|
Az első hetek!
Azumi 2007.12.20. 09:18
- Christin Brenen! - kiabálta az a nő aki a szobákat adta át.
- Én teljes lelki és testi erőmmel rohantam hozzá.
- Itt vagyok, én vagyok. - lihegtem.
- Rendben. Ez lesz a szobád. - mutatott az előttem lévő kis ajtóra, amire a tízes szám volt írva. - Itt a szoba kulcsa. Fogd. - és a kezembe nyomta a kulcsot.
- Christin Brenen! - kiabálta az a nő aki a szobákat adta át.
- Én teljes lelki és testi erőmmel rohantam hozzá.
- Itt vagyok, én vagyok. - lihegtem.
- Rendben. Ez lesz a szobád. - mutatott az előttem lévő kis ajtóra, amire a tízes szám volt írva. - Itt a szoba kulcsa. Fogd. - és a kezembe nyomta a kulcsot.
- Öhm köszönöm.
- Rendben. A többiek jöjjenek vele. Gyerünk. - mondta a nő és a többiek tovább mentek vele.
Megálltam az ajtó előtt.
- Tisztára mintha a Harry Potter-ben lennék. - áradoztam.
Tovább álltam és néztem az ajtómat. Majd bedugtam a kulcsot a zárba és elfordítottam. Az ajtó kinyílt. Mikor benéztem, egy aranyos kis szoba nézett vissza rám. Pici volt, épp egy embernek való. De aranyos volt. Egy aranyos fém ágy és egy nagy szekrény és ami nagyon tetszett az az volt hogy egy hatalmas ablak volt bent. Emiatt nagy fény volt a szobában. Nagyon tetszett. Bementem és becsuktam magam mögött az ajtót.
- Hát itt lennék! - mondtam izgatottan.
**
Hétfőn jöttem és már csütörtök van. Hihetetlen. Ma van a vizsga napja!
Ezalatt a pár nap alatt nem beszélgettem senkivel kivéve pár tanárt. Itt mindenki hogy is mondjam...............olyan magának való. De ma van a vizsga napja ezért mindent bele kell most adnom.
**
Úr Isten wááááááááááááá nagyon ideges vagyok. Én ezt komolyan mondom hogy nem bírom. Most direkt vacakolnak? Én ezt nem bírom komolyan mondom.
Eljött a vizsga napja és én idegbajosan ültem kint és várakoztam. A többiek is idegesek voltak. Ez látszódott azon hogy néhányan elég jól megtépték egymást. Mondjuk nem lettem volna annak a lánynak a helyébe, akinek kitépték a fejéről a fél hajszerkezetét. Nem lehetett jó érzés. Miután már mindenkin szinte átmentek, kijött egy öreg hölgy és a nevemet ordította. Én odamentem és bevezetett a terembe ahonnan már egy csomó hányingert kerülgető lány és fiú kijött már.
**
Feküdtem az ágyon. A könnyem zápor ként hagyta el két szemem.
- Ez nem lehet igaz! Nem ez nem lehet igaz! - zokogtam.
Csengett a mobilom. Felvettem. Az édesanyám.
- Szia kicsim. Na hogy ment? - kérdezte.
- Hát ....... nem …... is …..... tudom …........ hogy mondjam el.
- Na mond már légyszi. - kérlelt anyám aggódó hanggal.
- Hát.......... FELVETTEK!!!!!!!!!!!! - sikítottam a telefonba.
- Igen ezt akartam hallani. És hogy ment? Milyen volt?
- Hát nagyon féltem. Ezért bakiztam is. De kaptam egy második lehetőséget és hát az elég jól ment. Azt mondták hogy sokat kell még fejlődöm és hogy hozzá kell még szoknom a itteni tempóhoz. De azt mondták hogy ügyi vagyok.
- Annak nagyon örülök kicsim.
- Jaj anya én is mérhetetlenül. De most mennem kell. Már most kezdődnek az óráim.
- Értem gratulálok és majd beszélünk. Szia.
- Szia anyu.
Azzal letettem a telefont. S mentem az első itteni balett órámra. Mikor beléptem rájöttem hogy elég sokan járnak ide. Vagy húszan voltunk és négy osztály van. Megnéztem az embereket. Elég sok fiú volt. Elég helyesek. És láttam jó pár idősebb diákot is akik már gyakoroltak. Ekkor a szemem megakadt egy srácon aki épp bemelegítés közben volt.
„Jesszus ő az! Az a srác aki ellopta előlem a taximat. És aki megcsókolt. Jesszus nem szabad hogy észre vegyen. Nem engedhetem.”
Mikor megfordultam éreztem hogy meglátott. Legszívesebben elsüllyedtem volna.
- Hé te, fordulj csak meg. - szólt.
Én próbáltam úgy csinálni mintha nem hallottam volna.
- Hahó! Na mindegy akkor megyek én. - odajött és rám nézett. - Te vagy a taxis csaj. Hoyg kerülsz ide? Ahogy látom táncos vagy.
Odajöttek a haverjai.
- Hé Alex ki ez? Elég csinos. - kérdezte az egyik haverja.
- Hát az az igazság hogy nem igazán ismerem. De tény hogy csinos. - mondta és elkezdett méregetni elég erősen.
Épp menekülni próbáltam mikor bejött a tanár.
- Jaj Alehandro kérlek ne az újjoncokkal foglalkozzatok hanem gyakoroljatok. - szólt a fiatal férfi. Barna haj barna szem semmi extra.
- Igen is Uram. - szólalt meg az az Alex nevű fickó.
Azzal elmentek. Én meg csak álltam és néztem nagyokat.
- Most akkor Alex vagy Alehandro? - kérdeztem.
- Igazából mindkettő. Az Alehandro becézése Alex a mi hazánkban, Argentínában. És ne izgulj Alehandro nagyon jó fej. Nem fog piszkálni. - mondta nekem mosolyogva egy magas szőkés barna hajú lány. Velem egy idős lehet.
- És te ezt honnan tudod? Talán a barátnője vagy? - kérdeztem.
- Mi?! hogy én? Nem én a húga vagyok.
- Mi? te?
- Igen én. - nevette.
- Hát mit is mondjak eléggé meglepődtem.
- Amúgy a nevem Carolina Montero. Én is mot kezdek itt. - És neked mi a neved?
- Az én nevem Christin Brenen. Örülök hogy megismerkedtünk. Végre valakivel tudok beszélni.
- Nyugi nem vagy egyedül. - nevettünk együtt. Azt hiszem barátra leltem.
Ekkor a tanár tapsolt hogy elkezdjük az órát. Mindenkinek megnézte a tartását. Mikor hozzám ért elég izgatott voltam. Csináltam egy figurát.
- Bravó az Aplomb-ed (Helyes egyensúlyérzék) nagyon jó. Gratulálok. A következőt.
Én nagyon boldog voltam, de szerintem ez érthető. Nagyon meg dícsérte még Carolinat is. De olyan fura érzésem volt. Hátranéztem és az a Srác az az Alex minket nézett. Még a hideg is kirázott tőle. Azzal vége lett az órának. Mi elmentünk átöltüzni. Az az napi délutánt együtt töltöttük és megismertük egymást. Nagyon tettszett Caro viselkedése. Kiderült hogy nagy író és honlap szerkeztő. Három weboldala van. Vagyis csak volt mert a suli miatt be kellet zárnia. De Alexről nem beszéltünk. Szerencsére. Haragudtam rá azért amit a taxis jelenetnél művelt.
**
Az életem eléggé megváltozott. Egy napom ebből állt: dél előtt suli, dél után balett óra, este tanulás másnapra. Mivel már ezt csináltam elég rég óta pontosabban két hete, de nekem ez sokat jelent. Eléggé ki voltam. Viszont jött a hétvége. Vagyis az azt jelenti hogy egy kis pihi. Elterveztük Caroval hogy elmegyünk és a nyakunkba vesszük Párizst. Azóta a nap óta alexel sem találkoztam. Szerencsére. A tanár allandóan házifelkadatot ad hogy gyakoroljuk a :Battirozást (lábfejek, felső lábszárak összeütése) és még sorolhatnám. Tehát a hétvégénket elterveztük és garantáljuk hogy jó is lesz.
**
Egyébként meg ügyesen szereztem magamnak egy ellenséget már. Egy nagy szerelmespárt. Csak azért mert az egyik nap véletlenül leöntöttem narancslével Haedit onnantól már utálnak is. Ugye milyen jó nekem, na mindegy. Carolina és én majd elhárítjuk a gonokat.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
