- De apa hallgass meg!- fakadt ki.-Kérlek ez nekem nagyon fontos. Adj egy esélyt, kérlek.- már sírt könnyei hulltak, mint a záporeső.
- Nem!- válaszolt ridegen és elfordult kifejezve, ezzel hogy az ügyet lezártnak tekintette.
- Apa! Muszáj még egyszer megpróbálnom érted. Muszály. Így nem teljesülhet az álmom. Ez nagyon fontos számomra. Miért nem akarod megérteni.- üvöltött sírva.
- Mey szívem nyugodj meg. –próbálta visszatartani a dühös lányt Chris, hogy apjának ne ugorjon.
- Mégis milyen álmod?- fordult vissza lány a felé.- Az álmodért képes lennél feláldozni az életed?- kiabált dühösen. Mey csak nézte, ahogy apja szemében a féltés és a düh csillog.- Erre nem tudsz válaszolni igaz?- nyugodott le egy kicsit.- Nem és ez a végleges döntésem.- fodult el.
- Képes lennék rá.- szólalt meg lehajtott fejjel. Erre Kalos odakapta a fejét.
- Mit mondtál?- szemei összeszűkültek.
- Képes lennék feláldozni az életemet is!- válaszolt higgadtan és határozottan, felemelte a fejét és apja dühös szemébe meredt.- Igen képes lennék rá. Ha nem most akkor majd máskor. És te nem akadályozhatsz meg ebben.- kiment otthagyva a döbbent társaságot. Chris is meglepődött de aztán egy sunyi mosolyra húzta a száját, szerelme után indult.
- Itt maradsz!- szólt parancsolóan Kalos.-Gyakorolnod kell Minával. Chris belátta, hogy tényleg gyakorolni kéne. Mielőtt elkezdte volna anyjához sétált.

Mey önelégült mosollyal sétált az edzőterem felé. Úgy döntött sokat edz, hogy jobb és jobb legyen.”Na most megmutattam neki. Igen is, képes lennék az életemet is kockára tenni, csakhogy az álmom megvalósuljon. Ebben senki de senki nem akadályozhat meg.”- gondolkodott útközben.
Miután megérkezett átöltözött és neki kezdett gyakorolni.

- Nem ez így nem jó Chris.- intette le a fiút Mia.- Figyelj az időzítésre és a testtartásra. Még egyszer.- utasította.
- Azt azért el kell ismerni, hogy Mey-el jobban teljesen összhangban voltak.- sóhajtott Sora.
- Csak ne lett volna az a baleset.- csatlakozott Leon
- Igen. Ráadásul nem is Mey hibája volt.- folytatta.- Na ideje elbeszélgetnem valakivel.- kacsintott Leonra és elment.

Mei keményen gyakorolt. Szemében elszántság csillogott. Majd ő megmutatja, hogy mire képes és ez ellen nem tehet senki semmit főleg az apja nem. Rendületlenül hisz az álmában, amit végre fog hajtani. Koncentrációjából egy hang zökkentette ki.
- Szia! Remélem nem zavarok- nézett fel Sora a lányra.
- Nem persze hogy nem!- válaszolt zavarodottan.- Mindjárt lemegyek!- szólt és már ugrott is le a hálóba onnan Sorához sétált.- Valami baj van?- kérdezte aggódva, hiszen Sora nem szokott túl sűrűn beszélni vele.”Talán Chris miatt jött, lehet, hogy nem tetszik neki, hogy együtt vagyunk”- ijedt meg.
- Nincs semmi baj. – Próbálta megnyugtatni a feszengő lányt.- Csak szeretnék veled beszélni.- mosolygott, ami némileg megnyughatta Meit.
- Rendben. – válaszolta komoly arccal
- Gondolom, tudod hogy nekem és Leonnak hamarosan „át kell adnunk” a színpadot.- itt ránézett a lányra szemében bánat tükrözözött.- Te és Chris a legalkalmasabb erre. És örömmel láttam, hogy nem adtad fel az álmodat.- mosolygott ismét.
- Nem adtam fel, és valóra váltom, ígérem. Én és Chris is „vigyázni” fogunk a színpadra.- tört ki.
- Tudom.- nevetett a lány reakcióján.- Én most megyek.- indult kifelé.- Ja Chris azt üzeni, találkozzatok este 7-kor a parton. Azt mondta tudni, fogod hol.- szólt vissza a lánynak. Mei csak bólogatott.

Mei már a tengerparton állt és a tengert nézte. A hullámok vadul csapkodták a sziklákat, háborgott a tenger. De az ő lelke nem halálosan nyugodt volt. Annyira el volt merülve a világába hogy nem vette észre az érkező fiút, aki hátúról átölelte kedvesét. Mei elmosolyodott, megfordult és Chris csillogó kék szemeivel találta szemben magát. A fiú is mosolyra húzta száját és lágyan megcsókolta a lányt.
- Milyen volt az edzés?- szakította meg a csókot Mei, miközben ajkaik még mindig nagyon közel voltak egymáshoz.
- Nélküled nem volt olyan jó. Éreztem valami vagy valaki, hiányzik. A valaki te voltál a valami, pedig az ajkaid.- csókolta meg újra a lányt.
- Nekem is hiányoztál! Legszívesebben veled edztem volna.- ült le a homokba, Chris is leült.
- Beszéltél anyámmal?- kérdezte miközben köveket dobált a tengerbe. Mely boldogan nyelte el őket.
- Igen! Jött és elmondta mi a helyzet.- húzta fel a lábát.- Bár ezt eddig is sejtettem.
- Örülök, hogy nem mondtál le az álmodról!- mosolygott kedvesen a lányra.- Azt szívesen megnéztem volna, mit csinálsz, ha nem foglak le.- emelte fel a fejét nevetve.- Vajon neki ugrottál volna apádnak?- morfondírozott.
- Hé ez nem vicces.- állt fel.- Akkor kiburoltam de nem ugrottam volna neki.- durcizott.- Ne gúnyolodj jó?
- Jól van, na csak vicc volt.- - állt fel Chris is. Mey szúrós szemmel nézett rá, majd sunyi mosolyra húzta a száját. Befutott a habokba és lefröcskölte a fiút.- Hé mit csinálsz?- rázta meg magát. Mey csak kinyújtotta rá a nyelvét és tovább fröcskölte a fiút.- Jól van te akartad.- szállt be. Csupa vizek voltak. Végül Chris megelégelte a dolgot és felkapta a lányt. Nevetve mentek ki a partra. Letette Meyt mélyen a szemébe nézett majd megcsókolta a Holdfényben.
- Igazi töretlen szerelem az övék. Nem állhat senki közéjük.- lebegett nem messze Fantom nézve a párt.

Ma van az első előadás, amin Mina és Chris szerepel együtt. Eddig minden simán ment most következik az utolsó jelenet.
Kalos a színfalak mögött nézte a műsort. Arca szomorúságot tükrözött bár sosem lehetett vidámak látni de most még szomorúbb volt, bánata középpontja pedig a lánya volt. Féltette őt nagyon, de hát nem lehet hibáztatni, hiszen egy apa mindent megtesz a gyerekeiért.
Hirtelen szemei kikerekedtek és a szívéhez kapott. Tett előre néhány lépést. Olyat látott a színpadon, amit nem kellett volna…