Yusuke teljesen le volt fagyva. Nem értett szinte semmit. Miért Keikot mutatja neki ez az ember? Vagy milyen lény ez? És hogy kerül Keiko ilyen helyzetbe? És még sok kérdés felvetődött magában. De nem csak ő gondolkodott el ezen, hanem mindenki aki ott volt.

·         Biztos ő az akit figyelnünk kell? - kérdezte reménykedve Yusuke.

·         Igen biztos. Talán ismeritek? - kérdezte Hindo.

·         Hát... igen ismerem. Nagyon jóé. És mindenki ismeri aki itt van.

·         Értem. Nos akkor könnyebb lesz közel kerülni hozzá.

·         Az nem olyan biztos. Anno megígértem neki valamit, amit nem teljesítettem. És biztos hogy látni sem akarna. De muszáj lesz. - mondta Yuskue és megnézte az iskolából távozó Keikot.

„Sokat változott!” - gondolta Yusuke. Ez így igaz. Ugyanis Keikonak hosszú haja volt fufruval. Magasabb lett egy kicsit. Az arca vékonyabbb, hosszúkásabb lett. Az alkata vékony maradt, bár a melle nőtt, mióta Yusuke nem látta. A barátnőivel ment ki az iskolából. Sokat nevetett és kacagott. Yusuke látta a nevetését. A mosolya marad a régi. Yuskuét fura érzés kerítette hatalmába. Azt vette észre hogy nem tudja levenni tekintetét Keikoról. Ezt a többiek is észre vették, és Kurama krahácsolni kezdett. Mikor Yusuke észhez tért Hindo elmondta a feladatot.

·         Az a feladat, hogy figyelnetek kell őt egész nap, majd este beszéljetek vel.

·         De miért pont este? - tette fel a kérdést Hiei.

·         Azért, mert akkor megy vadászatra.

·         Vadászatra? - kérdezte nagy szemekkel Kuwabara.

·         Igen vadászatra. Az azt takarja, hogy Keiko elmegy a haverjaival, vagy egyedül vámpírra vadászni. Beszéljetek vele, de vigyázzatok, mert elég durva fegyverei vannak.

·         Mit értesz az alatta hogy durva fegyver? - a kérdező most Yusuke volt.

·         Azt értem az alatt hogy, olyan fegyverek vannak a birtokában, amivel kicsi szeleteket tud csinálni belőletek, vagy valami hasonló. Nem kell alábecsülni a vadászokat.

·         Értjük. Nos, ennyi? - kérdezte Kurama.

·         Igen ennyi. Ja még annyi hogy holnap jelentkezettek hogy mit intéztetek.

·         Jó jó meglesz. Na mehetnénk? - kérdezte ingerülten Yusuke.

·         Igen mehettek. - mondta Hindo majd egyik pillantról a másikra eltűnt.

Némán követni és figyelni kezdték Keikot és a társaságát. Kurama, Hiei és Kuwabara sokszor egymásra néztek, és némán társalogtak arról hogy milyen érzések kavaroghatnak Yusukéban. Keiko és a többi lány egy közeli kávézóba mentek. Ott üldögéltek beszélgettek és közben iszogattak. Yusuke és a többiek odalopóztak hogy hallják hogy miről van szó. És el is kaptak egy beszélgetést.

·         Nos, Keiko elmesélnéd akkor hogy mi volt tegnap este? - kérdezte az egyik barna hajú lány. Erre a kérdésre a többi lány is nagyon felfigyelt.

·         Mit is kéne mesélnem? - kérdezte Keiko.

·         Jaj hogy mi volt tegnap este.

·         Ja hogy tegnap? Hát semmi érdekes. Elvitte a fotelt.

·         Jaj ne szerénykedj és ne hantázz! - pattant fel egyik barátnője. - Volt valami közted és Hiro között? - tette fel egyértelműen az a lány.

Yusuke majdnem betörte a kávézó üvegjét mikor meghallotta. Felnézett hogy lássa Keiko arcát. Keiko arcán kis pír keletkezett, majd válaszolt.

·         Nem nem volt. De ha lett volna is, akkor is az rá és rám tartozik Ayame.

·         Jaj már olyan gonosz vagy. - mondta az az Ayame nevű lány. - H azért nincs köztetek semmi, mert volt az a fazon aki azt igérte hogy visszajön hozzád, akkor bolond vagy. Érts meg és fogd föl hogy ő nem fog visszajönni. Mindegyik pasi ilyen. Ha egyszer már elmentek, akkor már nem jönnek vissza.

·         Igen tudom ezt anélkül hogy mondanád. - szomorodott el Keiko. - És nem azért nincs semmi Hiroval mert Yusukét várom. Őt már elfeledtem. Hisz már belenyugodtam hogy nem jön vissza.

Yusuke gyomra megugrott.

„Tehát már elfelejtett!” - gondolta magában.

Aztán tovább hallgatóztak. Egy jó fél óra múlva, Keiko felket az asztaltól és elköszönt a lányoktól.

·         Most mennem kell lányok. Holnap találkozunk.

·         Mindig ilyen hamar elmész! Ennyit kell segíteni otthon az étteremnél?

·         Hát... igen elég sokat. De más dolgom van.

·         Tényleg és mi?

·         Majd holnap elmondom. Legyetek jók. Sziasztok! - azzal kisietett a kávézóból.

Mikor kiért az utcára körbenézett elég tüzetesen. Mintha valamit vagy valakit kersne. Aztán mikor nem látott senkit sem, elindult jobbra. Yusukéék követték.

·         Nem értem miért nem lehet most beszélni vele? - tette fel a kérdést Kuwabara.

·         Mert nem. Muszáj megnéznünk hogy mit csinál. És ezt csak úgy érhetjük el, ha követjük, de úgy hogy ő ne tudjon róla. Érted már? - magyarázta és kérdezte Yusuke.

·         Na jó értem.

Tovább követték Keikot. Viszont ő nem egy balhés helyre ment, hanem haza. Vagyis ott ahol régen lakott. Bement az étterembe. Yusukéék nem mentek oda. Nem sokra rá, Keiko már ki is jött onnan, folytatva útját. Egy jó negyed óra gyaloglás után, végül emeletes házakhoz ért. Ott az egyikbe bement, amire a 10-es szám volt írva.

·         És most? - kérdezte Yuskue.

·         Figyeljétek az erkélyeket. Ott látni lehet. - mondta Kurama.

Igaza is lett. Pár percre rá, Hiei meg is találta. A második emeleti egyik lakásban volt. Mikor odamentek az erkélyhez elakadt a lélegzetük. Keiko egy melltartóban és egy nadrágban rohangált. Mind a négy fiú elégé ki volt akadva.

·         Még is mit rohangál félmeztelenül? - idegbajoskodott Yuskue.

·         Nézd Yuskue. Ez az ő lakása úgy tűnik. Szerintem normális hogy úgy van a lakásában ahogy szeretne. - mondta egyszerűen Kurama.

Yusuke rájött és morogva elfogadta hogy igaza van.

·         De akkor is.

·         Ha az zavar Urameshi hogy nézzük akkor elfordulunk. De ezt fejezd be. - utasította mogorván Hiei.

·         Jó rendben. - mondta kicsit jobb kedvel Yusuke. - De nem értem hogy miért hiszik hogy Keiko benne lenne ebben. Semmi rossz dolgot nem csinál.

·         Az lehet de még itt van az este. Elméletileg este megy vadászni. - mondta Hiei.

·         Én akkor sem tudom elképzelni hogy Keiko vadász lenne. Nincs olyan kondiban meg semmi.

·         Majd kiderül Yusuke. - mondta nyugisan Kurama.

Tehát Kurama, Kuwabara és Hiei elmentek az erkélyről. Yusuke maradt ott egyedül. Sokszor érzett késztetést hogy bemenjen Keikohoz. Aztán Keiko eltünt a szobájában. Már sötétedett. Egyszer Yusuke csörgést hallott. Benézett a lakásba. Keiko jött ki a szobából, elég extrém felszereléssel.

·         Mi a...? - csodálkozott Yusuke.

Keikon egy bőr szerelés volt. De elég rövid. Az oldalán fegyverek díszelegtek. A haja fonatban volt a feje tetejétől indulva. A hátán volt egy kis táska, amiben ugyanúgy fegyverek lehettek. Yusukénak elállt a lélegzete. Nem tért magához. Hogy a kedves és aranyos egyetemista lány Keiko, most egy verekedős balhés csaj kinézetében pompázott. Keiko elindult lefelé vagyis ki a házból. Yusuke odament Kuramáékhoz.

·         Keiko most indul. Hihetetlen hogy hogy néz ki. Mintha nem is ő lenne. - hülledezett.

·         Nos, úgy tűnik hogy Hindonak még is igaza volt. - jelentette ki Hiei.

·         Ott van srácok. - mutatta Kuwabara. Azt látták hogy Keiko egy nagy motorra pattant és elindult az éjszakába.

·         Nos, akkor induljunk. - mondta Yusuke aki még mindig nem volt igazán magánál.

Vajon mi lesz ennek a vége? - gondolta Yusuke.