AJÁNLOM AZ OLDALT
- HOL VAGY? – ordította Julie a telefonba.
- Ne kiabálj! Itthon amúgy.
- Bocs csak nagy volt a zsivaj, de már kijöttem.
- Ja oké.
- Te Ana, én megnyúzlak, kapd a csinos popódat és száguldjál ide, de rögtön!
- Na, nyugi. Nem tudom…
- Én komolyan megtéplek, gyere már! Ilyen király bulit még életedben nem láttál!
- Nem tudom, de…
- Egyenlege 15 másodpercen belül lejár.
- Áh, na siess, Lin és én már nagyon…
Julie számlája lemerült. Nagyot mosolyogtam ezen. Aztán végül úgy döntöttem, elmegyek. Minden jobb annál, mint hogy itthon emésszem magam. Ha meg szembetalálkozok Jamie-vel vagy Timmel… majd szép szélesen rájuk mosolygom, és elhúzok onnan.
Úgyhogy felöltöttem a fekete térd fölé érő farmerszoknyámat és a fekete ingemet. Erősen kipingáltam a szememet fekete – vízálló! – festékkel, és a fejemre húztam egy furcsa süveget, amire tegnap Lin rávarrta a szülinapomra kapott ezüstszínű műrózsámat. Nem voltam egy tipikus vén boszorkány – tiniboszinak a W.I.T.C.H.-ből jobban elmentem volna. Will is ilyesmi öltözékben pompázott a farsangon, rögtön az első részekben!
*
- Menj a francba.
- Most… miért is?
- Csak simán menj el oda.
- De most mi van?
- Jobb lett volna, ha otthon maradsz.
- Julie, te rángattál el ide, bökjed ki a problémádat mert szájontöröllek. - fenyegettem játékosan.
- Az a problem hogy túl jól nézel ki. – nyögte Julie, mikor megpillantott. Ő fehér miniszoknyában pompázott, csillogó kék felsővel. A hajába ezüstszalagokat aggatott.
- Jól festesz! – dícsért meg Lin.
- Hééé, mi lett a hajaddal? – csodálkoztam rá. Sok-sok szőke tincs villódzott barátnőm üstökén.
- Ja, bemelíroztattam. Nemrég lett kész. – vigyorogta. Jól állt neki. Ő sötétkék rakott szoknyában, fehér ujjatlanba és egy kék sálban pompázott.
- Lin, te minek öltöztél? – kérdeztem tőle, miután sehogy sem sikerült rájönnöm.
- Víztündérnek. – motyogta – De tudom, hogy nem látszik.
- Nem baj, mi így is szeretünk. – nevette Julie. Javába bólogattam.
- Szerintem menjünk vissza. – tanácsolta Lin, másra terelve a szót.
*
Tényleg eszméletlenül jó buli volt. Mindenki beöltözött, mindenféle mókás jelmezbe. Hamupipőke Frankensteinnel táncolt, Fiona a Shrekből Pókemberrel kavart, Csipkerózsika pedig Robin Hooddal csókolózott.
- Mondtam, hogy király buli! – kiabálta Julie, miközben mind a hárman ráztuk magunkat a zene ritmusára.
- Hallod Jesse, meddig tart a buli? – fordult hátra Lin a DJ pulthoz, ahol egyik osztálytársunk szolgáltatta a zenét.
- Asszem fél kilencig, de nem biztos. – kiabálta vissza a srác.
Negyed óra táncolás után kimentünk a tornateremből levegőzni egy kicsit. Vettünk magunknak egy-egy pohár Fantát és leültünk az udvaron. Mindenki bent táncolt, az udvar is majdhogynem üres volt. A szürkülettől már alig lehetett valamit látni, ezért nyugodtnak gondoltuk a helyet és nekiálltunk fecsegni.
- Te Julie, mi van Haydennel? – kérdeztem barátnőmtől.
- Mi lenne?
- Ő is eljött?
- Á, nem, azt mondta, nincs kedve ilyen hülyeséghez. – mondta szomorkásan Julie.
- Milyen hülye! Pedig tök jó a buli! Riszálom úgy is, úgy is… - dalolta Lin, mire gyorsan lecsitteltük, és nevetni kezdtünk.
- Láttad ma már Timet? – kérdezte Julie.
- A-aaa. De Jamiet már igen.
- Na és mi volt? – kérdezte gonoszul Lin.
- Mimivel és Erivel karöltve sétálgattak. Halljátok, hogy azok milyen gusztustalanul tudnak felöltözni…
- Ja! Az az ostoba narancssárga egyenszoknyájuk… Jamie minden kis ribanc barátnőjének olyan van… és jé, mindenki abban jött, nem meglepő? – kérdezett minket komolyan a kis víztündér.
- Szerintetek minek öltöztek? – kérdeztem.
- Hótehénke meg a hét tőgye. – morogta Lin. Mind a hárman hangos prüszkölésbe és nevetésbe kezdtünk.
- Csak hárman vannak, te, okostóni!
- Akkor a három muslinca. – folytatta komoly arccal. Ezt se bírtuk nevetés nélkül megállni. Aztán a zsebem elkezdett rezegni, és kettőt pittyent.
- SMS. – mondta Julie.
- Aha. – feleltem. Elővettem a telefonomat, és elkezdtem olvasni. Az SMS végére kipottyant a kezemből, épp, hogy a térdemmel el tudtam kapni.
- Mi a fene? – kérdezte Julie.
- Nem tudom, de már kezd nagyon elegem lenni. – mondtam.
- Felhívod? – faggatott Lin.
- Á, nem hiszem. Majd „hív” de tudod, mikor fog…
- Hallod, hagyd a francba, ne törődj vele, bulizz, és kész! Riszáldd úgy is, úgy is…
- LIN!
Hirtelen megszólalt a telefonom. Óvatosan a kijelzőre néztem: ANYA.
- Uhh. – sóhajtotta Julie.
- Szia! Suli buliban… nem… miért, mi történt? ... ja… aha, persze! Oooké… szia!
- Mit akart? – kérdezte Lin.
- Hogy hol vagyok, meg hogy jól érzem-e magam, mert kéne segíteni otthon.
- Mit? – nézett rám Julie.
- Takarítani. – szakadt ki belőlem a nevetés – Azt mondta, majd még hív, ha kell mennem, amúgy meg puszil titeket, és érezzük jól magunkat!
- Ahaaa… - bólogatott Lin.
Újra megcsörrent a telefonom.
- Na mivan, máris menned kell? – nézett rám szomorúan Julie, én viszont a kijelzőt bámultam, és remegtem.
Tim.
