Shun pont Kira ajtajához ért. Bekopogott.
- Szabad – bár tudta, hogy bátya az.
- Látom kész vagy, és persze gyönyörű
- Köszi
- Jiro?
- Majd csatlakozik hozzánk, Reito?
- Jól van, most alszik, remélem a bál végéig nem is fog felébredni, mit gondolsz, majd feljöhetek időnként?
- Persze, majd felkísérlek.
- Jó köszi, remélem, nem fogok beszélni Sesshoumaruval
- Hát hugi ezt nehezen kerülheted el
- Hogy érted? – Kira kezdett bepánikolni.
- Hát az eljegyzés fel lett bontva, apa beszélt vele, de most ezen a bálon még Sesshoumaru veled szemben fog ülni – Kira ezt hallva ledermett, - ez nem jó vicc Shun
- Nem az Kira, sajnos sokszor fog találkozni a szemetek
- Ne – majdnem sírva fakadt – hisz még érzett valamit Sesshoumaru iráni, nem tudta még elfelejteni, hisz mindennap Reito emlékeztette rá.
- Sajnálom, hogy még csak most tudtad meg, de légy erős!!!!!
- Könnyű mondani, de megpróbálom, már most menni kell?
- Igen, hisz azért jöttem, a bálteremben már mindenki ott van, és minket várnak.
- Értem, mehetünk.
Kiléptek az ajtón és elindultak, Jiro is csatlakozott hozzájuk.
Eközben a bálteremben csak morajlás hallatszódott, a sok beszéd összeolvadt.
Takumi – sam feszült volt lánya miatt, Aya is, hisz egyre közeledtek, a démonok is már elcsendesedtek. Sesshoumaru megérezte Mizuki közeledését – biztos Kira szolgálója – gondolta.
Már a bálterem ajtaja előtt álltak.
- felkészültél hugi – súgta neki Shun
- ha mellettem leszel mindig, akkor igen - próbál mosolyt erőltetni, nehezen sikerült is. Az ajtók nyitódtak. Takumi felállt és megszólalt
- a két fiamat már ismeritek, de lányomat még nem. Sok év elmúlásával, hazatalált. Bemutatom Kira Himét – és belépett Jiró, és mögötte Shun vezette Kirát. Mindenki őt figyelte. Elámultak Kira szépségén. Kira körülnézett, de véletlenül találkozott a szeme Sesshoumaruéval. Egyik szeméből sem lehetett semmit kivenni. Kira hamarabb fordult el. Sesshoumaru iszonyatos dühös volt, itt van előtte kit, szeret, hisz magának már bemerte vallani. És most újra elveszítette. Kira már nem érezte feszültnek magát, Sessyvel már találkozott. Igyekezett jól érezni magát, bár hiányzott fia. Leült helyére, csak kényelmetlenül érezte magát, hisz szerelme ott ül vele szemben, mégis levegőnek nézi a fiának az apját. A feszültsége gyorsan feloldódott, hisz bal oldalán édesanyja ült, míg jobb oldalt Jiro. Sesshoumaru mellett jobb oldalt Shun. Az asztal végén meg persze Takumi. A többi vendégnek is meg volt a helye. Megkezdődött a vacsora. A szolgák sorjában hordták ki az ételeket. Az első és a második fogással végeztek, bár eltelt egy időbe. Mikor kihordták a desszert, akkor sok fiatal felállt és táncolni indultak.
Sessy ugyan mikor meglátta Kirát. Iszonyatosan mérges volt rá, hogy hazudott neki a lány. Bár a vacsora közben rájött, hogy az ő hibája ez az egész, magára haragudott!!! A vacsora közben a gondolatai: Mindenképpen visszaszerzem, van rá két hetem, szeretem, nem veszíthetem le!!! De vajon mért hazudott a kiléte felől?? - ilyen kérdéseket tett fel magának.
Kira már nagyon unta és hiányzott a fia, hisz nem volt ott mellette. El akart menni csak, hogy ezt Shun észrevette, mielőtt a húga meg tudott volna mozdulni ő már Kira mögött volt és a fülébe súgott, hogy ne hallja más a beszélgetést, de ki akarta, az sem hallhatta, hisz nagy hangzavar volt meg persze még a zene is szólt. Elkezdett suttogni Kira fülébe:
- Ne csinálj hülyeséget, még nem mehetsz el! – Kira megijedt, annyira elgondolkodott, hogy észre sem vette miközben Shun a háta mögé, megy.
- De már nem bírom tovább itt – ő is inkább suttogott.
- De most nem mehetsz el!
- De te azt ígérted, hogy időnként elmehetünk, majd visszajövünk, csak látni akarom, hogy jól van – e.
- Jó, jó, gyere táncoljunk.
- Arra rá nem vehetsz!
- Miért, hisz csodálatosan táncolsz, csak addig kell táncolnunk, míg az ajtóhoz érünk, onnan majd kisurranunk, remélem, nem vesznek majd észre.
- Jó rá tudtál venni, hogy táncoljunk – mosolygott Kira, elégedett volt Shun válaszával.
Felállt Kira, majd Shunba karolt, a táncparkett közepéig meg sem álltak. Mikor elkezdtek táncolni, rosszul gondolták, mert mindenki őket kezdte nézni. Hisz nagyon jól mutattak egymás mellett, és kitűnően táncolnak, meg persze nem szokványos, hogy testvérek egymással táncolnak.
Így sokáig kellett táncolniuk. Miközben ők táncoltak. Addig Sesshoumaru egy elhatározást tett. –oda megyek és elkérem Shuntól Kirát, szeretnék vele táncolni, amúgy is már régóta keringőznek. - gondolta.