Nagyon csinik és dögösek voltunk szerintem! Amyn, krémszínű naci volt, fehér kivágott háromnegyedujjas fölsővel, haja két kis cuki coffba volt kötve, Lógós fülbevalóval és ugyanolyan nyakláncal. Biankán hosszú csípőfarmer volt, lék kivágott toppal, és ugyanolyan színű kardigán félességgel, ami épp hogy takart. Haja le volt eresztve, és hajpánttal volt eltűrve. Nyaklánca medálján egy nagy pillangó volt ami ment a rucijához. Hanan térdfölötti farmer nadrág volt, amihez volt egy nagyon jó narancssárga öv, amin nagy kövek voltak. Fölsője egy rózsaszín színű nyakba akasztós morgan feliratú topp volt. Nyaklánca a szokásos volt ami mindig rajta van a virágmedálos lánc. És fekete harisnyával és fekete magassarkú csizmával volt. És rajtam mi volt? Hát rajtam kicsit tért fölötti fekete rakott szoknya volt, testszínű harisnyával és lapos sarkú csizmával. A felsőm egy piros kivágott topp volt. A dekoltázsánál csipkével kirakva. És egy fekete díszkardigán. A hajam egyszerűen le volt engedve. Egyszerű ezüst nyaklánc és nagy karika fülbevaló. Így néztünk ki. Mikor kimentünk az előszobába, Alex és Trewis már ott vártak minket, mivel ők is jöttek velünk. A papa is ott volt velük. Mindhármuknak leesett az álla, mikor megláttak minket.
- Nem túl kirívó ez így kislányom? - kérdezte papa, közben végignézett rajtam.
- Nem Apa ez pont így jó! - mosolyogtam el magam.
Valahogy a papa, rám midig jobban vigyázott. Lehet azért, mivel én voltam az egyedüli lánya, és késztetést érez rá hogy vigyázzon rá. Ez jól esik. De amikor előadta hogy megcsinálja nekem a fémbugyit! Ez akkor volt, mikor az első udvarlóm megjelent a színen. Na az a fémbugyis dolog egy kicsit durva volt.
- Hé húgi, miért nem magassarkúban vagy? Talán vélsz hogy lepadlózol? - kérdezte röhögését alig visszatartva Alex.
- Barom! - mondtam mérgesen és lekevertem neki.
Ő ezt visszaadta és az lett a vége, hogy iszonyatosan összevesztünk. De végül kibékültünk mint mindig. Ilyenek voltunk kicsiknek is. Állandóan verekedtünk. Kábé fél óra után végre elindultunk. Gyalog mentünk mert egy köpésre volt tőlünk a Kék Láng. Az odafelé vezető úton megint elkalandoztam.
- Mi a baj húgi? - kérdezte Trewis.
Mivel ő volt a legidősebb testvér, mindig ő vigyáz ránk és sokat foglalkozik Alexel és velem. Szerintem észrevette hogy gondom van. Vagy hogy pontosítsak, tudja hogy mi bajom van. Tudom hogy azért kérdi meg hogy elmondjam és hogy jó legyen utána minden velem.
- Semmi, csak............... na tudod te is hogy mi a bajom. Össze vagyok zavarodva. Nem tudom mit érzek Aiden iránt! És hogy mit érzek Paul iránt. Tudod, azt hittem hogy már nem szeretem Aident. De a minap megcsókolt, és azóta már nem tudom hogy mi van. Sokkolt a csókja. Ugyanakkor Paul meg rendes, aranyos és elkezdődött valami kettőnk között. Patthelyzetben vagyok, és nem tudom hogy juthatnék ki belőle. - vallottam színt.
Érdekes volt. Trewis nem azt kezdte hogy „ugyan már ne csináld” meg hogy „ne legyél kényes” meg ilyenek. Nem. Trewis rám nézett és mosolygott. Olyan arcot vágott mint aki teljesen megérti hogy min megyek keresztül.
- Hát húgi én csak annyit tudok mondani hogy ne hamarkodj el semmit, mert eljönne az az idő, amikor megbánnád.
Nem mintha túlzottan értettem volna amit mondott. Valamennyire azért felfogtam. Jó volt beszélgetni vele. Megnyugtató. Egyszer csak azon kaptam magam hogy a Kék Láng előtt vagyunk.
- Na indulhat a buli, srácok? - kérdezte izgatottan Hana.
- Nanáááááá!!! - kiáltottuk.
Bementünk. Rengetegen voltak. Épp Pink: U And Ur Hand című száma ment. Szeretem ezt a számot. Gyorsan kerestünk magunknak egy szabad boxot. Mindannyian kikértük magunknak a piáinkat. Trewis és Alex sört kértek. Hana boroscolát, Amy tequilát, Hana és Én pezsgőt kértünk. Mikor kihozták egy kicsit trécseltünk ittunk, aztán mentünk táncolni. Nagyon jó számokat játszottak le. Nagyon jó volt a buli. Rengeteget táncoltunk. Hanara ráhajtott egy részeg fickó. Amyvel kitaláltuk hogy elgáncsoljuk. Sikert arattunk. De nem csak a fickó sérült meg. Egy fél órával később megcsúsztam egy kiöntött pián és elestem. Magammal rántva Biankát. Rengeteget röhögtünk. Mondjuk azt hitték hogy be vagyunk rúgva, és azért estünk el. Kicsit ciki volt. Olyan fél egy lehetett, mikor kicsit kimentünk levegőzni Biankával. Mi ketten már nem bírtuk a benti levegőt. Leültünk egy kinti padra.
- Jaj de jó itt kint! Nem bírom azt a füstszagot! - mondta Bianka, mélyeket lélegezve.
- Hát igen elég rossz. Én sem bírom a füstöt. De a buli nagyon jó szerintem. Jó hogy nem hagytam ki. - vallottam be mosolyogva.
- Hát igen vétek lett volna az tény.
Nagy nevetést és sikongatást hallottunk a disco háta mögül.
- Nagyon jól elvannak azok ott hátul. - mutatott Bianka a disco mögé.
- Hát igen. De az a lényeg. - mondtam.
Kis idő múlva egyre hangosabbak voltak, és közeledtek felénk. Egy lány és egy fiú.
- Ne már ne csikizz, légyszi.............. - kiabálta nevetve a lány.
- De akkor is megérdemled! - mondta a fiú.
- Ez a hang olyan ismerős! - nem tudom miért de rossz érzésem volt.
Mikor oda értek elénk elakadt a lélegzetem. Paul volt az. Egy vad idegen lánnyal. Biztos hogy nem testvérek vagy unokatestvérek voltak. Mert nem úgy viselkedtek. Mikor Paul meglátott engem megállt és csak nézett rám azokkal a szemekkel, amelyekért én úgy oda vagyok. Sajnálkozó arcot vágott. Ott álltunk egymással szemben. Egyikünk sem szólt. Majd végül:
- Taina ezt teljesen félre érted! Ő nem a barátnőm hanem a........
- Nem kell magyarázkodnod, mert semmi közünk egymáshoz. - vágtam a szavába.
Szörnyen éreztem magam hogy mindkét férfiban csalódnom kellett. Nem tudtam eldönteni hogy melyikük a szemetebb. De nem is akartam. Végül is Paul és én köztem nem volt semmi. Így nem is kéne hogy zavarjon. Csak akkor miért mondta az hogy várni fog rám? Miért? Ezt nem értettem.
- Most kicsinálom! - mondta fogcsikorgatva Bianka.
- Ne. hagyd. Gyere menjünk vissza. - mondtam és visszarángattam Biankát.
Mikor beértünk azt láttam hogy Amy Martinnal táncol és csókolóznak. Arrébb pedig Hana volt Aaronnal. Nem volt kedvem táncolni.
- Bianka szerintem Dar is itt van. Keresd meg.
- ülye vagy? Nem hagylak egyedül. Itt maradok veled.
Jól esett hogy ottmaradt. Tudom hogyha Amy és Hana tudnák akkor ők is itt lennének velem, de nem akartam elrontani a szórakozásukat. Inkább hallgattam. Végül Dar megjelent a színen.
- Jössz? - kérdezte Biankát.
Bianka épp nemet akart inteni de én megelőztem.
- Igen megy. - mondtam és meglöktem a barátnőmet. Ő egy gyilkos pillantást vetett rám. Célozva hogy hogy lehetek ilyen, de nem érdekelt. Csak az hogy végre neki is összejöjjön a dolog. Ez kábé fél óra múlva meg is történ, mert láttam ahogy összeölelkezve csókolóznak. Édik voltak. Éreztem valami furcsát. Mintha valaki nézne. Körbenéztem de semmi. Majd egy kis idővel később megint éreztem. Baloldalra néztem. Aiden volt ott és engem bámult.
„Jesszus!”
Elindult felém szépen lassan, mint a filmekben. És közbe nem engedett el a pillantásával. Nem tudtam elmenni mert leláncolt.
„Úristen idejön!”
- Szabad ez a hely? - kérdezte!
- I-igen! - nyögtem ki.
- Láttalak kint titeket. - mondta.
- Kémkedtél utánam? - kérdeztem.
- Én? Nem csak épp akkor jöttem. És azért. Sajnálom. Úgy tűnik mindkettőnkben csalódnod kellett. - mondta keserű mosollyal az arcán.
- Hát igen! Van ilyen! - vágtam rá, kicsit dacosan.
- Nézd. Én szeretném ha jóban lennénk attól, hogy már nem vagyunk együtt. Gondolom ez nem nagy kérés.
- Nem, nem az. - vallottam be.
- Kérdezhetek valami? - nézett rám.
- Igen persze.
- Milyen volt a csókom?
Kész! Padlót fogtam! Ilyet kérdezni?
- Most erre mit kéne mondanom? - kérdeztem vissza.
- Nem tudom. De nekem jól esett. De hagyjuk ezt a témát. Mi lesz a...................
- Te mit keresel itt? - szakította félbe Aident Hana kiabálása.
- Én? beszélgetek ha nem látnád. - mondta nevetve Aiden. Megdobbant a szívem.
- Beszélgetsz? Beszélgetsz? Majd én mindjárt....
- Hana elég! - parancsoltam rá Hanara.
- Jó, te tudod. - azzal elment.
- Mi baja? - kérdezte Aiden.
- Hát eléggé haragszik rád. - mosolyogtam el magam.
- Jah értem. Leesett. De nekem most mennem kell. További szép estét. Majd beszélünk. Szia!- mondta azzal integetve elment.
- Szia! - köszöntem el tőle.
Nem sokra rá mentünk is haza. Érdekes volt. Boldog voltam hogy beszélhettem Aidennel. Másrészt viszont szomorú Paul miatt.