Mikor felébredt egy barlangban találta magát Mizuki. Sajgott a feje – mi történ velem- ja már emlékszem az a hülye Sesshoumaru hogy mert leütni most hogy fogok majd találkozni a bátyámmal bár itt lennél igaz nem ismerlek de ideje lenne felkelni- gondolta. Kinyitotta az ezüst színű szemeit majd akit meglátott először Rin volt. Rin amit meglátta hogy felébredt Mizukihoz szaladt
- hogy vagy? Jössz velem játszani?
- Majd igen Rin de most megmondanád hogy hova tűnt a nagyurad??
- Nem tudom elszokott csak úgy tűnni egy időre de nyugi majd visszajön úgy is.
- Bárcsak ne jönne hogy képzelte hogy leüthet - morogta az orra alatt.
- Mit mondtál
- Semmit Rin
- Most akkor jössz játszani?- kérdezte mosolyogva Rin
- Hát persze- mért nem tudok neki nemet mondani??- gondolta
- Tudsz koszorút fonni Mizuki??
- Hát persze
- Megtanítasz rá??
- Hát persze
A kicsi Rin elkezdett ugrándozni örömében
- Rin gyűjts olyan virágot amiből koszorút szeretnél fonni.
- jó már is
Rin elszaladt a rétre – utána megyek nehogy valami baja essen- elindult Mizuki csak azzal nem számolt hogy megjelenhet Sesshoumaru.
- hová mész onna
- Rinhez a rétre nem mintha bármi közöd lenne hozzá
- Fogd vissza magad mert megöllek
- Nem félek tőled amúgy meg én vonhatnálak kérdőre hogy mertél leütni
- Semmi közöd hozzá
- Ó igazán viszlát nekem semmi dolgom nincs veled.
Indult is el amilyen gyorsan csak tudott .- remélem leráztam csak szegény Rint sajnálom- sebaj majd remélem még találkozok vele –gondolt.
Már megint annyira elmerült a gondolataiban hogy belement valakibe ki elkapta. Ép megköszönte volna mikor nem akarta elengedni
- engedjen el – kiabálta most volt az a pont ahol felnézett hol két arany szempárral találta magát szemben ki kárörvendően mosolygott.
- Mért engednélek nem mehetsz sehova
- Nem mondod meg hogy mit csináljak
- Igazán- majd nekivágta egy fának Mizukit
Ki rögtön talpra ugrott
- mit akarsz tőlem
- az nem tartozik rád onna
- ne merj így hívni van nevem is
- engem az nem érdekel itt maradsz és szolgálod Rint
- na azt már nem
- dehogynem – és megint leütötte szegény Mizukit ki elájult- nem engedhetem el jó a közelében lenni na mindegy magamnál tartom mindenképp- közben vitte vissza a karjaiban a barlangba- milyen gyönyörű ááá nem gondolhatok ilyenre mi lenne a büszkeségemmel nem leszek olyan mint az apám – gondolta Sesshoumaru – amugy is ott van a jegyesem bár még életemben nem láttam mostanában kell visszatérnie ebbe a világba már el is felejtettem hogy a jegyesem a Déli területek uralkodójának Takumi- samnak a lánya.
Letette a barlangba Mizukit. Már kezdett ébredezni mikor Rin betoppant egy csomó virággal.
- Mizuki ébredj megígérted hogy megtanítasz virágkoszorút fonni.
- Igen Rin gyere ülj az ölembe
Rin beült az ölébe és tanította koszorút fonni
A barlang másik végében meg Sesshoumaru ült elgondolkozva nézte a lányokat- úgy néznek ki mint anya és lány már nem ártott Rinnek hogy egy nő legyen mellette- magában elmosolyodott a nagyúr- hát igen Mizuki egy gyönyörű nő kár hogy van jegyesem.
Rinnek sikerült már egyedül fonni virágkoszorút nagyon örült neki amit rögtön Yakenre tett aminek nem örült a varangy de a nagyura rámorgott és már hagyta Rint. Rin hasa megkordult
- Yaken hozz ételt
- Igen is nagyuram- ment is volna de Mizuki megállította
- Majd én megyek, Rin eljössz velem halat fogni- kérdezte mosolyogva Rint
- Persze- ugrándozott örömében