|
A bevallás és séta a parkban!
Azumi 2007.06.30. 14:01
- Hát az úgy kezdődött hogy nekem volt egy barátom kér évi. Aztán ő külföldre utazott és otthagyott engem. Persze én vártam rá meg minden. Tényleg még a pasikra sem néztem mert úgy gondoltam hogy Aidené vagyok. Aztán két évre rá, vagyis mostantól visszaszámolva fél éve megmentett egy srác. Egy nagyon helyes srác. Aztán a baleset után eltűnt.
- Hát az úgy kezdődött hogy nekem volt egy barátom kér évi. Aztán ő külföldre utazott és otthagyott engem. Persze én vártam rá meg minden. Tényleg még a pasikra sem néztem mert úgy gondoltam hogy Aidené vagyok. Aztán két évre rá, vagyis mostantól visszaszámolva fél éve megmentett egy srác. Egy nagyon helyes srác. Aztán a baleset után eltűnt. De mikor bementem sz osztályunkba ott ült velem szemben. Had ne mondjam hogy lehidaltam. Kiderült hogy ő lesz a legújabb osztálytársunk. Paullal nagyon jól össze barátkoztunk meg minden de aztán mikor lett is volna valami, megjelent Aiden aki visszatért. Elmondta hogy megcsalt külföldön de nagyon megbánta meg stb. én persze nagyon haragudtam rá és Paul karjaiba menekültem. Persze nem jöttünk össze de valami volt még is. Aztán Aiden bocsánatot kér és olyan dolgokat csinált, amivel felébresztette bennem a szerelmet valamilyen szinten. Aztán felkért Paul táncpartnerének egy műsorba. Én elvállaltam. Akkor nagyon közel kerültünk egymáshoz. És aztán volt nagy csalódások tömege is. Vagy Aiden vagy Paul volt tolakodóbb vagy éppen túl kedves. Aztán rájöttem hogy mindkettejükbe szerelmes vagyok. Aztán jött ez az út, és úgy jöttem el, hogy mire visszamegyek eldöntöm hogy kit szeretek igazán. De bevallom hogy mindig csak menekültem. Féltem szembenézni a dolgokkal. És az utóbbi napba Paul és Aiden is keresett. Nem mondták hogy jó lenne tudniuk de utaltak rá. Én pedig nem tudom hogy mit tegyek, mert egyiküket sem szeretném megbántani. Hát röviden ennyi lenne. - fejeztem be az elég hosszú mesémet.
- Hát ez elég tartalmas volt. Elég nagy gondod van szívem. - mondta Jean. Szegényre rázúdítottam a gondjaimat. Úgy pislog mint aki most tért észhez.
- Jaj ne haragudj hogy így rád zúdítottam. Kár volt elmondanom! - mondtam kellemetlenkedve.
- Ugyan már Taina ne butáskodj. Én szívesen meghallgatlak. Na szóval én nem tudom hogy kit válassz , mivel nem ismerem őket de annyiban tudok segíteni hogy legyen egy olyan napod amikor magadban vagy és tudsz gondolkodni. És ha választasz azt válaszd akihez több szebb, jobb, élvezetesebb élményed vonz. Na és persze azt akit igazán szíved legmélyéből szeretsz. Akiért mindenre képes lennél. Még a halálra is. Ha ezeket végiggondolod rájössz hogy kit kell választanod. Én csak ennyit tudok segíteni. De annak nagyon örülök hogy elmondtad minden gondod. És ha van még valami amit megszeretnél velem osztani, akkor bátran fordulj hozzám. Hidd el én szívesen meghallgatlak. - vigyorogta el magát Jean.
- Köszönöm! Nagyon sokat segítettél nekem. Örülök hogy ilyen barátra találtam mint te. - mondtam.
Nagyon jól esett amit mondott. És elgondolkodtam azon amit mondott. Aztán kiderült hogy a szombati napot kiadták, így mindenki oda mehet ahová csak szeretne. Persze bizonyos időn belül. Ezt én ki is használom. Megmondtam a csajoknak hogy ma ne számítsanak rám mert elmegyek körbejárni egyedül Párizst. Először nem tudták elképzelni hogy miért egyedül megyek, de mikor elmeséltem nekik a célomat akkor megértették. De Bianka azért még odaszól nekem és közbe megsimogatta a vállamat.
- Azért vigyázz magadra jó?
- Persze Bianka vigyázok. Ne aggódj minden rendben lesz.
Azzal elindultam a nagy Párizsba, a szerelem városába. Elég sok helyen megfordultam voltam kávézókban és hasonló helyeken. Majd találtam a város szívében egy eldugott kis parkot. Nagyon szép volt. Főleg mivel minden zöld volt. Bementem a parkba, és leültem két fa között. A letelepedésem után kipakoltam egy kis kaját és innivalót, és kifeküdtem. A szellő kellemesen fújt és sütött a nap. Nagyon élveztem a dolgot. Behunytam a szemem és gondolkodni kezdtem. Hirtelen megrohantak azok az emlékek mikor még anno Aidennel jártam és milyen szép volt. Aztán eszembe jutott hogy megcsalt. De aztán elgondolkodtam még azon is hogy haragszok rá ez miatt de nem is mert szeretem. Igen rájöttem hogy szeretem. Mert mikor rá gondolok hevesen ver a szívem. De mindjárt váltott a kép. Paul állt előttem. Meg mikor megmentett. Akkor nem is tudom mi történt. Meg utána. Érzek valamit iránta az biztos de nem egészen szerelem. Inkább csak fellángolás. Amikor rá gondolok akkor is szép emlékek csapnak meg de nem ugyanazt érzem amit Aidennél és ez nem is baj.
- Auuuuu!!! - kiabáltam el magam mert egy labda úgy találta el a fejemet hogy az visszapattant és én hátraestem a csapódástól.
Odafutott hozzám két fiú és körülálltak és elkezdtek valamit franciául hadoválni. Én nem igazán értettem hogy mit mondtak. Csak néztem ki a fejemből.
- Aham csak tudnám hogy mi beszéltek. ÉN NEM TUDNI FRANCIÁT! VILI??? - próbáltam megértetni velük a helyzetet. Hiába. Süket fülekre találtam.
- Elnézést kisasszony nem akartam, de nem tudtam rájuk figyelni. - jött öda sietve egy fiatal lány.
- Áh semmi baj csak én sem tudtam mondani semmit, mert nem tudok franciául. - mondtam.
- Értem. Jaj de buta vagyok. A nevem Angelica Depart (Ánzseliká Depárt). Én vagyok a fiuk dadája. Csak egy kicsit elvesztettem felettük az uralmat. Tudja van egy kis magánéleti gondom és most elég nehezen mennek a dolgok. A munka, a vőlegényem és még sorolhatnám......................
„Ez a lány nagyon megnyílik előttem. Nem gondoltam volna hogy ilyen lesz!”
- Jaj de figyelmetlen és bolond vagyok. Kérem ne haragudjon hogy így magára zúdítottam a gondjaimat. - kért bocsánatot Angelica.
- Semmi baj nekem is vannak gondjaim. Tudom hogy jó, amikor az ember ki tudja magából beszélni. Ha nem vagyok tolakodó és ha kedved is van akkor talán elmondhatnád hogy mi a gondod. Egyébként a nevem Taina Rochester.
- Jaj köszönöm Taina de hisz allig ismerlek. Meg aztán nem szeretnélek zavarni a gondjaimmal.
- Ugyan nem zavar. Tudom hogy jó kiadni magadból a dolgokat.
- Igen? Hát akkor jó.
Azzal elkezdte mesélni a saját gondjait. Meghallgattam és tanácsot is adtam. Rájöttem hogy ez nagyon jó dolog. Másoknak segíteni. Tudom már hogy Jean mit érezhetett. És hála neki végre eldöntöttem hogy mi fogok tenni. Vagyis hogy kit fogok választani. Aiden az akit igazán szeretek. Így őt választottam. Sajnálom Pault de nem álltathatom ha nem vagyok belé igazán szerelmes. És a segítésre visszatérve ennek a lánynak is tudtam segíteni és ez jó érzés.
**
A beszélgetésünk után még sétáltunk meg sétáltam mivel egy idő után elment Angelica. Fagyiztam meg hasonlók. Aztán mikor ránéztem az órámra és megláttam hogy mennyi az idő, hogy fogtam magam összepakoltam és elindultam vissza a suliba. Mikor otthagytam a parkot. Még elgondolkodtam hogy milyen jó hogy megtaláltam ezt a helyet, hisz itt tudtam eldönteni hogy mi legyen velem. Egyszerűen csodás az élet!!!!!!!!!!!
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
