|
Boszorkányok udvara
Shi 2007.06.14. 21:01
Dübörgött a válogatás CD a magnómból. Ültem az ágyon, kezembe kaptam a mobiltelefonomat és tárcsáztam.
Kicsöngött.
- Szia Ana. – köszöntött Lin a vonal másik végén.
- Szia.
- Fura a hangod. Baj van?
- Nincs. – nevettem el magam.
- Ugyan már. Mi volt az a szemeddel? Sírtál?
- Nem, csak a szemfestékem mosódott le, és addig dörzsöltem, amíg be nem vérzett a szemem.
- Ja, persze. Na de tényleg…
- Nem hazudok. Mondjuk nem sok kellett a síráshoz.
- Na mesélj. – és én eldaloltam neki minden gondom-bajom. Ő pedig figyelmesen végighallgatott.
- Jaj drágám, ez még semmit se jelent.
- Tudoooom, de…
- Na, ne akadj ki egy ilyen miatt. Totál nyilvánvaló, hogy szerelmes beléd. Most az, hogy szórakozott egy kicsit azzal a ribanccal, még nem ok a kesergésre. – tört elő belőle a kemény anyuci.
- Tudom, de gondolhatod, mennyire féltékeny lettem. – vallottam be neki.
- Elhiszem. Kicsit hülye hogy foglalkozik vele, de amúgy rendes fiú, hidd el.
- Jó… na mindegy.
- De akkor minden okés?
- Persze, ne aggódj.
- Ma átjön Julie DVD-zni. Jössz te is? Gyere már, Kiddy Grade-t fogunk bámulni. Most akartalak épp hívni.
- Nem köszi. Takarítanom kell, meg már láttam.
- De nekem az a kedvencem. – mondta boldogan. Én pedig nevetni kezdtem.
- Na, akkor jó szórakozást. Megyek. Szia.
- Fel a fejjel! – hallottam még a telefonból, mielőtt kinyomtam volna.
Tényleg féltékeny lettem. Hátravetettem magam az ágyon, és átöleltem a macis párnámat. Timet már ovis korom óta ismerem, és már alsó óta tetszik nekem. Jaj, mihez kezdek most? Linnek igaza van, nem kéne ennyire felfújni a dolgokat, elvégre nem foglalkozhat mindig velem, nem vagyok annyira önző! De… de igenis, önző vagyok. Félek… Jamie eddig bárkit az ujja köré csavart, félek, Timmel is ez lesz.
- Ana, gyere le, keresnek! – szólalt meg negyed órával később anyukám. Lerobogtam a lépcsőn, és az előszobában Lin és Julie pislogott vissza rám.
- Hát ti? Amúgy sziasztok.
- Ha te nem jössz, jövünk mi. – vigyorogta Julie. Elnevettem magam, és felinvitáltam őket a szobámba. Milyen jó, hogy rendet tettem! Különben zoknik és farmerek közt kellett volna helyet találnom a barátnőimnek.
- Bohonkám! – ásította Julie, úgy három órával később, miután kitárgyaltunk minden épkézláb témát, és megnéztünk jó pár részt a Kiddy Grade-ből. Ő elterült az ágyamon, Lin a karosszékemben ücsörgött, én meg az íróasztalom sarkán könyököltem.
- Holnapután buli lesz. Dobd be magad és szerezd meg. – tanácsolta Julie.
- Mit? – nézett körbe Lin.
- Baka. - szólt rá Julie. Aztán elnevettük magunkat.
- Jól van, csak vicceltem.
- Áh, nem tudom. – feleltem Julie javaslatára.
- Ana, ne keríts ekkora feneket az egésznek. Majd holnap meglátod.
- Egen, igaza van. Ha meg mégis… neeeem, nincs is semmi köztük, ne hülyíts minket. Tim csak nem olyan hülye.
- Na jó, stop, ácsi, elég. Váltsunk témát. – szóltam közbe. Barátnőim elmosolyodtak.
*
- Jól nézel ki! – dicsért meg Kate a szomszéd osztályból, amikor végignézett rajtam.
- E, köszi. – mosolyogtam. Tetőtől talpig feketébe öltöztem, hosszú hajamat kiengedtem.
- Gyászolsz? – kérdezte Jamie gúnyosan.
- Aha, az ízlésedet. – szólt közbe Lin. Jamie elsápadt, majd fakó haját lobogtatva megpördült és elhúzott.
- Jó volt. – nevettük Julieval együtt.
- De hát, ha ez az igazság… - csóválta a fejét, majd lecsüccsentünk szokott helyünkre a téren.
- Választhattok: gumicukor, nyalóka vagy csoki. – soroltam a táskám édességtartományát.
- Mindhárom. – vágták rá vigyorogva.
- Halljátok…
- Öh? – nyögték ki nyalókával a szájukban, amit gyorsan kivettek és gyorsan egy gumicukrot nyomtak a helyére.
- Semmi. – figyeltem a szerencsétlenkedésüket, mire úgy elkezdtek röhögni, hogy a fél tér felénk fordult.
- Mostanában többet áll felfelé a szájatok. – nevettem.
- És az baj? – nézett rám komoly képpel Lin, amit Julie mártír arca követett.
- Nem. – tettetem ijedtséget.
- Helyes. – mondta artikulálva Lin, mire bekapta a nyalókáját és dúdolni kezdte a Kiddy Grade endingjét.
- Nyughaaa. – szólt rá Julie, mire ő felcsavarta a hangerőt és belevisított a fülembe.
- Ájjmá! – kínlódtam. Ez is nagy nevetésrohamot eredményezett.
- Basszus. – kerekedett ki Julie szeme. Elnéztem arra, amerre ő, és nekem is leesett az állam.
- Én menten megtépem. – dühödött be Lin.
Jamie Tim nyakában csimpaszkodott, akár a kismajom az anyjába. Két centit kellett volna a fejének jobbra mennie, és máris csókolóztak volna. Tim kicsit kínosan érezte magát, de azért kényszerűen visszaölelte a lányt.
Engem pedig Julie-ék öleltek át.
*
- MI A FRANC VOLT AZ A DÉLELŐTT? – bömbölte Julie a teraszunkon. Suli után átugrottak a csajok egy gyors tanácskozásra. Átbeszéltük a jelmezeinket, na és persze a Jamies ügyre is sor került.
- Nem tudom. De nem érdekel. – mondtam flegmán, pedig igenis érdekelt.
- Na, ne játszd meg magad. Előttünk nem kell. – sóhajtotta Lin.
- Nem, csak… - és kiöntöttem minden gondom-bajom nekik.
- Igazad van, na de majd holnap… ha tovább folytatja, beolvasok neki. Ne merészeljen megbántani téged! – mondta Julie, miután ivott párkortyot a kólájából.
- Nee… - kérleltem.
- Nem tudsz erről lebeszélni minket. Ígyis-úgyis megmondjuk neki a véleményünket.
- Jó, de… ti tudjátok. – mondtam.
- Na mindegy. Arról regélj, mi leszel. – nézett rám Lin.
- Méregzsák. – mondtam lehunyt szemekkel. Aztán csak annyit hallottam, hogy vihogni kezdenek.
- De tényleg…
- Szerintem boszorkány.
- Na, az jó. Egy boszorkány, aki megigézi Timothy szívét. Jó vagy leányom. – nevette Julie.
- Alaaaaaaap. - szólt hozzá Lin vigyorogva.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
