A karosszék a támláját mutatta feléjük, és üresnek látszódott.
- Üdvözöllek benneteket. Már vártam rátok. – a szék megpördült, és végre látható volt a benne ülő alak. Egy nagydarab, cumizó gyerek.
- Szevasz Koenma. – vigyorogta Yusuke.
- Sziasztok. Rég találkoztunk. – intett nekik vissza. Yusuke, Kuwabara, Hiei, és Kurama leültek egy-egy székre.
- Mi a helyzet? – kérdezte Yusuke.
- Te, már ne is haragudj, de hogy nézel ki? – döbbent le Koenma, Yusuke öltözékét vizslatva.
- Inkább nem mondok erre semmit. – kiabálta Urameshi idegbeteg fejjel.
- Látom, semmit sem változtál. Ugyan olyan kezelhetetlen vagy, mint voltál. Na de sebaj.
- Inkább térjünk a lényegre. – morogta Yusuke türelmetlenül.
- Egy pillanat… GEORGEEEEEE!!! – ordibálta ki Koenma, mire berontott egy nagydarab, párducmintás alsóban rohangáló monstrum. Kezében egy hatalmas papírköteg volt.
- Igen, Koenma-san? – lihegte. Aztán észrevette a többieket is – Áh, sziasztok!
- Hello. – mondta meglepődve Kuwabara.
- George, kérlek kerítsd elő az iratokat arról az ügyről. – mondta Koenma fontoskodva, miközben összekulcsolta a kezeit az asztalon. Nagyra kinyitott szemeivel végignézett a srácokon, és ebből ők már kezdték érezni, hogy nem lesz könnyű a küldetés, amit kapnak.
- Melyikről? – érkezett George válasza.
- Arról, te idióta! – förmedt rá a gyerek, aztán halkabbra fogta a hangját – A „szupertitkos megabiztos” információs pakkot.
- Ja… hát azok itt vannak. – mondta George büszke hangon. Koenma körbenézett, és már nyúlt a nagy papírköteg után, mire George elővett a farzsebéből néhány összegyűrődött, elszakadt papírdarabot, és lerakta az asztalra.
- Ugye ez nem az, amire gondolok? – kérdezte Koenma összeszűkült szemekkel.
- Ha Yama király kulcsának ellopására gondolsz, uram, akkor igen. – hatalmas csattanás.
- Hülye, nem megmondtam, hogy ez titkos, te mamlasz? Lassan már egy csiga is túlszárnyalja az agyi kapacitásaidat, ostoba!
- Ne beszélj így velem, Koenma-san. – görbült el George szája széle. Koenma fújtatott még pár másodpercig, aztán a papírhalomra bámult. A szemei kitágultak.
- Mondd csak… te ezeken ültél? – mondta higgadtságot színlelve. George kihúzta magát.
- Így biztos voltam benne, hogy nem lopják el. És tényleg nem is lett semmi baja, nem került rossz helyre!
- Nagyon okos. – bólintott megértő fejjel Koenma. Aztán az arca elvörösödött, és felpattant – Te idióta!!! Na mindegy.
- Koenma-san. – lépett át a falon Ayame, Botan mellett a másik révész lány – Aoyume nemsokára megérkezik… sajnos.
- Értettem, köszönöm. – azzal a lány eltűnt.
- Az új detektív egy csajszi? – akadt ki Kuwabara.
- Igen. Tehetséges, csak egy kicsit… nagyon ügyetlen. Botan, addig értesítsd a többieket, hogy tegyék le a csúszásgátlót a padlóra, és a sarokvédőket az asztalokra.
- Igen, Koenma-san. – miután Botan becsukta maga mögött az ajtót, Yusuke mérges dobolásba kezdett a térdén, és méregetni kezdte egykori munkaadóját.
- Te, ne húzd fel az agyam, mondd már, hogy mi lesz a feladat! – mérgelődött.
- És azt is megmagyarázhatnád, hogy miért kellett feljönnöm az alvilágból. – sóhajtotta morcosan Hiei. Kuwabara nem hagyta szó nélkül.
- Úgy mondtad, mintha a luxusnyaralásodból ráncigáltunk volna ide.
- Hát nagyjából. – vágott vissza Hiei. Kuwabara hátrahőkölt.
- Khm… szóval a helyzet az, hogy a…
- Koenma nagyúr. – búgta egy mély tónusú női hang Kuramáék mögül.
- Mi van???? – Yusuke idegesen megfordult, ordibálásra kész hangszálakkal, de végül még sem szólt egy szót sem. Az ajtóban egy hosszú, dús szőkésvöröses hajú, porcelánarcú, hosszú combú, falatnyi ruhában az ajtót támasztó nő állt.
- Azannyaaaa! – kiáltott fel Kuwabara. A nő kéjes pillantást vetett mindegyikükre, majd a minimál méretű tűsarkújában odatipegett Koenma asztalához. George tapintatosan lépett három lépést, hogy a nőt odaengedje.
- Ki ez a csitri? – döbbent le Hiei. Kurama kuncogni kezdett.
- Csak nem tetszik neked?
- Hülye! Csak azért, mert utálom az ilyen libákat. – morogta Hiei. Kuwabara tátott szájjal bámulta a nő domborulatait, és néha kivillanó popsiját az alig takaró szoknyácskája alól. A lány letett egy tekercset és egy köteg papírt Koenma asztalára, aztán halkan sugdolózni kezdtek.
- A feneeeee! – kiáltott fel Kuwabara elpirult fejjel – Koenma, hogy neked milyen egy csinos segéded van!! – fújtatta.
- Komolyan úgy gondolod? Jaj, de aranyos vagy!! – csillant fel George szeme, és fülig vörösödött.
- Mi bajod van? Én nem rád gondoltam, hanem arra a csodálatos hölgyre ott Koenma oldalán. Kisasszony… - Kuwabara hátrasimította a haját, és komoly szemekkel bámulta a nőt. Az pedig kacagni kezdett.
- Köszi. – búgta.
- Mi van? – kapkodta a fejét Yusuke. A nő elindult Kuwabara irányába, de pár méter megtétele után orra bukott.
- Segítek! – termett ott Kuwabara, és miközben felsegítette a nőt, életnagyságú méretben is megtekinthette a nő dekoltázsát.
- Köszönöm… - azzal a lány kibukdácsolt a teremből. Koenma már a fejét fogta. Yusuke pár pillanatig kapkodta a tekintetét, aztán…
- Ő volt az új detektíved? – szakadt ki Yusukéból a röhögés, de valami elképzelhetetlen formában.
- Sajnos. – sírta Koenma. Urameshi csak röhögött, mire Kuwabara ott termett mellette.
- Ne merészeld kinevetni. – fenyegette. Yusuke erre nagy tockost adott neki.
- Komolyan mondom, Koenma, még amikor én voltam a detektív, az a korszak is jobb lehetett ennél.
- Az volt a fénykor. De most…
- Akkor mér őt vetted fel? – kérdezte Kurama, és próbálta magát higgadtnak feltüntetni, de egy mosolyt neki sem sikerült elfojtania.
- Mert nem volt más jelentkező. – szégyellte el magát Koenma.
- Na mindegy. Térjünk végre a lényegre. – szólt közbe Hiei.
- Igaz. – komolyodott meg Yusuke hangja.
- Nos, akkor a feladat. Mint ahogy George sikeresen kikotyogta, Yama király egyik kulcsát ellopták. – közölte Koenma.
- Nem tud bemenni a hálószobába? – kotyogott közbe Yusuke.
- Nem, te tökfej. A mennyország kulcsát lopták el.
- Micsoda? – döbbent meg Kurama és Hiei.
- De mégis ki? – kérdezte Urameshi.
- Még pontosan nem tudjuk a személy vagy személyek kilétét. Csupán annyit sikerült kiderítenünk, hogy valamerre északon érezték a kulcs energiáját, mielőtt eltűnt volna.
- Eltűnt? – kérdezte Kurama.
- Igen. És ez aggaszt a legjobban. Ha nem lesz meg a kulcs, akkor többet senkit sem tudunk a mennyországba beengedni. Ha illetéktelenek kezébe kerül, akkor pedig baj lesz.
- Miféle baj? – tudakolta Kuwabara.
- Gondoljatok csak bele, mi lenne, ha különböző szörnyetegek jutnának be a mennyországba. Felborulna a béke, az egyensúly. És… én is kikapnék. – sírta Koenma.
- Szóval önön érdekekből keresteted azt a hülye kulcsot velünk? – kérdezte szúrós szemekkel Urameshi.
- Nem csak azért. Hanem mert tényleg baj lenne belőle.
- Oké. Meg se merem kérdezni, miért nem ezt a csajt küldöd. – vigyorogta Yusuke.
- Inkább ne is. De mehet, ha akarod. – vigyorgott a srácra Koenma. Yusuke erősen megrázta a fejét.
- Még nem válaszoltál: ehhez miért kellek én is? – morogta Hiei.
- Mert valószínűleg veszélyes lesz. Minden erőtökre szükségetek lesz. Botan is veletek tart. – azzal Yusuke és a többiek elhagyták Koenma irodáját, és elindultak.