Augusztus 28.

Elég rosszul aludtam az éjjel. Már megint a rémálom gyötört, ami mostanában mindig. Van egy álmom. Rémisztő. Minden éjjel ezt álmodom. Azt hogy, egy hosszú folyosón futok végig, aminek szinte sosincs vége. Majd egyszer csak elém ugrik Voldemort. Mögötte feltűnnek a régi Roxfortos iskolatársaim, és mind nevetnek majd Voldemort felemeli a pálcáját és egy zöld villanást látok. Aztán felébredek. Utálom ezt az érzést amit érzek olyankor mikor kinyitom a szemem. Ki tudja hogy miért álmodom ezt. De nagyon rossz. Talán azért álmodom, mert most megyek vissza két év után a Roxfortba. Mert ugyebár az történt, hogy két évvel ezelőtt azért jöttem el a a Roxfortból mert a varázserőm elhagyott, mikor segítettem visszahozni az életbe Dumbledore professzort. Ez volt, az erőm volt az ára annak, hogy Dumbledore éljen. És én feláldoztam az erőmet, szabad akaratomból. Viszont így hozzá segítettem a többieket ahhoz hogy Voldemot még ne jusson hatalomra. Mivel nem volt már varázserőm, nem maradhattam a Roxfortban. És még a tetejébe, Harryvel és Ronnal is össze vesztem nagyon keményen. Sok mindenért hibáztattak engem amihez nem is volt közöm. A vitáknak egy hatalmas veszekedés lett a vége. És mióta eljöttem a Roxfortból, nem is beszéltem velük. Nagyon rossz volt hogy nem voltunk már jóban. Harry azért mert ő olyan amilyen, és ez az egész hiányzik, Ron pedig egyrészt azért mert kezdett kialakulni valami köztünk, és már elég sok mindent éreztem Ron iránt. De ez a veszekedés miatt abba maradt. Igazából nem is nagyon akarom őket újra látni. Csak most vissza kell mennem mint cserediák a Roxfortba. Mikor a varázserőm elveszett, előjött egy másik erő. Nem kell azóta pálcát használnom, hanem sok mindenhez varázsige van, és csak a gondolatom és s szám kell. Sokkal másabb mint a pálcás mágia. És suliba is kezdtem járni szinte azonnal. Szóval két éve a Csillagmágia Boszorkány és Varázslótanonc Szakképző Iskolába járok. Nagyon jó a suli, de most engem küldtek vissza a Roxfortba cserediákként, aki megmutatja a Roxfortosoknak a pálca nélküli vagyis mentális mágiát. Bár ez a suli ahová én járok 20 éves korig van. Vagyis addig kell járni. És hogy akkor hogy találkozok Harryékkel, ha és 19 évesen megyek a Roxfortba? Hát úgy hogy a Mágiaügyi Minisztérium kötelezővé tette 20 éves korig az iskolát. Így Harry, Ron és a többi régi Roxfortos diák ott van még a Roxfortban. Furcsa mi? Szerintem is. Na mind egy az a lényeg, hogy nemsokára vissza kell mennem a Roxfortba és kilátástalan ideig ott kell folytatnom a tanulmányaimat. De van egy dolog amitől nagyon félek. Vajon hogy fogadnak a régi társak? De azt hiszem ezen nem kell túl sokat aggódnom, hisz nemsokára kiderül.

Augusztus 31.

Hát eljött a nap, amit nem igazán vártam. Sok dolgom volt, az elmúlt két-három hétben. A suliiban össze kellett pakolnom, hisz jó ideig nem megyek vissza a Csillagmágiába. Mindent el kellett intéznem. És hát elég nehéz volt. Főleg beszerezni a Roxfortos ruhát és a többi holmit. De sikerült az a lényeg. És hát ma indulok vissza. Ma 17:00-kor indul a Roxfort Express. És hát jó lenne ha nem késném le. Én nem vagyok Ron és Harry. Mert ők az ilyenben profik. Na mindegy lassan elindulok és még megveszem a maradék egy- két dolgot, ami még hiányzik.

A Roxfort Express-en késő délután.

Épp ülök az egyik fülkében. Én egyedül vagyok, hála a magasságosnak. Még csak az kéne, hogy valaki odajöjjön mellém és meglásson na meg persze felismerjen. Na nem. Erre semmi szükségem. Jól vagyok én itt egyedül. Addig elolvasom a levelet, amit a Csillagmágia Iskola

igazgatónője írt nekem. Elővettem a levelet, majd elkezdtem olvasni. A hivatalos címke és pecsét az elején rajta volt. Nagy dőlt betűkkel volt írva az egész levél. Látszott hogy az igazgatónő kézzel írta nekem.

„Miss Hermione Granger!

Pár héttel ez előtt megkértem önt valamire és erre választ

is kaptam. Mégpedig a válasz igen volt. És most hogy eljött

az idő hogy visszamenjen a Roxfortba. Én minden plusz

dolgot mellékeltem a levélhez amiket meg kell csinálnia.

A további információkat később fogom önnel tudatni. Sok

szerencsét és kitartást a Roxforti élethez. Még egyszer

köszönöm hogy elvállalta.

Viszlát!

Miss Elenor Harison ”

Elég érdekes levélnek találtam. Sőt, nagyon finoman fogalmazott az igazgatónő, hisz egy elég hogy is mondjam „erős” egyéniség. Na mindegy ez mind mellékes. Elolvastam a további utasításokat.

Utasítások: - nem tanul olyan tantárgyakat mint a Roxfortos

diákok,

tantárgyai: - A külső világ kalauza 4

- Mentális mágia 9

- Varázsigék 9

- Veszedelmes igék

- Istenek és Szörnyek 4

- Mágiák, és erejük

- a további tantárgyakat később közlöm még

önnel,

-kérem ha bármi -féle gondja akad, keressen

fel,

Na igen most már tudom hogy szinte ugyan azok a tankönyvek kellenek mint tavaly, csak egyel magasabb szinten vagyok. Viszont furcsa lesz, hogy nem lesz tanárom, hanem magándiák leszek. Ehhez még hozzá kell szoknom. Na de biztos sikerülni fog, hisz mindig is könnyen feltaláltam magam bárhol is voltam. Na meg persze a hely is ismerős lesz, hisz nagyrészt a Roxfortban nőttem fel.

Ahogy ezen gondolkodtam, kivágódott a fülke ajtaja. Mikor odanéztem, egy szőke hajú lányt láttam nagy kék szemekkel. Igen ez a lány nem más volt, mint Luna Lovegood volt az. Mit ne mondjak ő is olyan nagy kerek szemekkel nézett rám, mint ahogy én rá. Majd egyszer csak megszólalt.

• Szia Hermione! Hát te? - kérdezte kicsit remegő hangon, ugyanakkor viszont nagyon határozott volt.

• Szia Luna! Hát én visszamegyek a Roxfortba. Hogy miért? Mielőtt megkérdeznéd válaszolok. Majd Dumbledore professzor elmondja ha visszaértünk. Én sajnos nem mondhatok semmit. Vagy ha mondanék akkor ki tekerné a nyakamat az igazgatónő! - mosolyogtam el magam Lunának.

• Áh értem! Nos, üdv újra a Roxfortba! - mosolygott Luna is, és kezet nyújtott nekem. Én kezet ráztam vele. Láttam rajta hogy komoly. Luna nem tud hazudni. Túl jó ahhoz. Örülök hogy van egy ember aki nem utál.

Ekkor nagy nevetést és beszélgetés ütötte meg a fülemet. Majd befordultak az ajtón, akik ezt a hangzavart okozták.

• Látom találtál szabad fülkét Luna. Ügyi vagy. Szerintem már nincs szabad. És kivel beszélgetsz - monda egy eléggé mély hang, és benézett Luna mögött.

Ron volt az. Mikor megláttam, hatalmasat dobogott a szívem. Rémisztő volt újra látni őt. Szó szerint megijedtem a találkozástól. Láttam rajta az elképedést és azt a szót hogy te mit keresel itt? De nem is kellett sokáig várnom valami hasonlóra.

- HERMIONE?!