- Rendben. Mit nézünk meg?
- Az legyen az én titkom. – mondta huncutul, én pedig elköszöntem tőle. Amint hazaértem, kicsinosítottam magam, de vigyázva arra, nehogy kihívó legyek. Mikor Tim rám csörgött, hogy megérkezett, vidáman nyitottam ki az ajtót, ő pedig kedvesen rám mosolygott, majd óvatos puszit nyomott a számra.
*Természetesen.