Rinnel elindultak már estefele jártak mikor Mizuki egy erős démoni aurát érzett nem akart vele összetalálkozni így inkább megfogta Rint és szellemgömbé alakult – furcsa nem is tudtam hogy ilyenre is képes vagyok mit ki nem hoz belőlem az ijedség – gondolta. Az aura egyre jobban közeledett – nem értem mért követ egyre idegesítőbb- kiáltotta magában mérgesen.
Leszállt ha harcra kerül a sor akkor legalább késszen álljon. Letette Rint egy közeli barlangba és egy védőburkot hozott létre. Nem tudta hogyan csinálta de örült hogy sikerült neki.
- Rin maradj itt amíg nem szólok hogy ki jöhetsz!!megértetted!!
- igen de ugye visszajössz??? –kérdezte sírva
- persze hogy visszajövök ne mondj ilyen butaságot
Kiment a tisztásra hogy ott várja be azt a valakit. Megérkezett egy fényes gömb miből egy alakot lehetett kivenni. Hosszú ezüstös haja volt két- két vörös méregcsík található az arcán és egy félhold a homlokán mely kék színű. Majd a férfi szemügyre vette Mizukit kin megakadt a szeme de az arcából nem lehetett semmit kivenni érzéketlennek nézett ki. Mizuki mégis megállapította – milyen jól néz ki ááá nem gondolhatok ilyenre a harcon járjon az eszem ki kell innen élve kerülnöm!!-gondolta.
A férfi rideg hangjától borsódzott a háta.
- ki vagy onna??
- semmi közöd hozzá mért követtél
- nálad van valaki kit elroboltál ezért meghalsz - ennyit még senkivel sem beszéltem érdekes egy nő - gondolta az idegen
- miről beszélsz!!!
- nem beszélgetni jöttem, most meghalsz.
Az energiaostorával támadott bár meglepetésére a nő mindegyik elől kiugrált.
- Ki vagy mond meg a neved démon!!- Mizuki
- Sesshoumaru nagyúr vagyok ki most meg öl.
- Hát akkor Rinér jöttél mért nem ezzel kezded!!
- Nem érdekel a magyarázatod - előhúzta a Toukijint legesősebb támadását indította Mizuki ellen - Souryuuha – kiáltotta
Mizuki kétségbeesett - nem akarok még meghalni- ez volt az utolsó gondolata
Hirtelen kékes fény áradt ki a kezei közül és megállította támadást, sőt még vissza is küldte bár Sesshoumaru kiugrott előle de nagyon meglepődött- hogy volt képes rá- gondoltra
De nem csak ő lepődött meg Mizuki is csak nézegette a tenyerét-ez lehetetlen - de örült neki hogy nem hallt meg de azért odaszólt Sesshoumarunak
- És most beszélgessünk nyugodtan először is nem raboltam el Rint még az is lehet hogy magától jött el nem is csodálnám
- Hogy merészelsz velem a nagy Sesshoumaruval így beszélni!!
- Még az egod is nagy
- Mit merészelsz
- Jó lenne ha ezt a dumát most abbahagynád akkor rögtön idehozom Rint
Csak intet egyet s a védőburok megszűnt és szólt Rinnek
- Most már előjöhetsz
Rinnek csak ennyit kellet szólni máris Mizuki nyakába ugrott majd meglátta Sesshoumarut és oda szaladt hozzá
- Köszönöm Mizuki nem tartasz velünk- kérdezte Rin
- Nem nem semmi kép nekem még meg kell találnom valakit
- Kit? – kíváncsiskodott a kicsi Rin
- Nem érdekes na én megyek sziasztok
Sesshoumaru érdekesnek találta a lányt meg érdekelte is hogy tudta kivédeni a támadását.
Mikor ép indulni akart Mizuki csak egy rántást érzett a jobb karján mikor oda akart nézni ,akkor ütést kapott hogy elájult.