|
Az első hetek!
Azumi 2007.10.23. 18:10
Ott ültem az irodában már vagy egy órája, mikor a professzor bejött. Nem szólt semmit mikor meglátott, csak leült a nagy asztala mögé. Én azt vártam, hogy mikor szólal már meg.
Ott ültem az irodában már vagy egy órája, mikor a professzor bejött. Nem szólt semmit mikor meglátott, csak leült a nagy asztala mögé. Én azt vártam, hogy mikor szólal már meg. Nagyon kíváncsi voltam, hogy akkor miképp és hogyan fogom csinálni ezt az egészet, amit rám bíztak. De a professzor nem szólalt meg. Már nagyon türelmetlen voltam. Mikor már vagy egy jó három perce csak nézett engem, megelégeltem. Meg kell szólalnom.
- Dumbledore professzor kérem... - mondtam zavartan.
- Igen tudom, hogy mit akarsz kérdezni Hermione. - mondta nyugodtan.
- Igen?! - lepődtem meg egy kicsit.
- Igen. Nos, a belépődet ilyennek is vártam. Abban teljesen biztos voltam, hogy nem fog senki örömtáncot járni. Főleg ha meghallják, hogy a mágiád fekete mágia. De azért olyan vészes sem volt.
- Igen ez igaz.
- A továbbiakban elkezdesz megint beilleszkedni közéjük. Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog. Ha ez sikerült, akkor elkezdesz nekik kisebb óra féléket tartani. De ez majd kialakul magától. Viszont a te taníttatásod nem lesz nehéz.
- Miért? Ezt nem értem. - tényleg nem igazán értettem.
- Azért nem lesz nehéz kérlek, mert nem kellenek neked tanárok, a könyveid már úton vannak, abból viszont tudsz tanulni. Kapsz egy termet, ahol minden varázslatot és varázsigét gyakorolni tudsz. Csak egy valamire kérlek... - mondta a professzor, miközben ujjait összekulcsolta, és kinézett, félhold szemüvege mögül.
- Mi lenne az? - kérdeztem érdeklődve.
- Az, hogy ne kerülj összetűzésbe a Roxfortos tanulókkal. Hagyd őket, ha beléd kötnek. Szólj egy tanárnak vagy nekem. Nem akarnám, hogy elküldjenek, mert bajba kerültél.
- Értem. - fogadtam el. Pedig úgy készültem, hogy nem fogom magam hagyni ha piszkálnak.
- Akkor ezt megbeszéltük. A szobád ugyan úgy a Griffendél toronyban van, annyi kivétellel, hogy saját szobád van. Nem lesz hálótársad. A hálókörletet ismered. Tudni fogod, hogy melyik a te szobád. Akkor mehetsz is. Késő van már.
- Igen persze. - keltem fel a székből, és elindultam az ajtóhoz.
- Hermione! - kiáltott utánam.
Én visszafordultam.
- Tessék.
- Majd beszélnünk kell egyszer arról, hogy megmentetted az életem. - mondta nyugodtan.
- Jó persze. Jó éjt! - köszöntem el, majd kimentem az irodából.
Megkerestem a Griffendél toronyban a hálókörletnél hogy hol van az én szobám. Egy egyszerű kis szoba volt. Olyan kis cuki. Egy-két dolgot kipakoltam, majd ágyba is bújtam. Nagyon fáradt és izgatott voltam, ezért hamar, egy pillanat alatt elaludtam.
Szeptember 1.
Reggel elég kómásan ébredtem fel. Felöltöztem majd ráhúztam a Roxforti talárt. Ezer meg egy millió éve nem volt rajtam. Én legalábbis úgy éreztem.
Miután felöltöztem lementem a nagyterembe reggelizni. Mikor beléptem a terembe, minden szem rám szegeződött. Leültem a Griffendél asztalánál, magam elé vettem egy szelet kenyeret, vajat és dzsemet. Próbáltam nem arra figyelni, hogy mindenki engem néz. Rettentő kellemetlen volt. Sugdolózott mindenki és éreztem, hogy rólam beszélnek. Felemeltem a fejem. Jobbra néztem és láttam hogy Ron, Harry, Luna és Neville engem néznek. Mindenki szinte hidegséget árasztott, kivéve Lunat. Ő nem volt olyan kiutasító mint a többiek. Jól is esett.
A reggeli többi része is úgy telt el, mint az első fele. A tanárok is sugdolóztak. Főleg Piton. Hát hozzá semmi kedvem nem volt. Vagyis ahhoz, hogy lássam. Ő volt az a tanár mindig is, akit nem szerettem. Mondjuk ez nyilvánvaló is volt. Reggeli után elmentem a könyvtárba, mivel McGalagony azt mondta, hogy megjöttek a könyveim. Épp a könyvtárban álltam, és vártam a könyveimet, mikor hangokat hallottam. Majd belépett egy csapat fiú az ajtón. Köztük megpillantottam Draco Malfoyt. Hirtelen a rosszul lét kerülgetett. Mikor ő is megpillantott gonosz mosolyra húzódott a szája. Odajött hozzám és körbejárt. Közben fel s alá méregetett. Majd megállt előttem. Vagy egy fejjel magasabb volt mint én, és látszott rajta hogy sportoló, mert elég izmos lett. Kicsit talán meg is rémültem tőle.
- Nocsak nocsak Granger. Nem gondoltam volna, hogy azok után, hogy megmentetted Dumbledore életét, és varázserő nélkül elmentél innen, egyszer csak még itt találkozunk. Be kell hogy valljam, hogy nagyon megleptél. Főleg azért mert fekete mágiával tértél vissza közénk.
- Neked mindegy Malfoy nem? Az én mágiám rád nem hat. - mondtam kicsit beképzelten.
- Nem olyan biztos az. - nézett mélyen a szemembe Malfoy.
- Mire akarsz ezzel kilyukadni? - kérdeztem semmit sem értve.
- Nem fontos. Majd megtudod. És mond csak mutatnál nekem valami szépet? Mármint a mágiádból?
- Hát persze majd akkor amikor olyan órátok lesz. - mondtam azzal otthagytam, és mentem a könyveimért, aztán ki a könyvtárból. Kicsit megrémített az, amit Malfoy mondott. Nem igazán szeretnék összetűzésbe kerülni velük. Nem azért mert nem győznék, hanem azért, mert megígértem Dumbledore professzornak, hogy nem keveredek bajba.
Mivel szép idő volt, úgy döntöttem, hogy kimegyek tanulni. Találtam is egy kényelmes fát a Roxforti tónál. Leheveredtem és elkezdtem tanulni. Meg volt szabva hogy mennyit, mit és hogyan tanuljak. Kicsit fura volt, hogy nekem nem volt tanítás, de végeredményben jó volt. A magam ura voltam. Olyan 11 óra körül lehetett, mikor egy csapat seprűs alakot láttam. Mikor közelebb értek, megláttam, hogy Harryék voltak azok. Közeledtek hozzám. Majd csak azt láttam, hogy felém jönnek. Nem tudtam elképzelni, hogy mit akarhatnak. Elém álltak.
- Mit akart tőled Malfoy? - kérdezte Harry.
- Honnan tudod, hogy... - kérdeztem meglepődve.
- Mindegy! Mit akart tőled? - kérdezte megint kicsit morcosan.
- Hát... igazából semmi lényegeset. Csak az erőmre volt kíváncsi.
- TUDTAM! - kiáltott Ron. - Az a kis szemét. Ki fogom ütni az összes fogát. - bosszankodott Ron.
- Ron higgadj le. Ezzel nem érsz el semmi. Mármint azzal hogy kiabálsz meg minden. - lehiggasztotta Harry Ront.
- Figyelj Hermione. Nem akarok beleszólni mert ez a te ügyed és hát én már rég nem tartozok azok közi akik tanácsot adhatnak. De azt ajánlom, hogy vigyázz Malfoyjal. Be van indulva, mert neked fekete mágiád van. - mondta komolyan Harry.
- Én ezt mind idáig értem, de miért mondtátok ezt el nekem. Tudtommal nem vagyunk jóban.
- Igen ez igaz, de csak figyelmeztetünk. Majd később te is meglátod hogy mi a helyzet a Roxfortban. Már teljesen más mint anno volt. Akkor mi megyünk is. - mondta Harry, azzal megfordultak és elindultak.
Volt bennem egy érzés amit, muszáj volt kimondanom.
- Harry! Köszönöm hogy szóltatok.
Visszafordultak.
- Szívesen. - mondta Harry majd elmentek. Viszont Ron még egyszer visszanézett. A tekintetünk találkozott is. Egy pillanatra olyan volt a szeme mint régen. Éreztem hogy a szívem hevesebben ver. De aztán abbamaradt mikor eltűntek a láthatárról.
Mikor eltűntek folytattam a tanulást.
Október 12.
Sok idő telt el már az év eleje óta. És mondhatni elég jól haladok. Nem igazán beszélnek már a hátam mögött. Sőt beszélgetek is sok emberrel. Ezekbe nem tartozik bele Harry és a többiek. De nagyon nem is zavar. Ma odajött hozzám McGalagony és ezt mondta:
- Dumbledore professzor hívja magát Granger kisasszony. Az irodájában várja.
- Értem és köszönöm McGalagony professzor.
- Akkor menjen.
El is indultam a professzorhoz. Mikor odaértem az ajtó ki is nyílt. A professzor ott ült a szokásos székében.
- Kíváncsi, hogy miért hívattam ide? - kérdezte bohókásan.
- Hát igen.
- Az remek. Nos, arról lenne szó, hogy elkezdődik a maga szerepe. Holnap lesz az első olyan kiselőadása. Minden diák ott lesz. Vagyis ez a nagyteremben lesz. Kérem készüljön föl. És sok sikert hozzá.
- De...de még is mit kell majd csinálnom?
- Annyit, hogy most csak bemutatja a mágiáját és talán ha belefér az időbe kisebb varázslatokat és trükköket is mutathat.
Ettől valamiért olyan ideges lettem, hogy az erőm kicsit szabadjára ment. Ez azt jelenti, hogy felemeltem és a falhoz vágtam a professzor egyik vázáját. Nem tudom mi történt hogy mentálisan ezt tettem. De láttam hogy a professzor meglepődik. És mit ne mondjak én is.
- Jaj sajnálom professzor mindjárt helyre hozom. - mondtam zavartan és közben odamentem a törött vázához. Fölétettem a jobb tenyerem, összpontosítottam az erőm és elmondtam a varázsigét „gyógyítás” A következő pillanatban kisebb fénygömb jelent meg a váza körül, majd egy pillanat múlva már megint egyben volt a váza.
- Szóval ilyen a mentális mágia. Be kell vallanom, most láttam ilyesmit először. Mond csak Hermione, milyen nagy erejű a legerősebb támadásod. Mert azt hallottam, hogy a összeakadtál már párszor gonosszal.
- A legerősebb támadásom nagyon nagy erejű. Ha nincs jól használva sok ember halálát okozhatja. Ezért használtam eddig csak egyetlen egyszer. Egy idős boszorkánytól tanultam, aki nagy erejű boszorkány.
- Értem. Nos, akkor el is mehetsz. Készülj a holnapra. És ne izgulj. Szeretném ha egyben hagynád a kastélyt. - mosolygott a professzor.
Én már nem találtam ilyen viccesnek. Visszamentem a szobámba, elővettem egy papírt és egy tollat, majd elkezdtem írni azokat a dolgokat, amelyeket másnap be akartok mutatni.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
