Egy húsz év körül fiatal lány baktatott haza ezen a szép, meleg nyárias éjszakán, miután elköszönt barátaitól, akikkel moziban volt ezen a csendes estén. A fiatal lánynak hosszú, közepesen hullámos éjfekete haja van, mely a lapockájáig ért benne mélyvörös tincsekkel, mely csak még jobban kiemelte sötét és igéző gesztenyebarna tekintetét, s amely mindig a boldogságtól és örömtől csillogott. Karcsú testét, formás és érzékei idomait tökéletesen kiemelt a combközépig érő divatosan koptatott farmer, a hozzáillő spagetti pántos piros top, mely szabadon hagyta enyhén izmos hasát és a köldökében lévő gomb percinge-t a benne lévő narancsszínű apró kővel. Karján egy rövid farmerkabát volt arra az esetre, ha netán hűvösre fordulna az idő.
Csillagok ezrei ragyogtak az égen, melyek beragyogták a sötét éjszakát. Arcán boldog mosollyal sétált hazafele, miközben arra gondolt, hogy ma volt az utolsó tanítási nap az egyetemen, ahol bölcsészetet tanul. Szeretett tanulni és keményen meg is dolgozott azért, hogy kitűnő eredményeket érjen el az iskolában, de már ráfért a jól megérdemelt pihenés is.
A szülei boldog házasságban éltek már lassan huszonöt éve. Három testvére volt: a huszonhárom éves Kikyo, aki jelenleg Angliában tartózkodott, ahol közgazdaságtant tanult, és ha minden jól megy, akkor jövőre meg is szerzi a diplomáját. Az öccse Souta, aki tizenhat éves és most harmadikos a közeli gimnáziumban. S a húga Rin, aki még csak tíz éves, és aki szintén a közeli általános iskolába jár és jelenleg negyedikes.
A szülei bár nem voltak gazdagok, de mindent meg tudtak adni a gyermekeiknek abból, amit kerestek. A központban egy jól menő üzletük volt, ahol divatos ruhákat, táskákat, cipőket és egyéb kiegészítőket árusítottak. Még a gyermekeik is besegítettek néha, akik szerettek ott lenni.
Egy negyedórai sétát követően végre megérkezett egy kétszintes családi házhoz, melynek kerítését borostyánok futottak körbe. Az ablakokból fény szűrődött ki jelezve, hogy a bent lakók még ébren vannak. Az egyiknél az édesanyját pillantotta meg, amely a konyha volt, és ahol a fiatalos negyven év körüli nő tevékenykedett. Belépve a házba rögtön a konyha felé vette az irányt, ahonnan ínycsiklandó finom ételek illata áradt ezzel bűnre csábítva a lányt.
 Megjöttem, anya! – lépett be a konyhába.
 Szervusz kicsim! – köszöntötte a lányát, s lassan megfordult. – Milyen volt a mozi? – kérdezte, miközben lánya két csókot nyomott arcára.
 Lehetett volna jobb is, de a társaság kárpótolt mindenért.
 Mit néztetek? – kérdezte, miközben megfordult, hogy ott folytassa, ahol abbahagyta, mikor lánya megérkezett.
 Valami akciót néztünk meg, de a címére már nem is emlékszem annyira jelentéktelen volt a film. Mikor lesz kész a vacsora? – kérdezte édesanyját, s közben a válla fölött belekukkantott a lábosba, melyben a kedvenc étele készült, tejfölös paprikás csirke nokedlivel. Imádta a magyar ételeket, s az anyja remek szakács volt.
 Fél óra és kész.
 Rendben. Addig elmegyek és megfürdők. – majd felrohant a lépcsőn, mely egyenesen a lépcsővel szemben lévő szobájához vezette.
Mikor belépett a szobájába rögtön levetette magáról a ruhákat és bement a fürdőbe, hogy egy hosszú és enyhén forró vizet vegyen. Mosolyogva gondolt arra, hogy idén nyáron szabad. Nincsenek kötelezettségei, elvárások, melyeket szó nélkül teljesítenie kell. Annyit aludhat és szórakozhat amennyit csak szeretne.
Negyedórai fürdés után kimászott a kádból és megtörülközött, majd felvett egy könnyű nyárias ruhát, melyet most már csak otthon hordott, s amely lágyan ölelte körül karcsú alakját, majd haját lazán feltűzte, melynek következtében jó pár tincs kiszabadult, de ez nem zavarta. Mikor mindennel végzett lement a konyhába, ahol már a kedvenc étele várta.
 Hm… anya… ez isteni – mondta miután lenyelt egy falatot. – Nem is értem, hogy miért nem mentél szakácsnak.
 Mert a családomra szívesebben főzök, mint idegen emberekre – felelte, miközben lányát nézte mosolyogva.
 Hol van Souta és Rin? – kérdezte, miután rájött, hogy velük még nem is találkozott az este folyamán.
 Souta az egyik barátjánál van, csak holnap reggel jön haza. Rin meg már alszik.
 Apa mikor jön haza? – s lenyelt még egy falatot.
 Holnap után.
 Köszönöm, elég is volt. – állt fel a székről a tányérjával együtt, melyben még a fél étel benne volt.
 De hát alig ettél valamit. – lepődött meg az anyja.
 Még így is többet ettem, mint kellett volna.
 Kagome… - szólt rá a lányára. – Ha így folytatod tovább, el fogsz fogyni. – mondta mérgesen, mert lánya mániákusan ügyelt az alakjára, pedig már így is olyan vékony volt, hogy egy férfi két kezével majdnem körbe fonta derekát.
 Ugyan anya! Ettől nem kell félned, hisz sosem tudok ellenállni az ételeknek, melyeket te főzöl. – ellenkezett a lány.
 Igen, de csak akkor, ha a kedvenc ételedet főzöm, ami igen ritkán történik meg tekintve, hogy rajtad kívül senki nem szereti a magyaros ételeket. – tett ismét szemrehányást Kagomenak, aki bűnbánóan nézett rá, mert tudta, hogy igaza van.
 Ha meg sokat eszem, akkor meg olyan leszek, mint egy disznó, aki lassan szétfolyik. – felelte mérgelődve.
 Kicsim – állt fel szintén az anyja is. – te még akkor sem híznál el, ha egésznap ennél, mert ilyen az alkatod.
 De ha egyszer nem kívánom az ételt – sóhajtott fel a lány elkeseredésében, mert nem ez volt az első alkalom, hogy emiatt veszekedtek. – Anya, kérlek, fejezzük be, mert erről napestig vitatkozhatnánk úgy, hogy nem jutunk előre. – kérlelte a nőt, aki engedett a lánya kérésének. – Felmegyek a szobámba – mondta, miután betette a tányért a mosogatógépbe.
 Várj, kicsim! – szólt a lánya után, aki már a lépcsőnél járt.
 Igen?
 Elfelejtettem mondani, hogy holnap hazajön a nővéred. – válaszolt az ajtóban állva.
 Kikyo? – kérdezte csodálkozva. – Nem úgy volt, hogy…
 Úgy döntött, hogy mégis hazajön a nyárra – szakította félbe lányát. – Azt mondta, hogy valami bejelenteni valója van.
 Bejelenteni valója? – kérdezte még mindig csodálkozva. – Tudod, hogy mi lehet az? – kérdezte kíváncsian az anyját.
 Csak sejtem. – somolygott.
 Jaj, anya, ne csigázz már! – bosszankodott Kagome. – Mond már!
 Szerintem egy fiú van a dologban. – mosolygott egyre szélesebben.
 Egy fiú? – lepődött meg.
 Nincs mit csodálkozni ezen. Kikyo egy fiatal huszonhárom éves felnőtt nő. Már épp ideje volt, hogy összejöjjön valakivel.
 Csak… egy szóval sem említette, amikor legutoljára beszéltünk telefonon – magyarázkodott Kagome.
 Biztosan személyesen szeretné közölni velünk.
Nem sokkal később Kagome már a szobájában tartózkodott, az ágyán feküdt és a nővérén gondolkozott. Nagyon szerette Kikyo-t, mindig mindent megbeszéltek egymással, ezért is fájt neki egy kicsit, hogy nem mondta el neki, hogy van valakije. Már ha az édesanyja feltevése igaz. Kikyo számára nem csak a testvére volt, hanem egyben a legjobb barátnője is. Mindenhova együtt mentek a nővérével, amikor még otthon volt a legjobb barátnőjével együtt, Sangoval. Nem volt titkuk egymás előtt. Most először fordult elő, hogy Kikyo eltitkolt előle valamit, hogy nem volt őszinte vele. S ez nagyon rosszul esett Kagomenak.
Másnap kora délután már mindenki készülődött, hisz Kikyo hamarosan megérkezik az édesanyjával együtt, aki elé ment a reptérre. Kagome, Souta és Rin izgatottan várták, hogy végre megérkezzen. Alig várták, hogy újra velük legyen. Nem sokkal később hallották a kulcsot a zárban, majd az ajtónyitódást és a vidáman cseverésző hangfoszlányokat. Míg Rin és Souta kirohantak az előtérbe, addig Kagome boldog mosollyal az arcán sétált ki.
Amikor kiért megállt és némán figyelte a kis társaságot, akik boldogan mosolyogva köszöntötték egymást, majd Kikyo felpillantott és tekintete találkozott húga tekintetével. Kagome lassan odasétált nővéréhez, s mikor odaért melegen és szeretet teljesen megölelték egymást.
 Örülők, hogy újra itthon vagy. – köszöntötte nővérét, mikor már elhúzódott tőle.
 Hát még én. – mondta mosolyogva.
 Meddig maradsz? – kérdezte boldogan mosolyogva egy cseppnyi reménnyel a hangjába, hogy kedvező választ kap.
 Egyelőre úgy néz ki, hogy a nyáron itt leszek, de lehet, hogy tovább is. – felelte titokzatosan. – Nem tőlem függ. – ültetett bogarat a fülébe, mert tudta, hogy ezzel felidegesítheti húgát, ha nem kap egyértelmű választ a következő kérdésére. Szerette szekálni őt, mert imádta, amikor Kagome mérgelődik, vagy bosszankodik valami miatt.
 Hamarosan megtudod. – felelte továbbra is titokzatosan.
 Kikyo. – mondta bosszúsan.
 Anya, felmegyek egy kicsit felfrissíteni magamat. – szólt hátra édesanyjához, majd Kagomet megkerülve felment a szobájába, mely közvetlen a húga mellett volt.
A lány bosszúsan és idegesen nézett utána. Nem értette, hogy mi ez a nagy titkolózás, de már ő is biztos volt benne, hogy csak egy férfi lehet a dologban. „De miért nem mondja el nekem?” kérdezte magától mérgelődve. „Eddig mindig mindent elmondtunk egymásnak. De most, mintha szándékosan titkolózna.” gondolkozott magában továbbra is. Majd hirtelen, mintha egy villanyt kapcsoltak volna fel az elméjében eszébe jutott valami. „Csak nem…” de nem tudta végig mondani, mert csengettek.
Még mindig bosszúsan nézett körbe, amiért Kikyo titkolózik előtte, s csak ekkor tudatosult benne, hogy már egyedül álldogál az előtérben.
 Majd én nyitom. – szólt be édesanyjának, majd két lépéssel ott termett a bejárati ajtó előtt.
 Rendben, kicsim. – hallotta a választ.
Kagome kinyitva az ajtót megpillantott egy hihetetlenül jóképű férfit, kinek aranysárga szeme meleg mosolygott a lányra…