Kagome kinyitva az ajtót megpillantott egy hihetetlenül jóképű férfit, kinek aranysárga szeme melegen mosolygott a lányra. A férfinek hosszú fehér haja volt, mely a fenekéig ért. Sötétkék öltöny volt rajta, mely kiemelte arányosan izmos testét. Míg egyik kezében egy csokor virág, addig a másik kezében egy szatyor volt, melyben bonbonok voltak.
 Jó napot! – szólalt meg Kagome, miután alaposan végigmérte a férfit. – Fáradjon beljebb! – invitálta be, majd becsukta az ajtót.
 Jó napot! – s már épp bemutatkozott volna, amikor valaki váratlanul a nyakába vetette magát.
 Inuyasha – csókolta meg szenvedélyesen a lány, s a férfi viszonozta. Kagome zavartan nézett félre, de ők még mindig nem vették észre magukat.
 Khm… - köszörülte meg a torkát, mire Inuyasha és Kikyo megszakítva a csókot felé néztek. – Azt hiszem, ideje lenne bemennünk. Anya már vár minket.
 Igazad van. Gyere! – fogta meg a férfi kezét, majd maga után vonszolva beléptek a konyhába, ahol már az édesanyja a terítéket tette az asztalra. – Anya. – szólt a nőnek, aki pont akkor fordított hátat nekik, majd folytatta, mikor feléjük fordult. – Bemutatom a barátomat. Inuyasha…
 Örülők, hogy megismerhetem – köszöntötte kedvesen a férfit.
 Én örülők, hogy megismerhetem, asszonyom – s kezet csókolt.
 Anya, van még valami, amit szeretnék elmondani – majd hátrapillantott a húgára, aki csodálkozva figyelte a jelenetet. – Inuyasha és én… összeházasodunk… egy hónap múlva. – a bejelentést döbbent csend fogadta.
Egy pisszenést nem lehetett hallani, csak a légy zümmögését, mely folyamatosan ott körözött a fejük felett, de Kagome magához térve megtörte a hosszú ideje beálló csendet.
 Gratulálok! – mondta, miközben megölelte nővérét, majd Inuyasha-t.
 Köszönjük. – felelték szinte egyszerre. – Anya? – szólt a nőhöz reménykedve, aki még épp, hogy csak magához tért.
 Nem túl korai ez kislányom? – jutott végre szóhoz döbbenetében.
 Ami azt illeti… - kezdett bele a magyarázatba habozva – nem… ugyanis lassan három éve, hogy együtt vagyunk. – vallotta be végül halkan.
 Micsoda? – rökönyödött meg. – S ezt miért csak most mondod? Egy hónappal az esküvő előtt? – kérdezte felháborodottan.
 Én csak… - magyarázkodott – nem tudom… ne haragudj! – kért bocsánatot az édesanyjától.
 Nem haragszom – enyhült meg – de azért szólhattál volna.
 Tudom – felelte bűnbánóan.
 Gratulálok. – ölelte meg az anya a lányát.
 Köszönjük. – viszonozta édesanyja ölelését megkönnyebbülten.
 Gyertek! Foglaljatok helyet! – ment oda az asztalhoz, ahol már az ínycsiklandó ételek sokasága várta a kis társaságot.
Miután mindannyian leültek, elfogyasztották a késői ebédet, mely akár korai vacsora is lehetett volna. Sokat beszélgettek és nevettek. Inuyasha hamar belopta magát a család szívébe. Olyan volt, mintha már évek óta ismernék a férfit, pedig alig pár órája, hogy először találkoztak. Inuyasha késő estig ott maradt és a közeledő esküvőről társalogtak. Megbeszélték, hogy a fogadást, melyen bejelentik az eljegyzést, és az esküvőt követő ünnepséget is a házban tartják, családias környezetben.
Kagome nem sokkal azután, hogy a férfi távozott a szobájában tartózkodott, miután megfürdött. Az ágyán feküdt, a plafont bámulva egy könnyű fehér selyem hálóingben, mely épp hogy a fenekéig ért, amikor kopogást hallott.
 Gyere be! – szólt ki.
 Nem zavarlak? – kérdezte Kikyo, miután bedugta a fejét az ajtón.
 Nem. – ült fel az ágyán.
Kikyo becsukva maga mögött az ajtót, leült húga mellé, aki kérdő tekintettel nézett rá.
 Csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy eljössz-e velem holnap vásárolni. Szeretnék venni egy estélyit a két nap múlva esedékes estélyre és neked sem ártana valami új ruha. Eljössz velem? – kérdezte mosolyogva húgát.
 Hát persze. – felelte örömmel. – Már alig várom a holnapot, hogy újra végigjárjuk az üzleteket, csakúgy, mint régen.
 Én is. S mond csak… mi a véleményed Inuyasharól? – kérdezte érdeklődve Kagomet.
 Inuyasharól?
 Igen.
 Nagyon jóképű, udvarias, kedves, barátságos és segítőkész. Jókat lehet vele beszélgetni. Látszik, hogy nagyon szeretitek egymást. – felelte vidáman. – Összeilletek. Azt hiszem, hogy megtaláltad azt a férfit, aki mellett boldog lehetsz.
 Ebben biztos vagyok. – mondta határozottan.
 De… - kezdett bele egy kicsit csalódottan, de nem mondta végig, ami az eszébe jutott.
 De? – kérdezte kíváncsian.
 Miért nem meséltél soha róla? – mondta ki végül azt, ami a szívét nyomta.
 Tudod, amikor összejöttem vele, akkor még nem voltam tisztában az érzéseimmel és Inuyashaval is úgy beszéltük meg, hogy titokban tartjuk, mert neki akkoriban volt valakije. De pár hónappal azután, hogy elkezdtünk járni szakított vele, mert rájött, hogy engem szeret. Mindentől függetlenül én még nem voltam biztos az érzéseimben, s nem szerettem volna hiú ábrándokat kergetni. Végül már csak a megszokás miatt.
 Értem. – mondta még mindig csalódottan.
 Kagome. – fordította maga felé a húga arcát. – Hidd el ez nem azért volt, mert nem bíztam benned, hisz mindig mindent elmondtunk egymásnak, de ez… ez most így alakult. Néha adódhatnak olyan helyzetek, hogy arra kényszerülsz, hogy eltitkolj valamit a családod előtt. Még akkor is, ha nem áll szándékodban.
 Én mindig őszinte voltam és leszek veled. – mondta határozottan. – Soha nem titkolóztam előtted és nem is fogok. Ellentétben velem, te mindent tudsz rólam. – fejezte be végül szemrehányóan.
 Kagome. – intett nemet fejével. – Most még így gondolod, de biztos vagyok benne, hogy egyszer eljön az az idő, amikor nem leszel őszinte velem.
 Én meg az ellenkezőjében. – mondta magabiztosan.
 Rendben. – sóhajtott fel, amiért ilyen makacs a húga, majd felállt az ágyról. – Még valami. – fordult ismét Kagome felé. – Inuyasha megkért, hogy szóljak… tudod, van egy bátyja, aki szintén itt lesz majd az ünnepségen és…
 És? – kérdezte értetlenül és egyben kíváncsian is.
 Próbáld meg elkerülni! Ne kerülj a közelébe! – kérte határozottan.
 Miért? – kérdezte csodálkozva.
 Azért húgocskám – felelte lágyan, miközben lassan kisimított egy tincset, mely a testvére szemébe lógott. – mert messze földön híres a nőügyeiről. Úgy gyűjti, használja és végül dobja el őket, mint mások a fehérneműit.
 Tudok vigyázni magamra! – biztosította nővérét. – Ne aggódj! – nyugtatta meg.
 Én elhiszem, de a szív… a szív nem válogat, ha a szerelemről van szó. – suttogta. – Vigyázz rá, nehogy összetörjék. Tudod, ő nagyon szereti az olyan gyönyörű és ártatlan lányokat, mint amilyen te is vagy. Amikor itt lesz, kerüld el őt, amennyire csak lehet.
 Rendben. – s nyugtatásul megölelte a nővérét.
 Van még valami, amit tudnod kell vele kapcsolatban. – tolta el magától húgát.
 Mi az?
 Inuyasha szerint benne van valami piszkos ügyletben.
 Milyenben?
 Azt nem tudja, de nem egyszer hallotta telefonon beszélni, amikor a bátyja nem figyelt oda, s bár nem értette, de érezte, hogy valami nem tiszta, mert valahányszor észrevette, hogy az öccse hallgatózik másra terelte a témát.
 Értem. – mondta halkan a lány.
 Vigyázz vele nagyon Kagome. – lépett az ajtóhoz Kikyo.
 Rendben.
 Jó éjszakát! – köszönt el.
 Jó éjszakát!
Kagome nem sokkal azután, hogy a nővére elhagyta a szobát ismét lefeküdt az ágyára, de nem jött álom a szemére. Fél éjszaka azon járt az esze, amiről beszélgettek és a férfin, akiről szó volt. S bár még egyszer sem látta, mégis az ő alakját látta maga előtt álmában miután végre el tudott aludni. Egy férfit látott, kinek arca homályba veszett, s aki hívta, csábította férfias hangjával egy édes, gyönyörű mégis fájdalmas bűnre.
Másnap már korán reggel elment otthonról Kikyo-val együtt, hogy körbe járják az üzleteket az estélyre alkalmas ruhát keresve. Félnapi keresgélés után rá is leltek az alkalmas ruhadarabra. Ugyanolyan ruhát vettek, de két különböző színben, melyeket szinte rájuk szabtak. De még mindig nem hagyták abba a vásárlást, hisz volt mit bepótolniuk az elmúlt évek miatt. Rengeteg toppot, szoknyát, nadrágot, cipőt és egyéb kiegészítőket vettek. Sokat nevettek és beszélgettek.
Kikyo ez alatt az idő alatt alaposan kifaggatta a húgát a fiúkról, aki elmesélte, hogy eddig még nem volt senkije, bár jelentkező akadt bőven, de valami hiányzott belőlük… valami, ami megfogta volna a lányt… s mikor rákérdezett a nővére, hogy mi az, még ő sem tudta elmagyarázni.
Aznap este Inuyasha ismét elment meglátogatni őket egy vacsora keretében, ahol már az édesapjuk is jelen volt. Ezt az alkalmat kihasználva kérte meg Kikyo kezét az apjától, aki miután alaposan kifaggatta a férfit, beleegyezett a házasságba, mert semmi kivetni valót nem talált benne. Sőt… szinte rögtön a családjába fogadta, amint megpillantotta Inuyasha-t.
Kagome másnap késő délután már a szobájában készülődött. A házat és a kertet gyönyörűen feldíszítették erre az alkalomra. A lány a nagytükör előtt állva nézte magát, s szinte alig tudott hinni a szemének. Kagomén egy gyönyörű pánt nélküli fekete selyem estélyi volt, melynek mindkét oldala fel volt hasítva egészen combközépig. A ruha a hátát is szabadon hagyta majdnem a fenekéig és a dekoltázsa is mély volt, de nem ízléstelenül. A haját felül csigákba rendezve, míg alsó része csavartan volt feltűzve, néhány helyen egy-két tincset kiengedve. A nyakában egy ezüstlánc volt, rajta kristállyal, mely a két melle közötti völgyben pihent. A fülében és a karján is ezüstlánc volt, melyen szintén apró kristály kövek voltak. Sminkelés közben a szemére fektetve a hangsúlyt szürkére festette szemhéját, mely gyönyörűen kiemelte igézően gyönyörű sötétbarna szemét, majd fekete szempillaspirált. A száját egy halványpiros szájfénnyel emelte ki. Mikor mindennel végzett felvette a ruhához illő fekete magas sarkú szandálját, s végül parfümmel befújta magát, melynek enyhe jázmin illata volt. Épp indulni készült, amikor kopogást hallott.
 Gyere! – szólt ki.
 Kagome! – lépett be Kikyo. – Gyönyörű vagy! – mondta büszkén, miközben végignézett húgán.
 Akárcsak te. – mondta. A nővérén ugyanolyan estélyi és ékszerek voltak, mint rajta, de az ő ruhája fehér volt, de Kikyo haja ki volt engedve.
 Gyere! – szólt húgának, miközben megfogta a kezét. – Menjünk le! Már majdnem mindenki itt van. – s lassan kiléptek a szobából, hogy aztán leérve a kertbe menjenek.
Mikor kiértek, minden szem rájuk szegeződött, főként a férfiaké, akik elakadt lélegzettel nézték, amint lassan és kecsesen végigvonulnak a díszes társaságon, de ez őket nem zavarta. Egymást karolva mentek végig, amíg Kagome rá nem bukkant a barátaira, míg Kikyo Inuyashara, így elváltak útjaik.
Már lassan két órája ott voltak, s a vendégek csak jöttek, már az eljegyzést is bejelentették, mikor Kikyo váratlanul megjelent a húga mellett.
 Kagome! – szólította meg halkan, karját megérintve, majd arrébb vonszolta.
 Tessék?
 Szeretnék kérni tőled egy szívességet! – kezdte kérlelni húgát, s remélte, hogy sikerül rábeszélnie.
 Mi lenne az? – kérdezte kedvesen.
 Létszíves énekelj nekünk!
 Hát… nem is tudom… - kezdett el habozni a lány. – Ennyi ember előtt? Ráadásul ez a te estéd! – próbálta lebeszélni nővérét a kéréséről.
 Kérlek! – könyörgött. – Ez lenne az est fénypontja. – s olyan szemekkel nézett rá, hogy Kagome nem tudta visszautasítani.
 Rendben. – sóhajtott fel.
Lassan odasétált a színpadhoz, ahol a zenekar épp a következő számra hangolt, majd fellépett, miközben magán érezte a vendégek csodálkozó és egyben a férfiak sóvárgó tekintetét. Mikor odaért a mikrofonhoz megköszörülte a torkát, hogy felhívja magára figyelmét, bár erre nem is volt szükség, hisz minden szem rászegeződött.
 Az ifjú jegyespár tiszteletére, szeretnék egy dalt elénekelni. Csak itt, csak most és csak nekik. – mondta lágy és érzéki hangján, miközben a nővére szemébe nézett, aki mosolyogva figyelte húgát.
Kagome odahajolt a zenészekhez, hogy suttogva elmondja nekik, hogy milyen számot fog énekelni, majd újra a mikrofonhoz emelte fejét. S egy lassú szerelmes számot kezdett el énekelni, mely az egyik kedvence volt, s amely magyar előadótól származott. A zenére táncolva énekelt, csípőjét érzékien mozgatva, mely mély és vágyakozó sóhajt váltott ki a férfiakból. A szeme egy ideig a nővérén és annak vőlegényén időzött, majd körbejárt a vendégeken, akik mind csodálkozva nézték és hallgatták a lány gyönyörű, lágy és érzéki hangját.
Ahogy a szeme a vendégsereget pásztázta egyszer csak megakadt a tekintete egy férfin, aki hátul állt az egyik asztal mellett. Szinte alig lehetett észrevenni, Kagomet mégis megbabonázta, ahogy lassan végignézett rajta, kin hófehér öltöny volt, akárcsak a haja. Ahogy haladt egyre feljebb, kezdett kirajzolódni a férfi férfias arca, s ekkor találkozott a tekintetük…