|
A vonaton és a bejelentés!
Azumi 2007.10.23. 18:08
Ron kiáltása szinte megsüketített. Elég fura volt. Mármint az hogy így meglepődött. Kicsit nem is nagyon vicces volt Ron arca. Olyan nevetséges hogy legszívesebben nevettem volna, de nem akartam mindjárt összeveszni vele.
Ron kiáltása szinte megsüketített. Elég fura volt. Mármint az hogy így meglepődött. Kicsit nem is nagyon vicces volt Ron arca. Olyan nevetséges hogy legszívesebben nevettem volna, de nem akartam mindjárt összeveszni vele. Én talán annyira nem mert tudtam hogy így sem tudjuk egymást elkerülni. Én már valamennyire fel is készültem a dolgokra. De Ron le sem vette rólam a szemét. Csak nézett rám bambán.
- Abba hagynád Ron? Idegesít ahogy nézel! - mondtam idegesen.
„Ez hihetetlen, már felidegesített! Semmit sem változott az biztos!”
- Még hogy én hagyjam abba? Te mit keresel itt? Mármint két éve nem vagy már Roxfortos!
- Igen ez tény. És most sem vagyok. Most csak cserediák vagyok, semmi több!
- Cserediák? De mégis melyik suli cserediákja vagy?
- A Csillagmágia suliba járok!
- Mágia suliba? Nem hallottam még róla de elmondanád hogy hogy hogy jársz mágiasuliba ha nincs varázserőd? - mosolygott rám menőzősen.
- Ki mondta hogy nincs? - vágtam vissza. - Igen is van varázserőm. Sőt nem is akár milyen. De ezt majd megtudjátok.
Ron olyan szemeket mersztett rám, amivel szinte meg tudott volna ölni. A nagy vitánk közepette, nem is vettük észre hogy, elég sokan lettek a fülkében. Majd a háttérből hallottam egy hangot ami nagyon közel állt a szívemhez.
- Ron mi a fenét kiabálsz és rémüldözöl? Még is mi van? - kérdezte az egyén.
Mikor megláttam elöntötte a szívemet sok érzés. Harry állt előttem. Furcsa volt látni őt is mint a többieket! Főleg hogy elég sok mindenen átmentünk együtt. Vagy is mi hárman. Harry is nagyon meglepődött, de mégis nyugodt volt.
- Hát te Hermione? - kérdezett rám. - Furcsa hogy itt találkozunk! - mondta Harry.
- Hát igen de furcsa dolgok vannak. Akkor eldöntöttétek hogy itt maradtok vagy elmentek? Mert jó lenne ha eldöntenétek, mert nemsokára indul a vonat. - mondtam el zárkódottan. Nem nagyon akartam túlzásokba esni a barátkozással kapcsolatban. Így sem vagyok felhőtlenül boldog hogy nekem kellet jönnöm ide, mint cserediák.
- Maradunk. - mondta Harry.
- Mi?! - akadt ki Ron.
- Nincs mi! Nincs már hely. Kibírod Ron. - mondta Harry és láttam rajta hogy lezártnak látja az ügyet.
- Jól van na. - motyogta Ron majd leült velem szemben.
Furcsa érzés fogott el hogy Ron ilyen közel van hozzám. Annak már két éve, hogy ilyen közel volt hozzám. Azóta viszont nem is láttam. Úgy hogy most nagyon furi volt. De nem csak az. Hanem az is, hogy Harry is itt van, és hogy milyen könnyen kezelte a találkozást. Kíváncsi vagyok hogy hogy fog hozzá állni később.
Azzal elindult a vonat. A Roxfort Express elkezdett zakatolni a hideg késő délutánba. Az úton én nem igazán óhajtottam megszólalni. Meg nem is tudtam volna, hisz az előző évről beszéltek, amin én nem voltam ott. De éreztem sokszor Harry és Ron tekintetét és pillantását rajtam. Olyankor mindig éreztem hogy a fejembe szökik a vér, és hogy el pirulok. De úgy tettem mintha nem venném észre. Azon gondolkodtam inkább hogy honnan fogom beszerezni a tankönyveimet. Mert onnan ahonnan eddig, onnan tuti hogy nem tudom majd idén is beszerezni. Mert mit ne mondjak a Aranytoll könyvesbolt nem itt van Nagy Britanniában hanem amerikában. Na mindegy, majd megkérdezem Dumbledore professzort. Ő biztos segíteni fog. A kabinunk előtt, elég sokan elmentek, és mindenki benézett, majd pedig összesúgtak vagy mutogattak. Na persze rám nem másra. Ez elég nyomasztó érzés volt. Az út vége felé már azt éreztem hogy felrobbanok. De türtőztettem magam. Addig suttyomba megnéztem a többieket. Luna nem sokat változott. Maradt olyan mint volt. Talán anniyben változott hogy hosszabb arca lett és nőiesebb. Nevil viszont sokat változott. Magasabb lett, vékonyabb és szó szerint helyesebb. Jót tett neki ez a két év. Aztán ott volt még jó pár ember köztük persze Harry és Ron. Harry annyit változott, hogy férfiasabb lett. Más lett az arca és a hangja. Ron pedig... Ron pedig olyan aranyos mint voolt. Ő is sokat változott. Nőtt nem is keveset, az arca is más, férfiasabb lett, és olyan markáns lett az egész lénye.
Majd ahogy elgondolkodtam ezen, észrevettem hogy meg is érkeztünk Roxfortba. A szívem hevesebben kezdett verni. Úgy volt megbeszélve, hogy én az után szállhatok le a vonatról, miután már mindenki leszállt. Hogy miért kellet ezt csinálni azt nem tudom. Azt is tudom, hogy ha leszálok, akkor egy tanár fog várni rám, aki elvezet Dumbledore professzorhoz.
Nos, a vonat megállt. Mindenki elkezdett kifelé tolakodni. Köztük Ron és Harry is, akik eltűntek a tömegben. Én viszont ülve maradtam. És ez szemet szúrt Lunanak.
- Te nem jössz? - kérdezte.
- De majd igen, de még van egy kis dolgom. - válaszoltam.
- Okés, akkor majd bent találkozunk. És figyelj csak?
- Mond Luna!
- Ne figyelj senkire és semmire amit mondanak. - mosolygott Luna.
- Oké köszi a tanácsot. - mosolyogtam vissza.
Azzal Luna is eltűnt a tömegben. Pár perc múlva, már nem volt senki sem a vonaton. Így hát idejét láttam annak, hogy én is elinduljak kifelé. Mikor leértem a vonatról, megláttam egy nagy alakot a nagykapuban állni. Mikor közelebb értem, akkor láttam, hogy az nem más volt mint Rubeus Hagrid. Csak azt láttam, ahogy Hagrid mosolyogva széttárja nagy védelmet nyújtó karjait. Könnyek kezdtek folyni mindkét szememből, és futva Hagrid nyakába vetettem magamat. Nagyon jó érzés volt Hagridot újra látni. Volt jó pár ember akik nagyon hiányoztak, de ő mindenek felett állt. A Roxfortos itt tartózkodásom alatt, ő volt az aki mindig mellettünk állt. Mármint Ron, Harry és én mellettem. Csak szorítottam magamhoz ezt a nagy testet.
- Jaj Hermione de jó téged újra látni! Istenem de hiányoztál! - morogta Hagrid az ő dörmögős hangján.
- Jaj Hagrid te is nekem elhiheted! Mesélj mi van veled? - mondtam miközben elváltunk egymástól.
- Velem semmi sem. Élek mint halacska a vízben. Inkább te mesélj mi történt mostanában veled? Sok mindent hallottam Dumbledore professzortól. De nem tudtam hogy mit higgyek neki.
- Hát nem tudom hogy mit mesél, de amit mesélt azt mind elhiheted! Nagyon sok érdekes dolog történet velem, de majd egyszer az elejétől fogva elmesélem nyugi. De most nem kellene bemennünk?
- De de igen! Hisz mindenki ránk vár. Csak ők ezt nem tudják. - kacsintott Hagrid. És mosolyogtunk egyet. Elindultunk a kastély felé. Mikor beértünk, rájöttem hogy semmi sem változott az évek során. Maradt a Roxfort olyan amilyen volt. Majd elindultunk a nagyterem felé. Mikor elé értünk enyhén szólva ideges voltam. Ezt Hagrid is észrevette.
- Nyugi Hermione. Nem lesz semmi baj. - nyugtatott meg.
- Oké Hagrid, ha te mondod?
A nagyteremből kiszűrődő hang, Dumbledore hangja volt. Nagyon jó volt ismét Dumbledore nyugtató hangját hallani. De ugyanakkor nagyon ideges voltam. A kiszűrődő beszéd ez volt:
- Mivel a besorolásnak vége van, és elmondtam mindent, már csak egyetlen egy dolog van hátra, amit be szeretnék nektek jelenteni.
Azzal kinyílt a nagyterem ajtaja. Gondolom Dumbledore nyitotta ki. Minden szempár rám szegeződött. Úgy éreztem hogy felfalnak a szemükkel. Nagy sugdolózás vette kezdetét.
- Csendet! - kiáltotta el magát Dumbledore. - Hermione kérlek gyere ide. - mondta nyugodtan Dumbledore.
Én engedelmeskedtem, és halkan, ugyanakkor gyorsan Dumbledore mellé sasszéztam.
- Gondolom sokan meg vagytok lepődve hogy Hermione Granger mit keres a köreinkben. Nos, én most választ adok mindenre. Ugye tudjátok szinte mindannyian hogy mi történ két évnek ezelőtt. Nem is kell elmesélnem. Szóval, Hermione miután elment a Roxfortból, felfedezett magában egy másik mágiát. Egy teljesen más mágiát mint a milyenk. Ez a mágia bármilyen hihetetlen, de fekete mágia.
Kisebb sikolyok voltak és nagy hangzavar keletkezett.
- Elég! - kiabált Dumbledore.
Csend lett.
- Na folytatom ha megengeditek. Na szóval bárhogy is fekete mágia attól még jóra használják. Ugyanis a sokan vannak akikben ez a mágia faj van. Ehhez a mágiához nem kell pálca. Ez a mágia gondolattal és varázsigékkel működik. Mentális mágiának hívják. A mi pálcás mágiánk még nem találkozott a mentális mágiával. De Granger kisasszony iskolájának az igazgatónőjével tárgyaltam, és arra a következtetésre jutottunk, hogy ők küldenek vagyis a Csillagmágia Boszorkány és Varázslótanonc Szakképző Iskola küld egy diákot a célból hogy egy két dolgot megmutasson, és talán még egy két varázslatra megtanítson minket. Hát ezért van itt Miss Granger. Ő a cserediák, aki tanítani fog egy kicsit titeket. Remélem meg vagytok elégedve.
Végignézetem a termen. Ugyan is eddig nem mertem körül nézni. Mindenki le volt fagyva. A tömegben kiszúrtam Ront és Harryt. Ők is extátis alatt voltak.
- Nos, ezt mindenki eméssze meg, de most jöjjön a vacsora. - mondta vidáman Dumbledore professzor.
Én mellettük kaptam helyet. Ott ettem a tanári asztalnál. Mit ne mondjak furcsa volt. A vacsora után a professzor odasúgta nekem hogy menjek az irodájába. Én oda is mentem. Megkaptam a jelszót meg mindent. Ott ültem az irodában nézve a professzor főnixét. És elgondolkodtam azon hogy vajon milyen izgalmak és csalódások várnak itt rám.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
