|
Halogatás
Shi 2007.07.25. 20:13
Már sötétedett. Felkapcsolódtak a gyertya alakú, barokk stílusú csillárok, a szoba megtelt sötét árnyékokkal. Sora és a többiek már túl voltak a vacsorán, amire Maneét és Josephet is meghívták.
Már sötétedett. Felkapcsolódtak a gyertya alakú, barokk stílusú csillárok, a szoba megtelt sötét árnyékokkal. Sora és a többiek már túl voltak a vacsorán, amire Maneét és Josephet is meghívták. A társalgóban ücsörögtek, egy-egy pohár üdítővel a kezükben. Az óra kongatott: hat óra volt. Sora eddig nem is nézte meg különösebben a testvérpárt. Maneé hátközépig érő, fekete haját két laza copfba fogta, szürke szemeivel pedig hasonlított Leonra. Nem tűnt idősebbnek 15 évnél. Josephnek egészen rövid, fekete haja volt, elöl rövid frufruval. Ő melegbarna tekintetével nem hasonlított húgára, csupán arcra és testalkatra. Nagyjából 17 éves lehetett, és akárcsak testvére, fiatalos ruhát hordott.
- Itt nálunk, Franciaországban is igencsak híresek vagytok. – mondta Joseph.
- Főleg az artistaképzőkben. – szólt hozzá Maneé.
- Nahát, ti is artisták vagytok? – kérdezte May.
- Igen, bár én csak hobbiszinten. A húgom a helyi cirkuszban dolgozik, mint artista. Tavaly indult az országos versenyen, ahol harmadik lett! – mesélte Joseph.
- Ez igazán szép eredmény. – gratulált neki Layla.
- Nem semmi. – mondta May.
- Gratulálok. – mosolygott rá Sora.
- Köszönöm. – pirult el a lány. Joseph megveregette a vállát.
- Egész jó voltál, hugi. Talán már nálam is jobb vagy. – vigyorogta. Maneé elvörösödött.
- Inkább hallgass. Ha nem törted volna ripityára a csuklódat, most együtt szerepelhetnénk. – morogta.
- Baleseted volt? – kérdezte May keserűen. Joseph megvonta a vállát.
- Igen, de már nagyon régen. De ez hosszú történet, na meg úgy sem érdekelne senkit. Inkább magatokról meséljetek valamit!
- Eddig mi beszéltünk, most titeket szeretnénk hallani! – bólogatott Maneé.
A két testvér nagyjából az első tíz percig igencsak rideg volt, de utána Soráéknak sikerült feloldaniuk a gátakat, és kellemesen elbeszélgettek velük.
- Leon, Maneével úgy döntöttünk, hogy itt maradunk pár hétig. - közölte Joseph, miután a három lány mondott pár szót magáról.
- Tessék?! – döbbent meg Leon. Maneé bólintott.
- Amúgy is szeretnénk végre látni, mit tudnak a vendégeid. Már nagyon kíváncsiak vagyunk.
- Akárcsak mi a ti tehetségetekre. – mondta Layla.
- Téma lezárva. – állt fel Maneé – A régi szobám ugye szabad?
- Nem, ott most Sora van. Ugyanis nem számítottam rá, hogy jöttök. – célzott a lényegre Leon, a nem szót erősen megnyomva. Joseph kacsintott egyet.
- Nyugi, nem kell féltékenykedned, mind a három lány a tiéd lehet, ne aggódj.
- Idióta. – morogta a házigazda, mire mindannyian nevetni kezdtek, és a saját szobájuk felé vették az irányt. Joseph az első emeleti kisszobába zárkózott be, Maneé pedig az amellett lévőbe. Sora és a többiek felballagtak a másodikra.
- Na? – kérdezte Fantom, amint Sora bezárta maga mögött az ajtót.
- Hm? – fordult hátra a lány.
- Mi a véleményed?
- A Walstein testvérekről? Hát… kicsit zárkózottak, de igazán kedvesek a maguk módján.
- Tehát jól kijössz velük?
- I-igen, azt hiszem, nem lesz probléma abba a pár napban, amit még itt lesznek. Miért kérded?
- Mindegy. És… hogy néznek ki? Főleg ez a Maneé…
- Te is ott voltál, láttad, nincs igazam? – kérdezett vissza Sora, miközben kicsit összerámolt a szobájában. Elpakolta a ruháit és megágyazott, közben még csak rá sem nézett Fantomra.
- Khm… én éppen a jövendőt fürkésztem. Ha akarod, téged is bevezetlek a rejtelmeibe… - Fantom elővarázsolta a gömbjét.
- Köszi, de nem. – utasította vissza a lány, még mindig a hátát mutatva neki.
- Öh… rendben. Akkor kártyázni? – feltűntek körülötte az apró, lefordított jóskártyák.
- Fantom, ha akarsz valamit, akkor kérd, de nem kellenek a trükkjeid. – mondta selymes hangon Sora, majd hátrafordult, és rámosolygott Fantomra.
- Ma meglehetősen kedves vagy… furcsállotta a Színpad Szelleme.
- És az baj? – kérdezte még mindig fülig érő szájjal a lány.
- Csak szokatlan. Mindig olyan mérges, ideges és szadista szoktál lenni…
*
- Attól függetlenül, hogy ti is itt vagytok, mi komolyan fogunk edzeni. Sorának egy új mutatványra kell felkészülnie, nem fog most nektek bemutatót tartani, ahogy a többiek sem, mert ezzel csak Sorát akadályoznák. Beszállhattok a kiképzésbe, de el is mehettek, ha gondoljátok. – vágta Leon Maneé és Joseph fejéhez. Ők csak mosolyogtak.
- Mondom én, hogy kár féltékenykedned. – vigyorogta Joseph.
- Ostoba. – kiabálta Leon, mire mindenki elnevette magát.
- Természetesen segítünk. – mondta Maneé a többiekre kacsintva.
- Ennek örülünk. Minden segítő kéz jól jön. – helyeselte Layla. Sorának hirtelen deja vu érzése támadt… csak nem tudta, honnan. De aztán nem is foglalkozott igazán vele.
- A trapézos mutatványt fogja tovább gyakorolni, vagy egy új gyakorlatot kap? – kérdezte May.
- Szerintem kezdjünk hozzá. Szerintem már minden készen áll. – szólt Leon határozottsággal a hangjában.
- Mihez? – nézett rá Sora.
- Kerítsd elő a szellemedet. Mondd meg neki, hogy mi elkezdenénk a gyakorlást arra a titokzatos manőverre. – tette hozzá Layla is.
- Hallottad, Fantom? – nézett rá Sora a lebegő lényre, aki a vállán állt.
- Igen. Itt vagyok melletted, hallottam.
- Akkor mire várunk még? – kérdezte tüzesen csillogó szemekkel a lány. Izgatottan ökölbe szorította a kezét, és Fantomra bámult. Ő viszont megrázta a fejét. A többiekre meredt, de nem szólt egy szót sem.
- Mi a baj? – kérdezte Ken.
- Sora…- Fantom előtt ismét feltűnt a varázsgömbje, és fürkészni kezdte – Korábban nem voltál kíváncsi a jövődre. Most mégis tudnod kell valamit.
- Mégis… mit? – aggódott az ifjú artista. Összehúzta a szemeit, és figyelmesen bámulta a Szellemet, aki jóformán mindig bolondságokat művelt, most mégis komolyan tekintett a lányra. May és társai nem értették, vajon mi történik.
- A nyilas csillog, de a szeme előtt újra megjelent a köd, amitől nem látja a célját, csak az utat, amit a sors szánt neki. Nem tudni, hogy saját fényétől vakult el, vagy kétségek gyötörik.
- Ezzel arra céloztál, hogy beképzelt vagyok? – morogta mérgesen Sora. Fantom félősen grimaszolni kezdett.
- Neeeem… de hagy folytassam. Az oroszlán és a skorpió a magasba tört, egyformán segítik a nyilast az útja megvilágításában.
- És mi van azzal a titokzatos csillagképpel?
- Már látni lehet a sziluettjét, de hármótok fénye olyannyira elvakítja, hogy fél felvenni veletek a versenyt.
- különös… - morfondírozott tovább Sora.
- Eszerint a manővert még nem kezdhetjük el. – szólt közbe May.
- A jó öreg Fantom még nem döntötte el, hogy melyikünk legyen a társad? - kérdezte Layla. Leon megrántotta a vállát.
- Nem. De velem sincs megelégedve. – nyugtatta Sora.
- Akkor most gyakoroljatok. A te szellemed hamarosan úgy is választani fog, ebben biztos vagyok. – mondta Ken.
- Te, Leon… - motyogta Maneé – Most mi van?
- Hosszú történet, és amúgy sem értenéd. – vágta rá Leon mogorván.
- De tényleg, miről beszéltetek? - kapkodta a tekintetét Joseph, Leon, Sora és Layla közt.
- Bonyolult, és igazából nektek nem is lényeges. – mondta Layla barátságos elutasítással.
- Értem. – szólalt meg csalódottan Maneé. Aztán elmosolyodott – De ha jól értettem, most várakoznotok kell valamire… nem akartok mutatni nekünk valamit?
- Így van! – helyeselte Joseph. Soraáék összemosolyogtak. Leon megindult kifelé.
- Tőlem azt csináltok, amit akartok…
- Előbb ti! – nevette gonoszan May, ügyet sem vetve a férfi távozására.
- Hajrá! – vigyorogta Sora. Maneé és Joseph összenéztek, aztán szó nélkül felmásztak két szemközti trapézra. Leoldották a kifeszített kötelet.
- Ez nem egy nagy mutatvány a tiétekhez képest, illetve ahhoz képest, amit eddig hallottunk róluk. De hát majd meglátjuk. – magyarázta Joseph, aztán lengeni kezdett. Beakasztotta a lábát a trapéz rúdjába, és kinyújtotta a kezét. Közben Maneé is lengeni kezdett, aztán elrugaszkodott és megragadta a bátyja karját. Aztán visszaugrott, nagyon gyorsan pörögve. Többször átfordult a tengelye körül, és többször is bukfencezett a levegőben.
- Kicsit hasonlít a Démon Spirálra. – kommentálta Ken.
- De csak egy nagyon kicsit. – húzta fel az orrát May. Maneé eközben nem kapta el a trapézt, hanem átbújt a rúd felett, majd addig forgott, míg a trapéz visszalendült, ő pedig mérlegállában ráugrott.
- Ejha! – tapsolta meg őket Sora.
- Ez a mutatvány már nagyon régi, akkor tanultuk, mikor még én csak tizenkettő éves voltam, Joseph pedig tizennégy. De a mi kedvencünk. Azt hallottuk, May kisasszony egyik mutatványa is hasonló ehhez, esetleg majd megnézhetjük azt is? – lelkesedett be Maneé, miközben összemosolyogtak a bátyjával. Fantom eközben a sarokban lebegett, és a fiatalokat nézte. Halványan összehúzta a szemeit, és a száját megrántotta felfelé…
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
